Az Uchihák játéka

71. - Néma megváltás

  Sakura kitöltötte a kávét, Itachinak keveset, mert nem akarta leterhelni a szívét koffeinnel a kezelés miatt, magának egy halványzöld bögrébe, jó sok tejjel, mert megtetszett neki az íze, Kisaménak pedig a legnagyobb bögrébe, kevés tejjel, két cukorral. Tobi csak a tejből kapott, mert így is hiperaktív volt ma reggel, és a lány nem szerette volna ezt tovább fokozni.

A zsebébe nyúlt, és két tablettát vett elő. Egy pillanatig rámeredt a tenyerében tartott pirulákra, és Kisame testsúlyán és a hatóanyag erősségén vacillálva, aztán végül egy vállvonással belepottyantotta a kávéjába mindkettőt, és alaposan elkeverte, hogy feloldódjon. Valószínűleg ez az adag sem fogja elég ideig kiütni, de mindegy. Egy másik tablettát is elővett a zsebéből, Itachi kávéja mellé tette. Minden arra mutatott, hogy a rifampin lesz a megfelelő, de ez még csak a próbaadag. Ha bármelyik mellékhatása előjönne, még mindig tud korrigálni a tévedésén, és a férfinak sem lesz semmi baja tőle.

Egy tálcára pakolta a bögréket, és kiegyensúlyozott vele. Kisame felpillantott, mikor mellélépett, és elé rakta a kisebb tálnyi kávéadagot. Egy pillanatra felragyogott a szemében az a rá jellemző csillanás, és átkarolta a derekát. A karja teljesen átérte, a tenyere egy pillanatra megpihent a hasán, míg hálás csókot nyomott az arcára.

- Megtartunk, tündérem - mormolta, és elengedte Sakurát, aki kipirultan felnevetett.

- Ne fogdosd – hangzott a mogorva válasz Itachi felől, és Kisame fintorogva beledugta az orrát a bögréjébe.

Sakura Itachi kezébe adta a kávéját, és rákulcsolta az ujjait.

- Jó étvágyat - mondta gúnyosan, aztán Tobi elé csúsztatta a tejet. - Tobi tejet kap – mondta mosolyogva, és a férfi egy lelkes kiáltással felugrott, a bögre után kapott, aztán mohón, szinte levegővétel nélkül lehajtotta.

Sakura fejcsóválva leereszkedett Itachi mellé, aki szinte felháborodottan elétartotta az üres bögrét.

- Hol a többi? - kérdezte gyanakodva.

- Orvosi kezelés alatt állsz, Itachi, és nem tesz jót a szívednek az a rengeteg kávé - tolta el az arcába nyomott bögrét a lány.

- Komolyan, mégis mennyire lehet leterhelő napi egy koffeinadag? - méltatlankodott Itachi, és a feje Kisame felé fordult, aki megvonta a vállát, és pislantott egy laposat.

- Ahogy te iszod, úgy eléggé. Tönkreteszed magad vele, és én nem fogom hagyni, úgyhogy szokj hozzá, mert mostantól ez a napi adagod, nem több - vágta rá ellentmondást nem tűrően a lány, mire Itachi az asztalra csapta a bögréjét.

- Nagyszerű - morogta. - Nem tudom, honnan vetted, hogy szükségem lenne egy anyukára, de rosszul gondolod.

- Ha az anyád volnék, nem tartanál itt – mondta dühösen Sakura, és visszatette a tálcára az üres bögrét. - Nem érdekel, mit gondolsz rólam, mostantól azt csinálod, amit mondok, különben itt hagylak a fenébe, alku ide vagy oda – motyogta ingerülten, míg felállt, és megragadta Kisame kiürült bögréjét, aztán a tálca szélét, hogy kivigye, de a következő pillanatban a férfi homloka olyan hangosan csattant az asztalon, hogy beleremegett a fa, és hangosan felreccsent. - Na végre - mondta kicsit nyugodtabban a lány. - Már azt hittem, kevés volt az adag - sóhajtotta, és Itachi arcára kiült valami megmagyarázhatatlan kifejezés, ami elég mulatságosnak tűnt Sakura számára.

- Ez most az volt, amire gondolok? - kérdezte kimérten, mire a lány elmosolyodott.

- Csak egy kis altatót kapott – felelte lágyan, míg Itachi tenyerébe adta a gyógyszerét. - Pihennie kell. Egész éjjel fent volt Deidara mellett, és visszament volna mellé, mikor megitta a kávéját. Szüksége van egy kis alvásra. Vedd be ezt – mondta még, mikor Itachi gyanakodva körbetapogatta a kezébe nyomott tablettát.