Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

20. fejezet

Az idő nem változott, kivéve a mai reggelen, amikor is derült volt az ég, viszont hideg a levegő. A nagyteremben finom kolbász illat lengedezett és a diákok izgatott csevegése a kviddicsmeccs miatt. Ugyanis az ma volt.

-Alig várom!- ült előtte teljesen bezsongva Zacharias.

-Tudjuk.- forgatta a szemét unottan Hannah, akinek a figyelmét szokásosan Cedric Diggory kötötte le.

-De ugye jöttök megnézni?- nézett ránk számonkérően a fiú, mire vállat vontam.

-Még nem tudom.- haraptam bele a pirítósomba nyugodtan. Belül viszont majd szétvetett az ideg.

-Mi az, hogy nem tudod?!- akadt ki teljesen Zacharias.

-Nem tudom.- vontam megint vállat és kelletlenül haraptam bele a pirítósomba ismét. A gyomrom görcsben volt. Ezt most komolyan Fred Weasley váltja ki belőlem...?

-Ugyan már, jönni fogsz.- mondta unottan Hannah. Döbbenten pillantottam rá, mire ő rám nézett.- Mi van? Egész reggel a Weasley ikrek valamelyikét bámultad. Valószínűleg nem amiatt, mert nem mész el a meccsükre.- forgatta meg a szemét olyan stílusban, mint aki mindent tud.

Pirongva sütöttem le a szemeimet. Ennyire feltűnően pillantgattam néha a Griffendél asztala felé?

-Ráadásul úgy látom meg is némultál.- cukkolt tovább a lány a helyzetet kihasználva.

-Jó, igazad van.- sóhajtottam fel megadva magamat.- Igazából még réges régóta tudom, hogy menni akarok...

-Ezek a nők.- rázta a fejét értetlenül Ernie, teljesen összezavarodva.- Tudja, hogy jönni akar, de mégsem... Kérlek srácok, ti soha ne csináljátok majd ezt velem.- pillantott a fiú először Justinra, majd Zachariasra és hirtelen változott valami, ami miatt visszafordult az első fiúhoz.- Justin te ne csináld ezt velem. Zachariasnak már mindegy.

Felnevetve ráztam a fejemet. 

-Mit csinálunk tizenegyig?- fordult felém Hannah kíváncsian.

-Öhm, arra gondoltam, hogy arra az egy órára beugrom a könyvtárba...- kezdtem a monológomat, mire Hannah színpadiasan felsóhajtott.

-Arabella!- szólt rám dühösen-hitetlenkedve.- Szombat van. SZOMBAT! Tudod mi az?!

-Igen.- nevettem fel jókedvűen.- Persze, hogy tudom.

-Nekem nem úgy tűnik.- nézett rám a lány unottan.

-Jó, akkor mit csinájunk?- kérdeztem megadóan pislogva a lányra, hogy akkor legyen ő az ötletgazda.

-Én arra gondoltam, hogy leugorhatnánk a többi hugrabugoshoz a klubhelyiségbe, hogy addigis velük legyünk, mert végülis ők sokkal izgalmasabbak, mint a könyvek.- magyarázta nekem úgy, mintha egyértelműen neki lenne igaza.

Moslyogva hajtottam le a fejemet.

-Akkor legyen így.- adtam be végül a derekamat és ahogy felpillantottam azonnal megdermedtem.

Fred és George Weasley állt Ernie, Zacharias és Justin mögött, miközben egyértelműen rám néztek.

-Ugye áll még az ígéret Dankworth?- kérdezte Fred félmosollyal az arcán.

A társaságunk megnémulva, egy emberként fordult felém.

-Nem ígértem semmit.- néztem rá kihívóan, a többiek tekintetével nem is foglalkozva.

Fred nem zavartatta magát és könnyedén áthajolt Ernie és Justin mögöttt, akik kénytelenek voltak neki teret adni emiatt. Fél kézzel lazán az asztalra támaszkodott, hogy megtudja tartani teste egyensúlyát, miközben közel hajolva a szemembe néz.