Az Uchihák játéka

57. - Chakra

  Sakura kifulladva a térdére támaszkodott, és Tobira nevetett, aki az egyik fa tövébe csúszva, hangosan lihegve rábámult, aztán a lány leguggolt elé.

- Na mi az, el is fáradtál? - kérdezte évődve, mire Tobi meglepetten rápislogott, aztán hirtelen felugrott.

- Nem, Tobi még nem fáradt - kacagta, miután elszaladva a lány mellett rácsapott a karjára, Sakura pedig felháborodva bámult utána.

- Ez csalás, Tobi! - kiáltotta méltatlankodva, aztán a férfi után iramodott, aki éppen a maszkját ráncigálta le a fejéről, hogy lásson valamit, aztán elfutott az asztal felé, ahol Itachi és Pein üldögéltek, Sakura pedig nevetve követte.

- Itachi-sama, kapd el! - kiáltott oda a férfinak zihálva Tobi, és egy méterre az asztaltól odadobta a maszkját Itachinak, aki kicsit meglepetten bámult utána, de az ujjai szinte maguktól fonódtak a maszk köré, aztán Sakurára pislogott, aki Tobi után rohant.

- Hé, nézz a lábad elé, mielőtt... - kiabált utánuk Pein, és bár Tobinak szánta a figyelmeztetést a következő pillanatban Sakura botlott meg mögöttük, és Itachi az utolsó pillanatban kapott a karja után.

- Most már elég lesz a futkorászásból, mielőtt valamelyikőtök összeszed valami sebet - mormogta Itachi, mikor a lány karjára kulcsolódtak az ujjai, és Sakura felpillantott rá, Tobi pedig visszaszaladt hozzájuk.

- Sakura-chan jól van? - kérdezte aggódva a férfi, mire Sakura a füle mögé gyűrte az egyik arcába lógó hajtincset.

- Persze. Köszönöm - mondta Itachinak, és talpra állt. - Igaza van, Tobi, én is kezdek fáradni - mosolygott rá Tobira, aki kicsit csalódottan lebiggyesztette a száját, aztán végül mégis elmosolyodott, és lehuppant Itachi mellé.

- Tobi úgyis álmos kicsit - mondta vidáman. - De szedtem virágot, mikor Sakura-chan éppen a másik oldalon keresett - kuncogta, és a zsebébe nyúlt, aztán elszomorodott, mikor meglátta az összegyűrt virágszirmokat.

- Ó, Tobi, mondtam, hogy ne szedd le őket - motyogta Sakura. - Így meghalnak - mondta, míg Tobi kétségbeesetten felpislogott rá.

- Tobi nem akarta bántani a virágokat! - szipogta. - Csak oda szerette volna adni őket Sakura-channak.

- Semmi baj, nagyon örülök nekik - nyugtatta meg a lány, és elvette őket Tobitól, hogy megnézze, meg lehet-e még menteni őket. - Viszont legközelebb ne tépd le őket, mert Sakura-chan jobban szereti az élő virágot - mondta végül, és homlokon csókolta Tobit, aki elégedetten elfészkelődött a székben. - Vízbe kéne tenni őket, nincs valahol...

- Egy üveg? - kérdezte Pein, és a köpenye belsőzsebéből elővarázsolta a már kiürült szakésüveget. - Egész véletlenül éppen van nálam egy - mondta szerénykedve, mikor Sakura szeme felcsillant, és hálásan rámosolygott.

- Egészen véletlenül, nem igaz? - hallatszott hirtelen egy rosszalló női hang, mire Pein megrezzent.

- Ó, szívem, hamar visszaértetek - mondta a férfi, míg megfordult, és Konanre meredt, Sakura pedig halkan kuncogva figyelte Kisamét és Deidarát, ahogy a fák közül előtűnve a karjaikon egyensúlyoztak egy rakás teli üveggel.

- Konan olyan szépen mosolygott, hogy eltűnt előlünk a sor - vihogta Kisame, és Sakurára kacsintott, mikor a lány átnyúlt az asztalon, hogy segítsen neki lepakolni.

- Mi a fenének hoztatok ennyi alkoholt? - hüledezett Sakura. - Ez kétszer annyi, mint ahányan vagyunk, és Konan, Tobi meg én egyáltalán nem is iszunk.

- Ne aggódj, Itachi majd iszik helyetted is - mormogta Deidara.

- Meg Tobi és Konan helyett is - nevetett Kisame. - És persze, mire vagyunk itt mi, nem igaz, szöszi? - csapta hátba Deidarát, mire a férfi kétségbeesetten kapott a kezéből kirepülő szakésüveg után, és végül az utolsó pillanatban markolta meg az üveg nyakát, mielőtt Tobi ölébe esett volna.