Az Uchihák játéka

58. - Idegenek

  Egy kis idő múlva Sakura látványosan feladta, mert nem bírta tartani a lépést a két őrülttel, akik úgy tomboltak mellette, mintha a dobszó kétszer olyan gyors ütemű lett volna, mint ahogy a lány hallotta, így végül elhúzódott tőlük, aztán pár pillanat múlva inkább nevetve visszament az asztalhoz, és lehuppant Itachi mellé, aki valószínűleg a harmadik üveg szaké végén járhatott, mert csak akkor nézett fel rá, mikor leült.

- Biztos, hogy ti vagytok az Akatsuki? - kérdezte kacagva, mire Itachi belehunyorgott az üres csészéjébe, aztán rápislogott az előtte álló üvegekre, és végül megrázta a fejét.

- Már nem - jelentette ki szárazon, mire a lány nevetve kivette a kezéből a csészét.

- Akkor ne igyál annyit, mert tényleg kénytelen leszek kirakni a folyosóra - mondta, mire Itachi hátradőlt.

- Nagyon helyes. Tegyél is ki - mormogta.

- Mi ez a különös vonzódás a kényelmetlen helyeken való alváshoz? - kérdezte kicsit tanácstalanul, mire a férfi megvonta a vállát.

- Nem tudom. Biztos volt egy pár denevér ősöm is - felelte, mire Sakura elmosolyodott.

- Igen, az könnyen lehet - értett egyet, miközben kíváncsian fürkészte Itachi arcát, aztán egy kicsit közelebb hajolt hozzá. - Nagyon berúgtál? - kérdezte szinte suttogva.

- Még nem - súgta vissza a férfi.

- Akkor még várok egy kicsit azzal a kérdéssel, hogy hogy is gyújtottad fel a hajad - kuncogta Sakura, és hátradőlt a székén, mire Itachi is kiegyenesedett.

- Ó, nem muszáj - mormogta. - Edzés közben történt, nem nagy dolog - vonta meg a vállát. - Csak... gyakoroltam kicsit az udvaron, és aztán a következő pillanatban égett a hajam. Azt hiszem, anya jobban megijedt mint én, mert a fejemre borított egy egész vödör vizet, mielőtt egyáltalán rájöhettem volna, hogy mitől van kicsit melegem - vallotta be, mire Sakura összeszorította az ajkait, hogy ne nevessen fel hangosan.

- És a hajad? - kérdezte végül, de aztán rögtön rá is harapott a szájára belülről.

- Akkor még nem volt ilyen hosszú, csak a vállamig ért, elég kicsi voltam - vonta meg a vállát Itachi, míg visszaszerezte a lány mellől a csészéjét. - Igazából, nem lett semmi baja, anyunak köszönhetem, hogy nem égett meg a tarkóm is. Sasuke rosszabbul járt, amikor sikerült beleszaladnia apám egyik tűzgolyójába - mormogta még, és megrázta a füle mellett az egyik szakésüveget, de üresnek bizonyult, így kibontott egy másikat.

- Tényleg? - kérdezte kíváncsian Sakura, és felkönyökölve az asztalra a tenyerébe támasztotta az állát. - Mi történt?

- Sasuke egy hónapig rendesen fésülködött - mosolyodott el hirtelen Itachi, mire Sakurából kirobbant a kacagás, és egy jó darabig nem is bírta abbahagyni, a férfi pedig még mindig a szakésüveget markolva mozdulatlanná vált, és figyelte, ahogy Sakura válla rázkódik a nevetéstől. - Most mi van? Állandóan úgy állt a haja, mint aki egész éjszaka fejjel lefelé alszik. Amikor rövidebb volt, még szörnyebben nézett ki, nem emlékszel?

- De... de, igen - kapkodott levegő után a lány. - Amikor még csak tíz centis volt a haja, és állandóan úgy jött be az Akadémiára, mint akibe belecsapott a villám... - vihogta.

- Na, igen, erről beszélek - mutatott rá hunyorogva Itachi, aztán töltött magának, és végre letette az üveget. - Hiába próbáltam kezdeni vele valamit, semmi nem volt jó. Egyszer, amíg aludt, a fejére húztam egy nyomorult hajpántot, de semmi, egyszerűen semmi... Még rosszabb volt.