Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

72. fejezet

A mágiatörténetet tartotta mindenki a legunalmasabb tantárgynak. Még igazából én is halálosan untam, de sosem engedtem meg magamnak, hogy ne jegyezzem le Binns szavait, akár az életem és éberségem árán is. Tehát az egyetlen szellem tanárunk a mai napon is fogta, kinyitotta a jegyzeteit, és olvasni kezdte az anyagot. A hangja olyan monoton volt, mintha a világ legunalmasabb dolgairól beszélt volna, ezért persze sokan már az óra elején lehajtották a fejüket a padjaikra és azonnal elaludtak. 

Binns már vagy fél órája beszélt, amikor olyasmi történt, ami még soha. Egy diák, pontosabban Hermione, feltette a kezét.

A professzor felpillantott az 1289-es Nemzetközi Táltostalálkozó zsibbasztóan unalmas jegyzeteiből, és csodálkozva nézett a lányra.

-Tessék, öhm, izé kisasszony.

-A nevem Granger, tanár úr- sietett a segítségére Hermione.- Csak azt szeretném kérdezni, hogy nem tudna-e mondani nekünk pár szót a Titkok Kamrájáról.

Dean Thomas, az egyik griffendéles fiú, eddig tátott szájjal bámult ki az ablakon, most viszont azonnal magához tért a kábulatból. Lavender Brown felkapta a fejét karjáról, Neville álla lecsúszott a padról, Justin pedig nagyot horkantva felébredt, mert Hannah megbökdöste, bár még a lány is félálomban volt.

Binns porfesszor pislogni kezdett.

-Az én szakterületem a mágiatörténet- felelte száraz, sípoló hangon.- Tényekkel foglalkozom, Granger kisasszony, nem mítoszokkal és legendákkal.

Ezzel a részéről le is tett a témáról, majd a torkát megköszörülve folytatta a tanóra anyagát.

-Az év szeptemberében a balti boszorkánymesterek albizottsága...

Kénytelen volt elhallgatni, ugyanis Hermione keze ismét a levegőbe lendült.

-Tessék, Grant kisasszony.

-Én úgy hallottam, hogy a legendáknak mindig van valóságalapjuk.

A professzor teljesen el volt képedve. Valószínűleg még egyetlen diák sem szakította félbe az ő óráját, történt az még élő, vagy holt pályafutása alatt.

-Nos- kezdte lassan a professzor-, ez a megállapítás valóban jogosnak tűnik...

Úgy pislogott Hermionera, mintha még sohasem látott volna diákot közelről.

-...mindazonáltal az említett legenda egyértelműen légből kapott és hiteltelen.

Míg én a saját problémámmal voltam elfoglalva, hogy egy igen közeli barátom nagyon is megbántott és az érzéseimbe tiport, addig a többi diák szüntelen arról beszélt, ami haloween estéjén történt. Pontosabban az üzenetről, amit a falra festettek és Frics nem tudta eddig eltűntetni semmivel sem. Az egész iskola a Titkok Kamrájáról sutyorgott, hogy mégis mi lehet az és hol található. Így természetes volt, hogy a mi osztályunkat is iszonyatosan érdekelte, főleg úgy, hogy maga Hermione Granger kérdezett erre rá.

Most már az egész osztály a professzor szavait leste. Binns végignézett a felé forduló arcokon és csodálkozó pislogása elárulta, hogy még soha nem tapasztalt ilyen élénk érdeklődést az óráján. 

-Nos, nem bánom- dörmögte végül.- Lássuk csak... a Titkok Kamrája... Azt bizonyára tudják valamennyien, hogy a Roxfort több mint ezer éve- a pontos dátumot nem ismerjük-, szóval több mint ezer éve alapította a kor négy legjelentősebb varázslója, Griffendél Godrik, Hugrabug Helga, Hollóháti Hedvig és Mardekár Malazár. Iskolánk négy háza az ő nevüket őrzi. Együtt építették fel ezt a kastélyt, távol a muglik lakta vidéktől. Akkoriban ugyanis az egyszerű emberek rettegtek a mágiától, s ezért tűzzel- vassal űldözték a varázslókat.