Az Uchihák játéka

100. - Barackszín álom

Itachi arra ébredt, hogy senki nem fekszik mellette. A szeme még csukva volt, de már tudta, hogy Sakura nincs ott, a keze csak a gyűrött takaróhalomba markolt bele.

Ahogy résnyire kinyitotta a szemeit, hogy némi fényt engedjen az agyába, lassan felfogta, hogy a konyhából hangok szűrődnek be; edénycsörgés és halk dúdolás. Lehunyta a szemét és elmosolyodott, aztán egy elnyomott ásítással a hasára gördült, hogy kinyújtózkodhasson. Egy percig még mozdulatlanul feküdt, élvezte a reggeli napfény enyhe melegét a hátán, hallgatta ahogy Sakura dudorászik, és próbálta kitalálni, mi lehet az.

Végül feladta, arra gondolt, valószínűleg nem ismeri. Elég... vidámnak tűnt. Felült az ágyban, a kócos haja az arcába hullott, és érezte hogy a hajgumi kicsúszik a tincsei közül. Egy kaján mosoly tűnt fel az arcán, felállt és nesztelenül átszelte a szobát, a nappaliként használt helyiséget és megállt a konyha ajtajában.

A csupasz mellkasán összefont karokkal az ajtófélfának támaszkodva figyelte, ahogy Sakura beleiszik egy pohár vízbe, míg megkavar valamit, ami egy edényben rotyogott a tűzhelyen, majd bekukkant egy másik fedője alá. Nem vette észre, mert még mindig dúdolt, egy-egy mozdulata úgy tűnt, mintha valamilyen tánclépés kezdete vagy része volna. A laza, tarkóján összefogott kontyból a lehető legfurcsább dolgok kandikáltak ki a táncoló, kócos, rózsaszín tincsek közül: egy golyóstoll, egy kanál, és mintha egy hőmérőt is felfedezni vélt volna.

Itachi mosolya kiszélesedett, a tekintete ellágyult, mikor a szemét is elérte az a meleg mosoly, és figyelte, ahogy Sakura a nemrég vásárolt gazokat aprítja egy vágódeszkán. A keze minden egyes mozulatára kivillant a bugyija fehér pamutszegélye a fenekén. Egy hang nélkül mögé lépett, a tenyerét a jobb kézfejére simította, hogy megfogja a kést a kezében, ha esetleg megijesztené, a másik keze a derekát ölelte át.

- Mi a fenéért van egy kanál a hajadban? - érdeklődte meg, a hangja mély volt és rekedt az álomtól.

Sakura felsikkantott, a karja megrándult az övé alatt, és kicsit erősebben kellett megszorítania, mint ahogy akarta, nehogy megvágja magát.

- Itachi! - Sakura félig felé fordult a karjában és szemrehányóan rábámult. - Megijesztettél.

- Bocsánat - mormogta a férfi egy hosszú, lusta pillantást vetve a másik szétnyílt ajkaira. - Miért van egy fél háztartás a hajadban? - kérdezte újra és a lány elnevette magát a másik értetlen homlokráncolását látva.

- Így mindig kéznél van minden. Nem kell keresgélnem - magyarázta egy lágy mosollyal, mintha így már minden érthető lenne.

- Persze, teljesen logikus - felelte szkeptikusan Itachi, és figyelte, ahogy Sakura pillantása a mellkasára téved. Tudta, hogy az agya éppen most játszik le neki egy túlfűtött képválogatást a tegnap estéről, mert elpirult és lehunyta a szemét. - És pontosan mit is csinálsz, amihez szükséged van... - A lány hajába túrt és lassan, egyenként kihúzta a tárgyakat belőle, mint valami elfuserált bűvész. -... hőmérőre, egy kanálra, és egy... hm. Golyóstoll?

Sakura vérvörösre pirulva, még mindig lehunyt szemmel fojtottan susorgott valamit.

- Tessék? - kérdezte a férfi, míg az előbb felsoroltak halkan koppantak a konyhapulton, a lágyrózsaszín hajzuhatag pedig végigömlött Sakura vállán és hátán.

- Pipetta. Van benne egy pipetta is - suttogta kínosan a lány, és kilesett az egyik szemhéja alól, hogy lássa a másik reakcióját.

Itachi hangosan felnevetett, és mindkét kezével a hajába túrt, hogy kiszabadítsa azt az átkozott cseppentőt is. Mikor megtalálta, nehezen, de kihúzta a rácsavarodott tincsek közül, és Sakura felé hajolt.