Az Uchihák játéka

FONTOS❗️

Drága U.J olvasók!

Kis türelmeteket kérjük, a következő rész írás alatt van már ugyan, de drága írónőnknek a csöppség és a család mellett nem sok ideje van írni, mert első a család, és csak utána az U.J! De megszeretne nyugatni mindenkit, jönni fog majd a rész, csak kisebb késéssel! 😊

Addig is, hogy felcsigázzon benneteket, egy kis ízelítő a következő részből:

Itachi benyitott a hálóba, és egy percig az ajtóban állva figyelte, ahogyan Sakura Tobi mozdulatlan teste fölé hajol az ágyban. A behúzott függönyöktől félhomályos szobában szinte gyertyaként világított a lány gyógyító, zöld chakrája.

Sakura ujjai még mindig Tobi mellkasán pihentek, mikor felnézett rá. Nem mosolygott rá, pedig Itachi már várta. De a lány nem tette, a zöld szemek szomorúak voltak, ahogy újra Tobira néztek. Itachi belépett a szobába, miközben behúzta maga mögött az ajtót. Egy pillanatig arra gondolt, soha nem hitte volna, hogy valaha is ekkora figyelmet fordít majd egy mosoly hiányára. Máris aggasztotta, pedig olyan apró dolog volt, máskor talán észre sem veszi.

Közelebb lépett az ágyhoz, figyelte, ahogy a lány ujjai körül elhalványul majd semmivé enyészik el a chakra. A keze Tobi mellkasán maradt, nem moccant egyáltalán, és Sakura rezzenetlenül meredt a saját ujjaira.

A férfi szerette volna megkérdezni, hogy minden rendben-e, de arra gondolt, minek, mikor tudja, hogy nincsen. Semmi nincsen rendben, és egy jó darabig nem is lesz. Valószínűleg rosszul esett neki, hogy Pein megkérdőjelezte foglalkozik-e egyáltalán Tobi hogylétével. Mondta, hogy érzékenyebb lesz az ilyen kis dolgokra is. Számíthatott volna rá.

- Hogy van? – kérdezte végül, a lány pedig lassan biccentett.

- Jól. Alszik, de nemsokára felébred.

Sakura elhallgatott, továbbra sem mozdult egy kicsit sem, Itachi pedig egy ideig az arcát figyelte, mielőtt leült az ágy szélére. Aztán csak várta, hogy újra megszólaljon, elmondja azt, amit érzett hogy el akar mondani, de talán nem tudja, hol kezdje.

Percek teltek el, mire Sakura végre felpillantott újra, de ezúttal nem fordította el a tekintetét, csak nézte őt némán. Mikor végre megszólalt, olyasmit mondott, amire Itachi nem számított.

- Hazudtam neked – mondta halkan, szinte pislogás nélkül a szemébe meredve, mintha nem is látná igazán, amit néz.

Útóirat az írónőtől:

Köszönöm a türelmeteket és igyekszem amennyire tudok! :D
Puszi mindenkinek! 🥰