Az Uchihák játéka

2. - Eközben Konohában

Reggel, mikor Konoha városa épp csak ébredezni kezdett, Sakura éppen hazafelé tartott. Egy ideje nappal aludt, hiszen szükség volt rá a kórházban, emellett pedig Tsunade-samának is segített teendőinek gyorsabb elvégzésében.

Lassan sétált, arca sápadt volt, ő maga pedig kialvatlan. Legszívesebben összerogyott volna az utca kellős közepén, és napokig aludt volna, de tudta, hogy ezt nem teheti meg, így kitartóan menetelt tovább kis lakása felé. Mikor elért a házhoz gyorsabbra vette a tempót, mert már alig várta, hogy ágyba kerüljön. Kikotorta zsebéből a kulcsát, és csukott szemmel imbolygott el lakása ajtajáig, de ott beleütközött valakibe, arról nem is beszélve, hogy elesett benne, és arccal a padlón landolt.

- Nem esett bajod? - hallott a feje fölül egy ismerős, mély férfihangot, de hirtelen nem tudta megállapítani, hogy ki az.
Sakura nyöszörögve próbált felkelni a padlóról, de a térde sehogy sem akarta megtartani.

- Várj, segítek - szólalt meg újra az ismeretlen, majd óvatosan talpra állította a lányt. - Nem dolgozol te egy kicsit túl sokat?

Sakura bágyadtan felnézett az előtte álló férfi arcára." Hosszú barna haj, halványlila szemek... olyan ismerős." - gondolkozott a lány, majd hirtelen agyába villant egy név.

- De, de igen. Köszönöm, Neji - suttogta erőtlenül. - Mit keresel itt?

- Téged. Kakashi küldött el érted, meg akart kérni valamire, de ahogy elnézem, jobb lenne, ha inkább aludnál egy kicsit.

- Igen, azt hiszem. Szólnál neki, hogy majd délután megkeresem? Csak egy pár órára van szükségem - szedte össze magát kissé.

- Természetesen. Hinata is keresett már, de te sosem ott vagy, ahol várná az ember.

- Most mégis megtaláltál - mosolygott rá Sakura.

- Nem volt könnyű. Sakura, ne erőltesd meg magad. Így is rengeteget teszel a faluért. Talán sosem tudjuk majd viszonozni mindezt.

- Ne mondd ezt, Neji. A falunak szüksége van rám, és ha csak így tudom viszonozni azt a rengeteg jót, amit a társaimtól kaptam, hát akkor így fogom.

- Értelek, de akkor sem tesz neked jót ez a nagy hajtás. Csak egy kicsit lassíts, kérlek. A kedvemért. - Neji aggódva rámosolygott a lányra.

- Rendben. A kedvedért mindent Hyuuga - kacagott fel Sakura, majd egy lágy puszit lehelt a fiú arcára és el is tűnt a lakásban, hogy álmai közé vesse magát.

Neji nem hitte egy szavát sem. Nem fog lassítani senki kedvéért. Ő így próbál felejteni. A férfi ezt tiszteletben tartotta, mégis gyűlölte látni, ahogy Sakura egyre fáradtabb, és egyre jobban legyengül. Megkedvelte a lányt, mikor egy súlyos sérülése után ellátta őt. Lábadozása alatt bőven volt idejük beszélgetni, és Neji végre bepillanthatott a csupa szív lány lelkébe, amire mindig is kíváncsi volt. Halkan felsóhajtott, majd Kakashi lakása felé vette az irányt.

***

- Hé, hegyi kéjenc! Mikor indulunk már?

- Csak gyűjtünk még egy kis információt, Naruto, türelem.

- Információ mi? Állandóan a nőkön jár az eszed! Otthon akarok lenni végre. Már nem vagyunk messze, és Konohában is vannak csini csajok, akiket nézegethetsz! Például az én édes Sakurám! Fogadjunk gyönyörű lett! Persze őt nem molesztálhatod, mert a védelmem alatt áll, na de ott van a többi... - Naruto megfordult, de Jiraya nyom nélkül eltűnt. - Ó, hogy az a...

A szőke sértődötten vágtatott végig az utcákon, mesterét keresve, de hamar feladta, és inkább beült egy rameneshez. Nagyon hiányzott neki egykori csapattársa, de Ichiraku ramenje is kísértette álmában. Miközben jóízűen bekebelezett három tányért kedvencéből, Konohán járt az esze. „ Vajon most is olyan, mikor eljöttem a hegyi kéjenccel? És Sakura? Ó édes Sakura! Mit csinálhat most? Remélem, nem szomorkodik nagyon utánam! Ó drága Sakura, ne félj, nemsokára otthon vagyok!"

„Drága" Sakura viszont jelenleg nem félt semmitől, talán csak attól, hogy elalszik útközben. Pár órát pihent csak, de megígérte Kakashinak, hogy délután megkeresi. A férfinak meg sem kellett szólalnia, Sakura máris tudta miért hívta.

- Ejnye, sensei. Igazán megüzenhette volna Nejivel, hogy azonnal jöjjek.

- Annyira azért nem súlyos - mosolygott rá Kakashi. - Arról nem is beszélve, hogy Neji reggel azt mondta úgy néztél ki, mint egy felmosórongy.

- A kis pimasz - nevetett a lány. - Ne félj sensei, majd ellátom a baját, ha legközelebb találkozunk.

- Akkor rajta. - Neji szemtelenül vigyorogva állt az ajtóban.

- Most nem érek rá. Kakashi sensei sérülése fontosabb, mint te, önteltke.

-Ó, igen?

Sakura nem volt elég éber, ezért csak későn vette észre, hogy a férfi túl közel került hozzá. Halkan felsikkantott, mikor az elkapta a derekát és rádobta az ágyra, majd elkezdte csikizni. Kakashi döbbenten figyelte őket.

- Csak a szemeid miatt tudod, hol vagyok csikis - vihogott a lány kapálózva.

Neji abbahagyta Sakura kínzását, és lemosolygott rá.

- Rég hallottalak így nevetni.

- Hát igen, nem mindig fekszik rajtam egy két tonnás vadállat. - A lány villámgyorsan lepattant az ágyról, és Kakashi háta mögé bújt.

- Na, várj csak, te kis... - vigyorodott el gonoszan a férfi, és elindult felé. Minden mozdulata maga volt a ki nem mondott fenyegetés, még akkor is, ha csak játszottak.

- Sensei, védj meg kérlek!

- Sajnálom, Neji, halhattad: a hölgy védelmet kért nálam, és ez esetben nem tagadhatom meg a segítséget - nevetett Kakashi is. A fiatalok jókedve hamar átragadt rá, de aztán szúrós fájdalom hasított a mellkasába, eszébe juttatva, Sakura miért is van itt. Halkan felköhögött, mire a lány aggódva rákapta tekintetét.

- Neji, halasszuk máskorra rendben? A sensei nincs valami jó bőrben.

A férfi csak némán bólintott, majd segített Kakashinak eljutni az ágyáig, és levette róla a mellényét. Sakura felhúzta a jounin pólóját. Neji halkan felszisszent a látványra, de a lány szeme meg sem rebbent. Kezében máris izzott a halványzöld chakra, és Kakashi sérülése öt perc alatt semmivé vált.

- Pihenjen egy kicsit sensei, és ne nagyon üldögéljen - mosolygott rá kedvesen Sakura, majd közelebb hajolt a férfihoz és halkan a fülébe súgta. - Legalább lesz ideje olvasgatni egy picit. Ha Tsunade-sama kérdezi, három nap fekvést javasoltam.

- Köszönöm, Sakura. - Kakashi hálásan nézett fel a lányra. - Menjetek, nem is rablom tovább az időtöket. Neji, kísérd el a kisasszonyt egy darabon - kacsintott rá a férfi a Hyuugára, aki a nekik háttal álló Sakurára nézett.

A lány a táskáját kapta fel éppen a székről, ahova letette. Még így nyúzottan is szép volt, élvezet volt törékeny alakját, kecses mozdulatait figyelni...

Sakura feléjük fordult, mire a férfi lekapta róla a szemét.

- Akkor, viszlát sensei! Jó szórakozást. Akarom mondani, lábadozást... - kuncogott a lány és kilépett az ajtón.

- Viszlát - köszönt el Neji is.

- Sziasztok, gyerekek - mosolygott utánuk Kakashi.

„Jó hogy, így alakult. Szép páros. Neji képes lesz, arra, amire Sasuke sosem lett volna. Szeretni őt." Kakashi megnyugodva nyúlt éjjeliszekrényén heverő könyve után.

„Végre egy kis lazítás" - gondolta, és elmerült a történetben.