Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

100. fejezet

Mikor mind az öten mocskosan, ráadásul Harry még véresen is, talpig retekben úszva megjelentünk az ajtóban, meglepett csend fogadott bennünket. Azután valaki felsikoltott.

-Ginny!

Mrs. Weasley volt az. Az asszony, aki eddig magába roskadva ült a kandalló előtt, most felpattant, és odarohant halottnak hitt kislányához. Mr. Weasley sem maradt le, így ketten vetették rá magukat Ginnyre.

Miután kigyönyörködtem magam a szülői szeretet csodáiban, a szobában körbe pillantva láttam, hogy nem csak McGalagony, de még Dumbledore is újra itt van. A meglepettségemet fel sem tudtam még szinte dolgozni, amikor Mrs. Weasley elkapott minket hármónkat is és eltűntünk az ölelő karjaiban.

-Megmentettétek! Megmentettétek! De hát hogyan? Hogyan sikerült?

-Erre azt hiszem valamennyien kíváncsiak lennénk- szólt rekedten McGalagony professzor.

Mrs. Weasley elengedett minket. Harry pillanatokig habozott, majd az asztalhoz lépett, letette rá a süveget, a kardot és egy furcsa, elázott naplószerűséget.

Aztaán belekezdett ő is a történetbe, ahogy korábban Ron, csak valamivel kicsit konkrétabban és összeszedettebben. A mesét a titokzatos hangról kezdte, majd Hermione rejtényét, hogy a csövekben bujkáló baziliszkusz volt az. Aztán beszámolt e menekülő pókokról és a Tiltott Rengetgben lakó Aragogról, akiről Ron nem igazán mesélt nekem, mert amint kimondta azt, hogy pók, már reszketett is. Harry viszont kifejtette, hogy tőle tudták meg hol halt meg a baziliszkusz utolsó áldozata, és hogy rájöttek, ez csakis Hisztis Myrtle lehet. Majd jött a Titkok Kamrájának ajtaja és annak megtalálása...

-Eddig világos- bólintott McGalagony, mikor Harry szünetet tartott.- Kiderítették, hol van a bejárat, hozzáteszem, közben megszegték a házirend összes szabályát, de hogy a csudába sikerült élve kijutniuk onnan?

Így hát Harry végre elmesélte azt a részt is, amiről egészen idáig fogalmam sem volt. Jött a baziliszkusz, majd Fawkes hősies belépője és a különös esemény, amikor a Teszlek Süvegtől megkapta a kardot. Itt azonban megakadt.

-Engem az érdekelne a legjobban- szólalt meg szelíden Dumbledore, mintha csak Harry fejébe látna és már sietett is a segítségére-, hogy miként tudta Voldemort megidézni Ginnyt, mikor szavahihető forrásból tudom, hogy jelenleg az albániai erdőkben bujkál.

--Mi-mi-micsoda?- hebegte Mr. Weasley.- Tudodki? Me-megigézte Ginnyt? De hát Ginny nem... Ginny sosem... vagy talán igen?

-Ez a napló volt az oka- sietett gyorsan a magyarázattal Harry. Felkapta az asztalról a könyvecslét és megmutatta Dumbledorenak.- Denem írta, tizenhat éves korában.

Dumbledore átvette a naplót Harrytől és érdeklődve vizsgálgatni kezdte a megperzselt, ázott lapokat.

-Zseniális- mormolta elismerően.- Hiába, ő volt minden idők legtehetségesebb roxforti diákja.

Azzal a döbbent-értetlenül meredő Weasley házaspárhoz fordult. Én csak némán álltam, miközben megpróbáltam felfogni az események fontosságát, az információk fontosságát.

-Igen kevesen tudják, hogy Voldemort nagyurat egykor Tom Denemnek hívták. Ötven éve én magam is tanítottam őt itt, a Roxfortban. Miután elvégezte az iskolát, nyoma veszett... beutazta a nagyvilágot... elmélyült a Sötét Tudományban, összeállt a mágusvilág söpredékével, s oly sok veszélyes, ördöngös átváltozáson ment keresztül, hogy  mikor újra felbukkant, immár Voldemort nagyúrként, alig lehetett ráismerni. Az emberek többségének meg se fordult a fjeében, hogy Voldemort azonos lehet azzal az okos és szép arcú fiúval, aki hajdanán sikolaleső volt a Roxfortban.