Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

7. fejezet

A kapu azonnal kinyílt. Előttünk egy magas, fekete hajú, smaragdzöld talárt viselő boszorkány állt. Szigorú arca volt és ahogy elnéztem a többiek arcát, nekik nem volt valami ígéretes a nő kisugárzása. Nekem viszont annál szimpatikusabb volt ez a komoly és határozott megjelenés.

-Az elsőévesek, McGalagony professzor.- konferált fel minket a nagy ember.

-Köszönöm, Hagrid.- áh, hát ő a Hagrid!- Most már átveszem őket.

A boszorkány előttünk szélesre tárta a kapu szárnyakat és egy hatalmas előcsarnokba értünk. A kőfalakon rengeteg fáklya égett, a mennyezet, pedig olyan magasan volt, hogy a nyakamat törtem, de még úgy sem láttam a végét. Velünk szemben viszont egy hatalmas márvány lépcső állt.

Mi, az egész csapat követtük McGalagony professzort, aki átvezetett bennünket a kőpadlós csarnokon. A terem jobb oldalán nyíló ajtó mögül olyan zsivaly jött, amit csak további gyerekek, diákok voltak képesek kiadni magukból. Tehát a felsőbb évesek valószínűleg már megérkeztek. A professzort követve végül egy kisebb szobába mentünk, ahol szűkösen fértünk csak el. Mindenki megilletődve nézett maga elé, nekem pedig hevesen vert a szívem.

-Köszöntök mindenkit a Roxfortban!- fogott bele máris a mondókájába McGalagony professzor.- Hamarosan megkezdődik az évnyitó bankett, de mielőtt elfoglalják a helyüket a nagyteremben, beosztjuk magukat az egyes házakba. A beosztás igen fontos ceremónia, mivel a Roxfortban töltött évek alatt gyakorlatilag a ház lesz a családjuk. Az órákon a ház többi tanulójával együtt vesznek részt, a ház hálótermeiben alszanak, és a ház klubhelyiségében töltik a szabadidejüket. A Roxfortban négy ház működik: a Griffendél, a Hugrabug, a Hollóhát és a Maradékár. Mindegyik háznak megvan a maga dicső története, s mindegyikből számos kiváló boszorkány és varázsló került ki. Amíg a Roxfortban tanulnak sikereikkel a házaknak szereznek dicsőségpontokat; ha pedig megszegik valamely szabályt, a házukat sújtja a pontlevonás. Év végén a legtöbb pontot elért ház kapja a házkupát, ami igen nagy megtiszteltetés. Remélem, hogy mindannyian házuk dicsőségévé vállnak majd. A beosztási ceremóniára néhány perc múlva kerül sor az egész iskola jelenlétében. Azt ajánlom, addig is kissé szedjék rendbe magukat.

A professzor ekkor a nem olyan messze tőlem álló Ron Weasleyre nézett, akinek orra koszos volt és Neville félrecsúszott talárján is elidőzött tekintete. Megnyugodva vettem tudomásul, hogy én nem vagyok szétszórt ilyen stresszes helyzetben...

-Ha készen állunk a fogadásukra, visszajövök.- mondta még McGalagony professzor.- Kérem, hogy csendben várakozzanak.

A professzor kiment a helyiségből. Halk suttogás törte meg a csendet és próbáltam mindent megérteni.

-Nem akarok a Mardekárba kerülni, ott csak sötét varázslók vannak...

-Ch, nyápicok. Ti nem is lehetnétek Mardekárosok.- forgatta meg a szemét Draco Malfoy. Legszívesebben arcon csaptam volna gőgössége miatt.

A sutymorgást végül pár sikkantás törte meg és több elsős is ijedten ugrott fel. A hátsó fal felé néztem, amerre a többiek is bámultak és nem akartam hinni a szememnek...

A falon vagy húsz kísértet libegett be a szobába. Mármint... A szó szerinti kísértet!!!

-Azt mondom, borítsunk fátylat a múltra. Adjunk neki még egy esélyt...

-Ugyan már, kedves Fráter, hány esélyt adjunk még Hóborcnak? Szégyent hoz valamennyiünkre, ráadásul még csak nem is tisztességes kísértet... Ejnye, hát ti meg mit kerestek itt?

A kísértet, aki beszélt egy fodorgalléros, harisnyás férfi volt. A döbbenettől senki sem tudott megszólalni.

-Elsősök!- a Fráter nevezetű kísértet ránk mosolygott.- A beosztásra vártok, igaz?