Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

162. fejezet

Még augusztus közepe előtt érkezett hozzánk egy levél, jobban mondva kettő. Egy hivatalosabb apának, és egy lazább nekem.

A hivatalosabb levelet Mrs. Weasley küldte apának, amiben a világkupáról számol be neki, illetve a terveikről.

Kedves Dave!
Remélem minden rendben van veled és hamar találkozunk majd! De most nem erről szeretnék veled fecsegni, sajnos vagy nem sajnos.
Arabella már valószínűleg említette neked, hogy jövő hétfőn, azaz augusztus 18-án került sor a Kviddics Világkupa döntőjére. Arthurnak az összeköttetései révén sikerült belépőjegyeket szereznie a Varázsjátékok és Mágikus Sportok Főosztályáról. Tekintettel arra, hogy ilyen alkalom egyszer adódik az életben, arra kérlek, hogy engedd el Arabellát a mérkőzésre. Harminc éve nem játszottak már Nagy-Britanniában világkupadöntőt. Emellett szívesen vendégül látnánk a drága Arabellát a vakáció hátralevő részében és vállaljuk természetesen, hogy kikísérjük a Roxfortba induló vonathoz. 

Várjuk vissza leveleteket a szokásos módon és remélhetőleg Arabellát is!

Őszinte üdvözlettel Molly és Arthur

Apa először mégis megdöbbent a levelen, hiába említettem már neki ezt az eseményt, amire szeretnék elmenni.

-Mi is ez amúgy?- kérdezte a levélre nézve zavartan.

-A világ legnagyobb kviddics meccse- felelte azonnal Meg.- Szinte minden egyes varázsló elmegy rá, mert hatalmas dolognak számít és egy vagyon oda bekerülni!

-És téged érdekel is ez a... sport?- kérdezte apa még zavartabban.

-Igazából lehet a barátaimat jobban érdekli, én csak játszom, nem tudom miért- vontam vállat őszintén.

-Várj- nézett rám mostmár Margaret is zavartan.- Azt mondod, hogy fantasztikus vagy a kviddicsben, de... közben nem is érdekel igazából?

-Nem éppen- vontam vállat unottan.

-Az én lányom- nézett rám apa büszkén.

-Egyszerűen csak jó vagyok benne állítólag, de a sulis kviddicsen kívűl igazából nem annyira érdekel ez a sport- vontam vállat ismét.

-Az én lányom- ismételte megint büszeséggel apa.

-És más sportok?- kérdezte érdeklődve Meg.

-Semmi- vágtam rá határozottan.

-Semmi?- kérdezte döbbenten Meg.

-Semmi- erősítette meg apa, hozzáadva ezzel a saját véleményét is.

-Le se tagadhatnátok, hogy rokonok vagytok- tette fel megadóan a kezeit Meg, mire apával szövetségesek módjára mosolyogtunk össze.

-Na de- próbáltam visszaterelni a témát oda, ahol eredetileg tartottam.- Elmehetek kérlek a barátaimmal erre a kviddics kupa izére?

Apa nagyot szusszantva ismét a levélre nézett.

-És maradnál akkor egész végig náluk?- kérdezte még mindig a levelet nézve, de én már tudtam, hogy ez mit jelent.

-Ha megengeditek- pillantottam gyorsan Megre is, hisz mostmár őt is a döntéshozók közé soroltam, nem csak apát. Érdekelt az álláspontja, akármit mond is.

-Hadd menjen- mosolygott rá lágyan Meg apára.- Elég nagy lány már ő, ismerjük Weasleyéket, a haja szála se fog meggörbülni.

-Attól félek, hogy másé fog- sóhajtott végül.- De persze, menj csak.