Az Uchihák játéka

8. - Újra együtt

Asuma hangosan felsóhajtott, és magához ölelte Kurenait.

- Nagyon gondterheltnek látszol - mondta a nő, és felé nyújtotta a cigarettás dobozt, amit a férfi szinte megszállottan keresett az éjjeliszekrényen.

- Köszönöm. - Asuma rágyújtott, és csak aztán válaszolt neki. - Csodálkozol? Nagy bajban vagyunk.

- Tudom, de azt hittem, egy időre sikerült elfeledtetnem veled. - Kurenai felült az ágyban és mellei elé húzta a takarót.

- Igen, sikerült. Egy időre. De ilyenkor eszembe jut minden. - A férfi követve kedvesét, hátát az ágy háttámlájának vetette és lepöckölte a hamut a cigarettájáról.

- Ne a szőnyegre! - szisszent fel Kurenai.

- Bocsánat. Feltakarítom.

- Hagyd, majd én elintézem később. Kérdezni akarok valamit - kapott a férfi karja után.

Asuma kíváncsian nézett vissza rá, majd újra hátradőlt.

- Igen?

- Szeretnél gyereket, Asuma?

- Ez... ez most, hogy jutott eszedbe?

- Nem tudom. - Kurenai megrántotta a vállát, és kinézett az ablakon. - Csak eszembe jutott, hogy van-e egyáltalán értelme...

- Kurenai, ezt már megbeszéltük egyszer - sóhajtott a férfi, és megsimogatta kedvese arcát. - Mindennek eljön az ideje. Kettőnknek is.

- Asuma, hét éve vagyok a szeretőd, és hét éve ezt hallgatom. - A nő lehunyta a szemét és arcát haja mögé rejtette.

A férfi szótlanul kibújt az ágyból és öltözni kezdett. Kurenai tudta, hogy hibázott. Türelmetlen volt. És emellett el sem mondta azt, amit akart...

- Később találkozunk - vetette oda neki Asuma, és rá sem nézett.

Kurenai egy pillanatig figyelte, ahogy kimegy a szobából, majd a takarót maga előtt markolva kiugrott az ágyból.

- Asuma! - Kétségbeesett hangjára az ajtó kemény csapódása volt a válasz.

***

Gaara némán meredt maga elé.

Figyelmen kívül hagyott papírok borították el az asztalát, mert démona nem hagyta dolgozni.

„Küldj már legalább egy üzenetet a kislánynak, hogy nem kell erősítés. A hülye falud biztonságban van, ezért ne rángasd ide."

„Mióta aggódsz te a szánalmas emberekért, a szavaiddal élve?"

„Az a szánalmas emberi lény megmentette a segged, vöröske, és vele együtt az enyémet is. Tudod, hányszor történt ilyen azóta, mióta létezem? Egyszer sem."

„Túl sokat foglalkozol Sakurával. Talán lemaradtam valamiről?"

„Nem" - morogta Shukaku, majd hosszasan elhallgatott.

Gaara felsóhajtott és felállt. Ahogy kilépett a folyosóra, Temari jött vele szembe.

- Pont veled akartam beszélni - mondta a fiatal nő.

- Hallgatlak.

- Azon gondolkodtam, ki akart eltávolítani a Levélfaluból, és miért.

- Érdekes kérdés. Valójában magam sem tudom.

- Ha a Hokage parancsa volt, az elég nagy szemtelenség rád nézve, Gaara - ráncolta a homlokát a szőke kuonichi.

A Kazekage figyelmesen nézte nővére gondterhelt arcát.

- Ha nem másról van szó, akkor tudod, mit jelent ez, ugye? Meg kell szüntetnünk a Konohával kötött békét.

„Azt már nem" - horkant fel benne Shukaku, mire Gaara összerezzent.

- Temari, ez őrültség. Mért kéne ilyet tennünk?

- Az egész Homokfalu fel fog lázadni, ha a fülükbe jut, hogy ilyen arcátlanok voltak a Kazekagéjukkal. Nem lennének hajlandóak elviselni. A néped túl büszke ehhez, Gaara.

„Dugják föl maguknak..."

- Nem akarom megszegni a szavamat. Emlékszel, mit mondtam Narutónak?

- Persze, a kis tejfölösszájú megesketett, hogy sosem hagyod cserben a faluját - válaszolta kissé ingerülten, de halványan mosolyogva Temari.

- Ő pedig a szavát adta, hogy meg fogja védeni a népem, ha arra kerül a sor. Téma lezárva.

„Szép volt, vöröske."

- Ja, és Temari... küldj egy levelet a nevemben Sakurának. Az üzenet a következő: Nem lesz szükségünk erősítésre. Mindent köszönök. És amiről beszéltünk... azt hiszem, soha nem következik be. Ha kész, hozd be az irodámba. Saját kezűleg fogom aláírni.

„Az én nevemben is..."

„A tiedben is."