Konan elmosolyodott, és hagyta, hogy Sakura átvegye tőle a mosogatást, míg vidáman fecseg. Addig erősködött, hogy végül is átadta neki a vizes edényeket, és inkább a törlőruha után nyúlt.
- Újabban sokat dolgoztam együtt Inóval, a szőke lánnyal, tudod - mondta Sakura éppen, míg a jobb keze csuklóig elmerült a habos, forró vízben. - Furcsa, hogy Tsunade-sama megengedte, hogy tanítsam az egyszerűbb orvosi jutsukra, mikor még én is csak tanultam. Tudod, a tanítványnak ne legyen tanítványa, meg ilyesmi... Legalábbis elég sokat emlegette ezt - kuncogta a lány és átadta a tisztára sikált tányért Konannek. - De megengedte, és Ino most már a kórházban dolgozik néha velem, a viziteknél ő az asszisztensem. Furcsa kicsit, hogy lehagytam. Mindig versenyeztünk, aztán most úgy tűnik, hogy nyertem - intett a lány kicsit tanácstalanul, és a csuklójáról hab csorgott az alkarjára.
- Hát, ha te tanítod őt, akkor szerintem egyértelmű - mosolygott Konan.
- Mi egyértelmű? - kérdezett hirtelen közbe Pein a hátuk mögül, és mindketten ijedten fordultak meg, Sakura a habos tenyerét a szívére szorította és rémülten pislogott a férfira. - Jó reggelt.
- Megijesztetted Sakurát - motyogta szemrehányóan Konan, aztán végül kisimult a homloka, és egy lágy mosollyal arcon csókolta Peint, aki a derekát átkarolva a vállára fektette az állát.
- Bocsánat - mormogta a férfi álmosan Sakurára sandítva, aztán lenézett a Konan kezében tartott edényre. - És én nem is kapok reggelit?
- Így jár, aki későn kel - mondta Konan csípőre tett kézzel. - Talán nem kellene egész éjszaka egy másik nőn rágnod magad, és nem lennél ilyen fáradt reggelre.
- Ugyan, az a "másik nő" már rég halott - fintorgott Pein.
- És mégis tönkreteszed magad vele, ahelyett, hogy segítséget kérnél tőlem, vagy Itachitól! Tudod, hogy ez az ő területe, akkor miért...?
Sakura könyékig habosan kiosont a konyhából, és leült Itachi mellé, aki eddig a tenyerébe támasztott állal bámulta a még mindig lelkendező Deidarát, aki éppen Kisaméval csevegett. Itachi felpillantott rá, mikor leereszkedett mellé a székre.
- Készen is vagytok? - kérdezte csodálkozva és hátradőlt a széken.
- Nem - felelte Sakura, és a szeme nevetett, míg felemelte a kezét, és Itachi tekintete végigsiklott a hófehér habbal foltokban borított alkarján. - Csak kettesben hagytam őket - biccentett a konyha felé, és megvárta, míg a férfi egy röpke pillantást vet a jelzett irányba, aztán visszanézett rá. - Ők ketten...? - kérdezte tanácstalanul, mire Itachi megvonta a vállát.
- Igen és nem - mondta a férfi, míg eltolta maga elől az üres bögrét. - Attól függ, honnan nézi az ember.
- Imádom a válaszaidat, mondtam már? - gúnyolódott a lány, mire Itachi egy halvány félmosollyal a falra meredt.
- Még nem - felelte. - De majd észben tartom - mormogta szórakozottan, mire Sakura oldalba bökte. - Ennél többet én se tudok, oké? - kapott az oldalához a férfi és letörölte a bőrén maradt habot. - Hol egy sarokban csókolóznak és elpirulva szétrebbennek, ha valaki arra megy, hol meg napokig nem szólnak egymáshoz, Konan kibőgött szemekkel tévelyeg a házban, mint valami szellem, Pein meg idegbeteg. Nem mintha valaha is veszekedtek volna. Mármint, tényleges, komoly veszekedésre gondolok, mert ez közel sincsen hozzá.
- Hát, elég furán hangzik - motyogta tétován a lány. - Én nem tudnám elviselni, de úgy tűnik, Konannek jobbak az idegei az enyémeknél.
- Nem feltűnő, de az a nő olyan, mint az acél - mormogta Itachi helyeslően bólogatva.
VOUS LISEZ
Az Uchihák játéka
FanfictionA történet írónője: Darklady94 Facebook: https://www.facebook.com/Darklady94-185472158316232/ Néhány részben előfordulhat 18+ tartalom! Figyelmeztetések: idegen nyelvi elemek, Kínzás, Lemon, Nemi erőszak, Spoiler, Szereplő halála, Trágár beszéd Min...