Az Uchihák játéka

14. - A Tűz akarata

„Miért foglalkozol ennyit vele? A francba is, mondj valamit! Szólalj már meg! Bosszantó dög."

Shukaku síri csöndben meghúzta magát valahol, és hiába szidta Gaara, egy nyamvadt morgást sem tudott kihúzni belőle.

„Jó, rendben, segített megmenteni Narutóval együtt. Ezt aláírom, hálás is vagyok érte neki, soha nem mondtam egy szóval se, hogy ne így lenne. Elég rendesen viselkedett velem. Kedves, szimpatikus lány, akinek tartozunk egy szívességgel. De mégis, miért kell ezt ennyire eltúlozni? Egyáltalán nem értem."

Semmi reakció. Gaara tehetetlenségében vörös loboncába markolva, homlokát lekoppintotta az asztalra.

„Oké. Gondolkozz. Csak kihozol belőle valamit, elvégre te vagy a Kazekage."

A férfi felsóhajtott, lehunyta a szemét, és szép lassan átgondolta azt, amit tudott a lányról.

„Először is konohai. Chuunin rangú, föld elemet használ. Különleges képessége, vérvonala nincsen, egyszerű, átlagos ninja. Egy normális ember, hallod, te átokfajzat? Csak egy fiatal lány."

Shukaku halkan morgolódva, ingerülten fészkelődött.

„Nagyszerű, végre valami reakció. Szóval? Miért kergetsz az őrületbe vele?"

A válasz ismételten elmaradt, a Kazekage pedig mérgében szitkozódva csapott az asztalra.

„Rendben, ezt megjegyzem neked, te dög. Akkor folytatom. Kiváló a chakra kontrollja, hiszen szanitéc, Tsunade legtehetségesebb tanítványa..."

Újabb morgás, most már egészen dühös.

„Nahát. Ráéreztem?"

Csönd.

„Tehát igen. Szóval a lényeg a gyógyítás."

Semmi.

Gaara felállt és idegesen járkálni kezdett.

„A gyógyítás... gyógyítás. Nem értem. Beteg vagy?"

„Azt te is éreznéd, te idióta" - csattant fel Ichibi.

„Jó, jó, csak nyugalom. Mért kell visszamennie Konohába?"

„Hogy ne legyen máshol."

„Miért ne?"

„Csak."

„Kösz szépen. Esetleg kifejtenéd ezt nekem bővebben?"

„Nem."

Gaara megtorpant az ablak előtt, és felsóhajtott.

„Hát jó. Akkor most jön a fenyegetőzés. Tudod, drága Shukaku... jelenleg a testemet használod, barátom. És ugyan nem teszem szívesen, de szeretnélek figyelmeztetni arra... - Gaara felsóhajtott majd gondolatban ráüvöltött démonára. - Hogy nélkülem szart se érsz, ugyanis egy nyamvadt lépést sem tehetsz a lábaim nélkül! Úgyhogy áruld el, mi folyik itt."

„Hülye leszek magam ellen dolgozni, vöröske" - vigyorgott az Ichibi, és újra némaságba burkolózott.

A Kazekage pedig elkezdett azon gondolkodni, hogy vajon meddig bírja még, hogy démona az idegein táncol.

***

- Itachi! Itachi, a picsába, kelj fel!

Kisame felráncigálta a férfit a padlóról, és az ágyra fektette. Megijesztette a férfi szokásosnál sápadtabb arca, és a mellkasára meg az arcára száradt vér.

- Itachi!

- Kisame... - hörögte az Uchiha, jelezve, hogy magához tért.

- Mi történt?

- Nem... nem látok - zihálta Itachi, és kinyújtotta a kezét társát keresve a sötétségben, ami körülvette. - Megvakultam.

- Hé, nyugodj meg, mindjárt...

Itachi végre megtalálta Kisame köpenyét. Megmarkolta és magához rántotta a kékbőrűt.

- Hívd ide Reikit - sziszegte az arcába, és ellökte magától.

- Reikit?

- Kusagakurétól nem messze, a határon lakik egy bordélyban. Mondd meg neki, hogy ideje visszafizetni azt a szívességet - suttogta kiszáradt ajkakkal, és lehunyta a szemét.

Nem látta értelmét, hogy nyitva tartsa, hiszen úgysem lát semmit.

- Mit tehetne egy kurva a szemeddel, Itachi?

- Csak igyekezz - sóhajtotta a férfi fáradtan, és hátat fordított társának.

Kisame nem igazán értette, mit segíthet Itachin, ha dug egyet, de nem akarta pont most felidegesíteni az Uchihát. Megrántotta a vállát, hátára dobta a kardját, és elindult.

***

Tenten hangosan lihegve támaszkodott térdére, és felnézett a mosolygó Narutóra. Takigakure hatalmas, gazdag város volt, tele ramenessel, amit persze a szőke nagyon is díjazott.

- Végre, már azt hittem, éhen halok. Egy jó kis ramen rendbe hoz mindent!

- Részemről én nem vagyok hajlandó rament enni. Nem tesz jót neked, hogy állandóan ilyeneket eszel, Naruto. - A kontyos lány felemelte mutatóujját, és szigorúan kioktatta a szőkét. - Ninjaként fontos a helyes táplálkozás, hogy az ételből kinyert energiát edzés közben hasznosíthasd.

- Ez valami Gai-sensei féle izé, igaz? - Naruto kíváncsian hajolt bele lány arcába.

Tenten zavartan elpirult és hátralépett. A szőkének igaza volt, ez valóban egy volt a Gai-sensei féle bölcsességekből, amikkel egyetértett. Végül Shikamaru húzta ki a kínos helyzetből.

- Most nekem sincs kedvem ramenezni. Tenten, velem tartasz? Asuma-sensei mesélt nekem egy étteremről, ahol isteni tempurát lehet kapni.

- Szívesen. - A lány vidáman bólogatott.

- Akkor mi megyünk is. Egy óra múlva itt találkozunk. - Shikamaru búcsút intett Narutónak és a Hyuuga-lánynak, majd elindultak Takigakure főutcáján.

A szőke egy pillanatig figyelte őket, majd lelkesen a fekete hajú felé fordult.

- Na, Hinata? Egy ramen? - kérdezte vigyorogva.

- Ó, én nem is tudom... - pirult el Hinata, és zavarában a földet kezdte fixírozni, hátha megnyílik alatta.

- Gyere már, én fizetek. - Naruto meg sem várta a lány válaszát, hanem elkapta a karját, és gyengéden maga után húzta a tőlük kétlépésnyire álló ramenes standig.

- Re... rendben - dadogta Hinata vérvörösen.

„Ő fizet? Akkor ez most egy..."

A szőke meglepetten nézett hátra a halk puffanásra, de már csak a földön fekvő, ájult lányt láthatta.