Az Uchihák játéka

61. - Hajszálnyira a sötéstégtől

  Naruto türelmetlenül kopácsolt a zárt ajtón, és úgy döntött, tíz perc után sem adja fel.

- Hé, sensei! Nyisd ki az ajtót, tudom, hogy itthon vagy! - kiabált be dühösen, de megint nem érkezett válasz, ami a szőkét csak még jobban felidegesítette. - Betöröm! - kezdett bele a fenyegetőzésbe, mire végre zajt hallott bentről, és aztán kitárult az ajtó, Kakashi pedig gyűrött jounin ruhájában fáradt pislogással nekidőlt az ajtókeretnek.

- Naruto, szétrobban tőled a fejem - sóhajtotta elkínzottan, de a fiú nem is foglalkozva vele, betuszkolta az ajtón, és ő is belépett.

- Talán akkor nem kéne ennyit innia, sensei! - rázta a fejét rosszallóan, és beljebb taszigálta Kakashit, akinek annyi ereje se volt, hogy meggyőzően tiltakozzon. - Most szépen elmegy lezuhanyozni, addig én kerítek valami ruhát, ami nem úgy fest, mintha egy kutya szájából ráncigálták volna ki, és utána elmegyünk enni Ichirakuhoz... - Naruto egy pillanatra megtorpant és elvigyorodott. - Ó, istenkém, hogy hiányzott ez a mondat! - sóhajtott fel ábrándosan, aztán mikor Kakashi felnyögött, észbe kapott. - Szóval, zuhany, ruha, kaja, és utána elmegyünk a banyához, hogy kikönyörögjünk tőle egy küldetést, ami lehetőleg egyenesen az Akatsukihoz, illetve Sakurához vezet, és tádá! - Naruto dicséretre várva széttárta a karjait, és csillogó szemmel Kakashira pislogott.

- Naruto... - kezdte lassan a férfi. - Bosszantóan optimista vagy ma reggel. Arról nem is beszélve, hogy Tsunadénak eszébe sem jutna az Akatsuki után küldeni pont téged - sóhajtotta, aztán a falnak támaszkodott, és erőtlenül megkocogtatta a lelombozódott Naruto homlokát. - Jinchuuriki vagy, fiam, rémlik még?

- Aj, sensei! - nyafogott a szőke, és toppantott egyet. - Muszáj volt elvenni a jókedvem?! Egyébként is, volt már, hogy az Akatsuki után mentünk... Ez most egyáltalán nem más! Na jó, irány a fürdőszoba, második számú perverz vénség!

Fél óra múlva Kakashi frissen zuhanyozva és borotválkozva, gyűrődésmentes ruhákban, Naruto szörcsögését hallgatva és szörnyen másnaposan meredt bele az elé tett ramenestálba, és azon gondolkozott, ha belehány, akkor azt mennyire fogják díjazni.

- Hogy a fenébe tudsz ennyit enni? - sóhajtotta végül Narutóra meredve, aki arrébb tette a harmadik tálat, aztán meghatottan rápislogott a tányérhalomra.

- Ez a világ legcsodálatosabb ramene - suttogta, és Kakashi meg mert volna esküdni rá, hogy könnyeket látott csillogni a kék szemekben.

- Köszönöm - nevetett fel Ichiraku a pult mögött, és egy újabb tányérral tett a szőke elé. - Te vagy a legjobb vásárlóm.

- Sensei! - nézett fel döbbenten Naruto csillogó szemekkel a férfira. - Sírni fogok... - vigyorogta végül furcsán. - Szeretek itthon lenni - pislogott oldalra, Kakashira, aki csak megrázta a fejét. - Oké, akkor beszélgessünk - morogta, és kiegyenesedett. - Sakurának semmi baja, szóval...

- Ne haragudj, Naruto, de nem akarok erről beszélni - motyogta Kakashi.

- Ne haragudj, sensei, de nem igazán érdekel - vágta rá a szőke. - Tudom, hogy nem jó dolog, hogy az Akatsukival van, de így jött ki, ez van, és úgy tűnik, vigyáznak rá, mert kell nekik. Még mindig jobb, mintha... mintha Sasuke - sziszegte Naruto, és belemeredt a tányérjába -, mintha Sasuke lenne vele. Ennyi, megtörtént - sóhajtott fel, míg Kakashira pislantott. - Be kell látnod, hogy az adott helyzetben nem is nagyon kívánhatnánk neki jobbat. Úgy értem... - ráncolta össze a homlokát a szőke. - Nekem sem tetszik ez, de inkább ez, mint hogy... szóval, hogy halott legyen - motyogta végül, és Kakashi fásultan bólintott.

- Felfogtam.

- Nagyszerű. - Naruto egy széles, kicsit bizonytalan mosollyal rábámult. - Csak mert teljesen másról akarok veled beszélni, sensei. - Kakashi érezte, hogy a homloka ráncba szalad, ahogy meglepetten a szőkére pislogott. - Hinatáról van szó...