Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

15. fejezet

A szombatom arról szólt, hogy jóvá tegyem vétkeimet... Ugyanis két embert is megbántottam pénteken, akár szerettem volna róla tudomást venni, akár nem. És az egyik megbántottat pontosan tudtam hol találom szombaton, egy hétvégi napon.

A könyvtárba lépve nem láttam a könyvtáros nőt, valószínűleg egy távolabbi részlegnél pakolta a könyveket. Én csak gyorsan lekaptam egyet az egyik polcról és elindultam az asztalok felé.

Ott ült az egyetlen ember, aki szombaton rajtam kívül még könyvtárba jár. Hermione Granger.

A lány fel sem nézett rám, de teste megfeszült. Én ugyan úgy, mint legelőször is, leültem a vele szemben lévő asztalhoz, pontosan vele szemben. Kinyitottam a könyvet, aminek még csak a címét se néztem meg és belebámult a lapjaiba.

Lopva néztem fel a lányra, aki csakis a könyv sorait nézte feszülten.

-Sajnálom.- szólaltam meg hirtelen. Hermione állkapcsa megrándult, de egy szót sem szólt.- Nem kellett volna olyat mondanom rólad az egész suli előtt, ami ennyire... Gonosz volt.- céloztam a péntekire, amikor a sok tanulása miatt szóltam be neki, miközben igazából együtt tanulunk mindig...- Inkább örülnöm kellene, hogy egy ilyen okos lánnyal tanulhatok már hetek óta. Nagyon sajnálom, amit mondtam... Hisz úgy gondolom, hogy te vagy az első a mi évfolyamunkban tanulás terén és... Talán féltékeny is lettem egy kicsit a pillanat hevében...- az utolsó mondatot már szinte suttogtam, de a kihalt könyvtárban tökéletesen lehetett hallani minden szavamat.

Néztem Hermionet, aki továbbra is csak a könyve lapjait bámulta némán. Visszanéztem a saját könyvemre, ami a sárkányokról szólt, így, hogy jobban megfigyeltem.

Összecsuktam a könyvet és már álltam fel az asztaltól.

-Igazából nem tudom, hogy én vagyok e az első, ugyanis eléggé szorosan állunk.- hallottam meg hirtelen a lány hangját, mire felé kaptam a fejem.

Hermione épp rám nézett és féloldalasan, szerényen mosolyodott el.

-Akkor... Ugye... Lehetünk barátok?- kérdeztem meg félve tőle.

A lány rám mosolygott és az asztala felé intett.

-Kivel ülnék én a könyvtárban naphosszat, ha nem veled?- kérdezett vissza széles mosollyal az arcán.

Vigyorogva ültem le vele szembe, mostmár az ő asztalához.

-Köszönöm, hogy megbocsátottál.- néztem rá hálásan, mire a lány megrázta a fejét.

-Ronban mélyebb nyomot hagytál.- mesélte a fejét csóválva, majd elnevette magát.- Egész este szóhoz sem jutott!

-Óh, te jó ég!- ráztam a fejem zavartan.- Tőle is bocsánatot kell kérnem, mert őt toltam le a két bátyja tette miatt...

-Most hogy említed az ikreket...- kapott észbe azonnal Hermione.- Fred eléggé zabos volt egész este. Téged emlegetett.

Azonnal megdöbbentem. Hogy... Micsoda???

-Engem?- kérdeztem vissza elfuló hangon.

-Nem hallottam belőle sokat, de Georgenak egyfolytában magyarázott. Innen tudtam megkülönböztetni, hogy melyikük melyik.- nézett rám nyomatékosan a lány.

-Szerintem nem lettünk valami jó barátok.- húztam el a számat a tegnap estére gondolva.

-Óh, hidd el, borzalmasak!- sopánkodott Hermione, én pedig halványan elmosolyodtam.- Egész álló nap csak piszkálnak másokat! Na meg elveszítik a Flitwick professzortól szerzett pontjaimat!