Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

90. fejezet

A visszaérkezésünk után rögötn elkezdett terjedni közöttünk az újabb hír és pletyka. Miszerint hol van Hermione?

Természtesen azonnal bepánikoltam és rögtön a legszörnyebb dologra gondoltam, mint ahogy sokan mások is. Hogy netalán ő a következő áldozat, hisz mugli családból származik... 

De mint kiderült, igazából csak elkapott egy furcsa betegséget, ami miatt senki sem látogathatta meg. És ez eltartott hetekig is. Úgyhogy Hermionet ismét csak február elején láthattuk, ám mikor rákérdeztem a betegségére, ő nem volt hajlandó választ adni nekem. Nekem, az egyik barátjának. Először azt hittem velem van a gond, de Harryvel és Ronnal már ismét furcsán közlekedtek a folyosókon, hiába nem vette rajtuk észre más. Tudtam nagyon jól, hogy már megint sántikálnak valamiben, ráadásul egy olyan dologban, amiben egyáltalán nem kellene...

Ahogy simét múltak a hetek a nap lassankét újra rásütött a Roxfort tornyaira, tehát már a tavaszban jártunk. És jól esett a sok hideg és sok hó után egy kis felfrissülés. Mellesleg a kastélyban is derűsebb lett a hangulat, ugyanis Félig Fej Nélküli Nick és... Justin esete óta nem történt újabb merénylet. Bimba professzor pedig egyszer örömmel jelentette be, hogy a mandragórák szeszélyesek és tiltakozók lettek, vagyis egyértelműen elérték a serdülőkort. És Bimba mellett Hannah tökéletesen tudta őket kezelni. Annyira határozott volt velük, konkrét, mégis vigyázott rájuk, sosem bántotta őket. Elképesztő volt, hogy ennyire tehetséges valamiben ahhoz képest, hogy szinte sosem hajlandó házit írni vagy leülni tanulni. Most mégis, lehet annál is több motívációt kapott, mint eddig. Ugyanis rettenetesen hiányzott neki Justin, hiába nem mondta ki nekünk egyszer sem az érzéseit. Csak néha, ritkán arra keltem fel éjszakánként, hogy sír. De nem mertem neki megemlíteni, hogy tudok az esti programjairól, ugyanis lehetséges még letagadná az egészet. 

Ernie pedig... Még mindig azon az állásponton volt, hogy Harry a tettes, és most a Justin incidens óta nem mer lépni, nehogy megint elkapják. Ilyenkor mindig kétfelé húzott ismét az egész lényem, tehát nem tudtam Ernie mellett maradni, ugyanis egyszerre akartam őt megcáfolni és alátámasztani az igazát. 

És még Lockhart is kitalált valamit, ami csak úgy keringett az iskola falai között, mint a ,,hangulatjavító terv". Tehát számomra mindenképp az ellenekzője lesz, ha már annak az embernek köze van hozzá. 

Majd február tizennegyedikén, reggelinél derült fény Lockhart pompár kis ötletére. 

-Én... hányi fogok- közöltem a barátaimmal, amikor beléptem a nagyterembe.

A terem összes falát élénk rózsaszín virágok borították és a tetejébe a sápadtkék mennyezetről szív alakú konfettik hullottak alá. Megpróbáltam minél kevéssbé a környezetemre figyelni és gyorsan leülni a Hugrabug asztalához. 

-Arabella- bökött meg Hannah, mire ránéztem. Ő szó nélkül a atnári asztal felé bökött, így azonnal odanéztem. De iszonyatosan kár volt ezt tennem.

A tanári asztalnál, pontosabban mögötte, Lockhart a díszítéshez illő rikító talárban integetett csendet kérve a teremben. Két oldalán a kollégái szobormerev arccal ültek. McGalagony arca csak egy pillanatra árulta el a színtiszta nemtetszését, Piton arca viszont úgy nézett ki, mintha Neville egyik nagyon félresikerült bájitalát kellett volna meginnia. 

-Boldog Bálint-napot!- harsogta Lockhart.- Egyúttal köszönet annak a negyvenhat barátomnak, akik máris elküldték nekem az üdvözlőlapjukat! Nos, igen, bátorkodtam megszervezni ezt a kis meglepetést mindnyájotoknak és ezzel még nincs vége! 

Lockhart tapsolt egyet, mire kinyílt az ajtó és tucatnyi mogorva képű törpe masírozott be a terembe. Sőt, nem akármilyen törpék voltak. Sejtésem szerint a professzor volt az, aki felszerelte őket kis aranyszárnyakkal és hárfákkal.