Az Uchihák játéka

48. - Meleg esőcseppek

  Tsunade az asztallapra könyökölve a halántékát masszírozva meredt az előtte heverő két levélre. Jiraya a kanapén fekve a plafont bámulta.

- Talán hivatkozhatnál valami törvényre. Vagy írd csak azt, hogy megfenyegettek - mormolta elgondolkozva, mire Tsunade beletépett a hajába.

- Hogyne, és kérjek szíves engedélyt a tanácsosoktól, hogy gyorsan beiktathassak egy új törvényt, hogy hozzáadhassam a tanítványomat egy missing-ninhez, mert biztosan pokolian szerelmesek egymásba! - morogta vissza a Hokage. - Vagy talán az Akatsuki vezetőjének írásos vallomását kérjem, miszerint volt kedves megfenyegetni a falu legjobb orvosa miatt, hogy neki is legyen egy medikája, és ehhez természetesen feltétlenül szükséges egy törvénytelen házasság, ami által árulónak bélyegezik Sakurát, hogy jogilag ne ütközzön akadályokba a csatlakozása az Akatsukihoz? Persze, Jiraya, csillogtasd még a csodálatos ötleteidet.

- Csak segíteni akarok! - ült fel méltatlankodva a férfi, de ebben a percben kopogtak.

- Mi van már megint? - ordított ki vörösödő fejjel Tsunade, mire Shizune félve kukucskált be az ajtón.

- Asszonyom, jött még egy a...

- Még egy? - sikította a Hokage, és felpattant, vele egy időben Jiraya is.

- ... a Mizukagétól.

- Mei Terumi az az álnok perszóna! - fújtatott az Ötödik, és rácsapott az asztalra. - Fogadjunk már attól begőzölt, hogy meghallotta azt a szót, hogy házasság! Kész, vége! Felmondok! - Tsunade letépte magáról a Hokage-köpenyt, és Jiraya fejére dobta. - Ez is a te hibád, te csavargó, lusta perverz! Kellett nekem igent mondani, a nyakamba vállalni egy falunyi idiótát! És mi van már megint? Persze, hogy az Uchihák! Bele is halnának, ha öt percig ülve maradnának a sápadt seggükön! Mit nekik béke, papírok, jog és törvény? Tojnak ezek rá, jó magasról, mennek a saját hülye fejük után, amíg ki nem lehelik az utolsó, átkozott lélegzetüket! Azt a jó....

Jiraya egy halk mormogással kitessékelte Shizunét, és kivette a kezéből a levelet. Felbontotta, és átolvasta, majd röhögve a Hatodik asztalára dobta.

- ... még a reggeli szakém előtt! Felgyújtom ezt az egészet! A francba vele, adj innom, elmegy az eszem, nem lehet igaz! Mit ír az a liba? - fordult fújtatva Jiraya felé, aki a vállát megvonva féloldalasan felült az íróasztal szélére.

- "A nők nem arra valók, hogy eszközként házasságra adják a fejüket, és életük végéig elnyomásban éljenek, a házasság börtön, szegény kislány, missing-nin, mi lesz a társadalmi reformjával, a női egyenjogúsággal..." - hadarta magas hangon, gúnyosan a Mizukagét próbálván utánozni Jiraya, és megvonta a vállát. - A szokásos baromságok.

- Adok én neki női egyenjogúságot... - sikkantotta Tsunade. - Kapard elő a sablont, másoltasd le Shizunéval, és küldd el neki. Hatodszorra.

- Tudod, mi lesz a válasza.

- Persze, a női Kagék, blabla... - forgatta a szemeit a Hatodik, és levágta magát a székébe. - A reggeli szakém előtt. Komolyan! - sóhajtotta frusztráltan.

- Miért nem írod meg nekik az igazságot? - kérdezte értetlenül a férfi.

- Mert akkor évekig hallgathatom, hogy nem éri meg ezen törnöm magam - sóhajtotta Tsunade, és elkenődve lehajtotta a fejét az asztallapra. - Különben sem hinnék el, hogy én, a nagy Uchiha-barát Senju ki akarom vakarni a szarból azt a kis taknyos méreggombócot.

- Hivatkozhatnál Sakurára...

- Nem akarom bajba keverni. Én adtam meg neki a lehetőséget, hogy eljátssza Itachi menyasszonyát, és őt szekálnák érte halálra, amiért közpánikot okozott. Azt hiszik, be akarja építeni az Akatsukit Konohába, Itachin keresztül, és nem is lenne alaptalan, mert előfordulhatna, és lényegében tényleg így látszik kívülről... - mormolta alig hallhatóan a nő, mire Jiraya az égnek emelte a szemeit.