Az Uchihák játéka

73. - Hogyan legyek bölcsebb bolond

  Sakura óvatosan megmoccant az ágyban, Itachi arcát figyelve kibújt a takaró alól. A talpa éppen hogy a földet érte, mikor a férfi felnyögött álmában. Visszafordult felé, az arcát nézte, várta, hogy megmozdul-e, de mikor nem történt semmi, letette a lábát a szőnyegre, és kiosont a folyosóra, a bokájában minden egyes lépést tompa fájdalom kísért, emlékeztetve a hegyes, bőrébe fúródó porcelándarabra, és kirázta a hideg, mikor a talpa a hideg követ érintette.

Attól tartott, felfázott, a hasa enyhén görcsölt, és tegnap vette észre, hogy túl gyakran jár ki a mosdóba. Tudta, hogy Itachi is észrevette, de nem tette szóvá. Becsukta maga után a mosdó ajtaját, és elindult volna a szobájuk felé, de kishíján beleütközött valakibe, és mikor kissé riadtan felpillantott, a tekintete világítóan zöld szemekbe bámult. Összerezzent, és megpróbálta kikerülni Kakuzut, de az megfogta a karját. A várttal ellentétben nem volt erőszakos, nem okozott fájdalmat.

- Várj - mondta halkan, a hangja mély volt és rekedtes.

Mikor a lány megfordult, és egyszerre értetlenül és nyugtalanul ránézett, Kakuzu a kezébe csúsztatott egy apró könyvet, és a lány tapintásra is felismerte. Miért ad neki egy Bingó-könyvet? Homlokráncolva bámult a tenyerébe.

- A százkettedik oldal. Kerüld el Hidant.

Sakura felpillantott, a tekintete megrökönyödött volt, ahogy Kakuzu szemeibe nézett, aztán a férfi elengedte a kezét, és egyedül hagyta, beleolvadt a sötétségbe, a lány pedig pár pillanat elteltével felocsúdott, és visszasietett a szobába. Itachi még aludt, csak lopva vetett rá egy pillantást, míg kapkodva próbált meggyújtani egy gyertyát, az ujjai remegtek. Elsőre elejtette az égő gyufát, gyors mozdulatával, hogy eloltsa, mielőtt felgyújt valamit, felborított egy üres poharat.

Az üveg végiggördült az asztalon, Sakura az utolsó pillanatban kapta el, mielőtt átfordult volna az asztal peremén, és felkelti Itachit az üvegcsörömpölés zajával. A szíve súlyos, nehéz dobbanásokkal vert a mellkasában, és egy pillanatra lehajtotta a fejét, a hűvös asztallapnak nyomta a homlokát, hogy lenyugodjon. Nem igazán sikerült, de egy hajszállal higgadtabb volt, mikor felegyenesedett, és visszatette a poharat az asztalra. Aztán újra megpróbálkozott a gyertyagyújtással, és ezúttal sikerrel járt; a meleg, narancssárga láng barátságosan pislákolva lobbant fel, megvilágítva az asztalt.

Leereszkedett az egyik székre, ránézett Itachira, mielőtt a könyvért nyúlt volna, de a férfi zavartalanul aludt, bár az ujjai meg-megrezzentek a paplanon. Sakura egy hatalmas lélegzettel kinyitotta a könyvet. Nem volt nehéz megtalálnia a százkettedik oldalt. Magától nyílt ki ott, a gerince meg volt törve, mintha gyakran nyitották volna ki annál az oldalnál, és könyvjelzőként egy apró, fehér papír takarta el a nyilvánvalóan neki szánt tartalmat. A lány rámeredt a cetlire. Csak egy kérdés volt, egy egyszerű kérdés, és Sakura homloka ráncba szaladt. Miért játszik vele kitalálósdisat egy akatsukis az éjszaka közepén?

Felemelte a papírt, és önmagával nézett farkasszemet, ahogy a fehér, orvosi köpenyben mosolyog. Emlékezett erre a képre. Aznap készült, amikor Tsunade végre kinevezte orvosnak. A nő is ott állt mellette a kórház folyosóján, de őt levágták a felvételről. És a kép alatt az összeg... Döbbenten rámeredt, a szája tátva maradt. De miért? Miért ennyi? Miért szerepel a neve egyáltalán ezen a listán? A tekintete lejjebb vándorolt, és az egyetlen mondat, amit ott talált megmagyarázott mindent.

"..., lehetséges Akatsuki-tag."

Te jó ég. Sakura szorosan lehunyta a szemeit, és kirázta a hideg. Mikor újra felpillantott, az első, amit meglátott az Sasuke neve volt a szemközti oldalon. Zavartan a képre nézett, de csak egy vörös hajú lány nézett rá vissza, a szemüvege mögött intelligens, óvatos tekintet bújt meg, és Sakura pillantása lejjebb vándorolt.