Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

140. fejezet

A vonat út a szokásossal telt, ami azt jelentette, hogy megint kiveséztük kivel mi történt. És nekem ezúttal nagyon is sok mesélni valóm akadt.

Hannahékban bízom meg talán a legjobban, az ikreken és Cedricen kívül, természetesen. Így beszámoltam nekik a téli szünet alatt történetkről. Hogy mi volt Margarettel, majd apa mit mesélt anyáról, bár kihagytam belőle Sirius Blacket, mivel ő Harry gondja is. Így úgy voltam vele, ezzel jobb, ha csak mi ketten küzdünk majd meg. De ezen kívül szó esett arról is, hogy ismét elkezdtem zongorázni, legalábbis otthon nagyon sokat ültem előtte. A barátaim szinte tátott szájjal hallgatták, hogy hányféle hangszert próbáltam ki életemben és melyik a kedvencem. Persze jól meg is szidtak érte, hogy eddig rejtegettem a ,,tehetségemet" és nem voltam hajlandó koncertet tartani nekik. Ezzel próbálták őszintén feloldani azt a sokkot, amit anya története okozott. Még őket is megrendítette. Susant kirázta a hideg, Hannah a szája elé kapta a kezét, Ernie könnyezett, Justin fogta Ernie kezét, hogy ne sírjon és még Zacharias is gondterhelt, aggódó arccal nézett rám. Egyikük sem gondolta volna, hogy valaha is közülünk bárkinek ilyen háttér története lenne. Nos, legalább nem kérdeztek róla többet, inkább felőlem érdeklődtek. Hogy ettől hogy érzem magam, mit gondolok és ehhez hasonló kedveskedések. Páratlanul jó barátaim vannak, akik azonnal megpróbáltak mosolyt csalni az arcomra, nehogy hatalmába kerítsenek az érzelmek és úgy sírjak, mint Karácsonykor is. De nekik is elmondtam, hogy Fred egész végig velem volt, és átsegített mindenen. A többiek hálával nyugtázták ezt, és inkább Margaret felől kérdeztek, hogy vele kapcsolatban mit gondolok, milyen volt ő maga. Hannah arcán viszont egész furcsa, sejtelmes arckifejezés ült, amikor Fredről beszéltem és egy drabaig csak elgondolkodva nézett engem. Nem szólt, nem kérdezett semmit, így nem tudtam mire vélni az egészet, de inkább bevallottam Meggel kapcsolatos érzelmeimet, hogy szeretném a családomban tudni, mert jó embernek tűnt.

Jó volt újra a barátaimmal lenni, üdvözölni Cedricet, majd Georgeot is, amikor végre elém kerültek az ikrek. Ilyenkor tudatosul csak bennem, hogy mennyire szükségem is van ezekre az emberekre, mennyire hozzájuk tartozom már, mint ahogy ők hozzám.

A január is eltelt lassan, a legnagyobb dolog abban a hónapban a Hollóhát- Mardekár meccs volt. És persze a Mardekárosok nyertek, a legtöbbünk nagy sajnálatára. De az egész csapatunk csakis azt nézte, hogy hogyan játszik a zöld taláros csapat. Mindenkit jól megfigyeltünk, én a hajtókat különös képpen. Hisz már csak ellenük lesz egy meccsünk, a Griffendél- Mardekár megütközés után. Lehet, hogy nem tudunk már sokat javítani a helyzetünkön, de azt semmiképp nem szeretnénk, ha csak úgy lesöpörnének bennünket a pályáról, pont a vizsgák előtt, május végén. A Griffendéles meccs pedig május elején lesz, a tavaszi szünet után. Természetesen az átszervezett meccsek miatt, most Valentin nap környékén a Griffendél és a Hollóhát fog játszani, de az nem igazán vonatkozik a csapatunkra, nekünk most a Mardekárra kell koncentrálnunk. És nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy hatalmas vereséggel menjünk haza, azzal haggyuk itt az iskolát, az egész évünket. Így jegyzetekkel a kezemben ültem a lelátón és folyamatosan írtam, mégis milyen taktikákat vet be újra és újra a Mardekár hét játékosa. 

Ezeknek a lapoknak hála kezdtünk el edzéstervet kialakítani a többiekkel, készségesen adtam át minden információmat Cedricnek, hogy melyik gyenge pontjaikat kellene kihasználni, mikor lassulnak le, mikor nem tudnak úgy figyelni és ehhez hasonló, apró kis dolgocskák. Tally nagyon figyelmesen hallgatott egész végig, amikor a csapatmegbeszélésen hosszasan megvitattuk ezt, illetve bemutatót tartottam lényegében a megszerzett információkról. A fiúk sejtelmesen, mindent tudóan néztek össze, ám nem értettem, hogy miért kapom ezt a pillantást.

-Most mi az?- kérdeztem tőlük, ahogy hirtelen abba hagytam az örző játékos technikájának kielemzését.- Valamit rosszul mondtam?

-Nem, nem, folytasd csak- intett nekem Tally, mire Cedricre pillantottam. A fiú komolyan nézett rám, de végül ő is csak bólintott. 

Így ott álltam hat fürkésző szempárral szemben, miközben olyan összetett előadást tartottam egy szimpla meccsről, mintha az életem múlna rajta. De ezek után végül Cedric átgondolta a hallottakat és úgy határozott, hogy a következő gyűlésre már össze állít nekünk egy kész edzés tervet, a jegyzeteimet igénybe véve.

-Dankworth, egy szóra- szólt utánam Tally az egyik osztályteremben, ahol a megbeszélést tartottuk. Már mindenki kiment a teremből, én is ezt terveztem, hisz vége volt már a kis ,,dumcsi partinknak" és eléggé el is fáradtam benne agyilag. De végül csak maradtam, hogy meghallgassam mit szeretne a volt csapatkapitányunk.

-Igen?- léptem elé, majd kényelmesen elhelyezkedtem egy pad tetején.

-Ugye tudod, hogy Cedric néha meglenne lőve nélküled?- kérdezte komolyan a fiú, majd még gyorsan hozzá tette:- Mármint csapatkapitányként.

-Miért?- néztem fel rá értetlenül.

Tally mindentudóan elmosolyodott, mellkasa előtt összefont karokkal dőlt neki egy padnak.

-Néha úgy érzem nem is Diggoryt kellett volna csapatkapitánynak kineveznem.

-Ne mondj ilyet- ingattam a fejem azonnal.- Én csak segítek neki. Mert barátok vagyunk, mert szeretem.

-Szereted? Mégis hogy?- kérdezte ravasz szemekkel a fiú.

-Tally, Cedric nagyon jó csapatkapitány, csupán én is végzem a dolgom, hogy erősebb csapat lehessünk. Nincs mit többet mondanom, csak annyit szeretnék, ha Cedric imádná azt, amit csinál. Ügyes csapatkapitány.

-De lehet, hogy csak veled az- vetette ellen azonnal Tally.- Mi van, ha nélküled fele ennyire se lenne az?

-Nem tudom, mire akarsz kilyukadni, William- a fiú a keresztneve hallatán játékosan felszisszent.- Cedric az egyik legjobb barátom. Sosem hagynám, hogy bármi is félre menjen az életében.

-Persze, egyik legjobb barát- bólintott komolyan Tally, majd felállva a terem felé sétált.- Remélem Diggory örül neki, hogy ilyen barátja van. Bárkinél elkelne egy ilyen éles szemű, ám néha vak lány.

Nem értettem igazán, hogy mit akart Tally. Az, hogy megkérdőjelezte Cedric csapatkapitányságra való alkalmasságát... Nála jobb kapitányunk nem is lehetne, hála neki már nyertünk egy meccset, élete első meccsét, ahol már fogó is volt. Így inkább kizártam ezt a kis beszélgetésünket Tallyval, és a klubhelységbe visszabaktatva tovább agyaltam a Mardekár elleni meccsre kifejlesztett technikákon.