Az Uchihák játéka

40. - Bizalom

Hinata halkan benyitott a kapun. Most tényleg elő kell vennie mindazt, amit a küldetéseken tanult, mert ha felkelt bárkit is... Az apja nem tudja, hogy nem ért haza időben.

A lába alatt lesve a talajt, nehogy elessen valamiben, belépett a Hyuuga birtok területére, és megfordult. Szinte hangtalanul hajtotta be a vasrudakból készült kaput.

Miért csináltatták fémből? Mintha saját magára zárna rá egy ketrecajtót... Hinata egy pillanatra nekitámasztotta a homlokát az egyik hideg vasrúdnak. Mi a fenét csináljon? Férjhez kell mennie, ahhoz a... Még a nevét sem tudja, az istenért! Hogy hagyhatják, hogy ilyen egyáltalán megtörténjen? Miért nem választhatja meg a saját sorsát? Csak azért, mert egy nagy múltú klán sarjának született? Ha ez a jutalom, lemond róla! Igen.

Meg fogja mondani az apjának, hogy nem megy hozzá senkihez, aki nem szőke, nem kék szemű és nem Narutónak hívják! Nem és nem, elege volt, nem viseli el tovább, hogy úgy rángatják, mintha csak egy báb lenne! Igen, ahogy felkel a nap, elmegy Narutóhoz, és bevall neki mindent. Hogy szereti, hogy képtelen egyedül megbirkózni ezzel a helyzettel, hogy egyedül nem tehet semmit. Hiszen Sakura... Sakura azt mondta neki, nem kell félnie.

Igen, elmegy hozzá, térden állva fog könyörögni érte, hogy vegye feleségül, a felesége akar lenni, és akkor az apja hiába kapálózik, ő lesz a klán feje, az esküvővel hivatalosan is ő válik a Hyuuga klán első asszonyává, akkor is, ha nem úgy házasodott, ahogy az apja várta. Neji majd segít neki, Neji majd mellette áll, nem fogja hagyni, hogy Hiashi kitagadja. Naruto egy Hyuuga férje lesz, ha jelentkezik majd a Hokage posztra nem hagyhatják figyelmen kívül. Ha másért nem, ezért bele fog egyezni.

Hinata határozottságtól égő szemekkel fordult meg, de szinte azonnal hátrahőkölt. Érezte, hogy a vas hidege a hátába mar, a ruháján keresztül is. Hiashi karba tett kézzel állt előtte, és a tekintete ridegebb volt a bőrét maró fémnél is.

- Hol voltál, te kis cafka? - sziszegte dühösen, a szemei már fehérek voltak a haragtól. - Hajnali öt van. Egy napja vagy menyasszony, és kiszöksz a szobádból, kimaradsz éjszakára? Mit gondolsz, mit szól majd ehhez a leendő férjed?

Hinata nyelt egyet, és meg akart szólalni, de szinte pislogni sem volt ideje, olyan hirtelen csattant az arcán az apja tenyere. Az ütéstől megtántorodott, és elesett, döbbenten kapott az égő bőréhez, és tágra nyílt szemekkel bámult fel Hiashira. Soha nem ütötte meg, és most is alig bírta elhinni, de a fájdalom nyilvánvalóvá tette, hogy nem képzelődik.

- Ne... Neji - dadogta halkan, sokkosan.

- Neji felnőtt férfi, Neji azt csinál, amit akar, ha egész éjszaka kurvázik az sem érdekel - Hinata összerezzent a durva szavakra, és lehunyta a szemét. -, de te egy ostoba kis ribanc vagy! Alig egy hét van hátra addig, amíg végre megszabadulok tőled, és akkor még az utolsó percben is csinálod nekem a botrányt! - sziszegte fojtott hangon Hiashi. - Mit gondolsz, ha kiderül hogy átment rajtad a fél falu, ki akar majd elvenni, te utolsó...

- Ez nem igaz! - csuklott fel Hinata, és a szemeiből megindultak a könnyek. Nem tudta őket tovább visszatartani, ahogy a szavait sem. - Nem igaz, te is tudod, hogy nem! Én soha, még soha senki nem... - dadogta, aztán felnézett a meglepett Hiashira, az apja szemében ülő csodálkozásból merített erőt. - Neji után mentem, hogy megkeressem, mert féltem, hogy valami ostobaságot csinál! Nem beszélhetsz így velem, nem gyanúsíthatsz olyasmivel, amiről tudod, hogy nem így van! Nem érdekel, hogy átnézel rajtam, hogy ostobának gondolsz, hogy megvetsz, hogy semmibe veszel, de ne merészelj rágalmazni! - sikította Hinata, a szemeiből ömlött a könny, ahogy a byakuganjával bámult fel az apjára, eltorzult arccal, dühtől égő szemekkel, és látta, hogy Hiashi meghátrál a szavaitól.