Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

71. fejezet

Néhány napig az egész iskola másról sem beszélt, csak a Mrs. Norris ellen elkövetett incidensről. Frics gondoskodott róla, hogy egy pillanatig sem feledkezzünk el a macskája szörnyű sorsáról... Naphosszat fel-alá járkált a bűntény helyszínén, mintha arra számított volna, hogy a tettes felbukkan. Egyszer elsétáltam eme tetthely mellett és igazából csak ekkor tűnt fel igazán, amiről a többiek már korábban is sutyorogtak: a vészjósló felirat a falon.

FELTÁRULT A TITKOK KAMRÁJA. AZ UTÓD ELLENSÉGEI RESZKESSENEK! 

Nem értettem, hogy ez vajon mit is jelenthet igazából, ugyanis lényegében még nem voltam olyan régóta a varázsló világban. Bár megynugtatott a tudat, hogy sokan mások sem értik ezt, annak ellenére, hogy az üzenet igencsak semmi jót nem ígért...

Ám szólhatott bármennyi pletyka a nemrég történetkről, az én életemben ennél komolyabb dolgok voltak jelenleg első helyen. Még pedig az, hogy ne áljjak szóba Zachariassal.

Igen, ez lehet nagyon gyerekesnek tűnik... Mégis, minden titkomat, amiket féltve őriztem és csak oly kevés emberrel osztottam meg, ő most a fél iskola előtt kikiabálta, attól függetlenül, hogy ők lehet nem figyeltek éppen rá. Nekem mégis sokat jelentett az, hogy megbíztam benne, a barátomnak hittem és ő erre elárúlt.

A többieket egy percig nem úszítottam Zacharis ellen, uyganis úgy véltem, attól függetlenül, hogy mi nem vagyunk jóban, a barátaink még ugyan úgy viszonyulhatnak továbbra is Zachariashoz, mint eddig. Ám ez nem történt meg. 

Ahogy Zacharias száját elhagyták aznap este azok a bizonyos szavak, a többiek onnantól kezdve nem álltak vele szóba. Ha tehették, inkább egy pár hellyel messzebb is ültek le a fiútól étkezésekkor és maximum akkor szólították meg, ha már teljes rá nem kényszerűltek. Ezen felül pedig velem értettek valamiért egyet. Talán nekik is túl sok volt az, amiket Zacharias mondott és ők sem bírták emiatt tovább elviselni a hazug barátjukat.

-Szerintetek is...- köszörültem meg az egyik reggeli alkalmakor a torkomat. Mostanában mindenki nagyon csöndes volt az étkezésekkor és alapjáraton is, a társaságunknak, ami eddig megfelé halt a viccek és poénok áradatától, jelenleg valahogy fontosabb volt a komolyság, hogy éreztessék velem, ha engem megbántanak, azt személyes sértésnek veszik.-...szerintetek is minden rólam szól?

A többiek némán néztek körülöttem össze és megállt a villájuk a levegőben, vagy a szájukban az étel.

-Erről szó sincs- jelentette ki Justin. Ha valakinek hittem a szavának, az mindig is Justin volt. Olyan őszinte volt, hogy sosem tudta magában tartani a gondolatait, legyen az jó vagy akár rossz. És valahogy mindig jó szándékkal tudta mind a kettőt közölni a emberrel.- Nem rólad szól minden, ez kész vicc. Aki mindig a fényben van, az inkább Harry Potter, de őt kedvelem, és igazából van is mi miatt reflektorfényben lennie. Te viszont hozzá képest... átlagos vagy. Semmi olyat nem teszel, amivel megbotránkoztathatnád a népet. Jó, persze, tavaly benne voltál egy csomó olyan buliban, amiben Harry is, de sosem te voltál a főszereplő. Inkább ott is csak azt mutattad meg, hogy mennyire szereted a barátaidat. A hegedűsnél főleg. Na meg a troll is... És a kviddics, hogy amiatt kerültél volna be a csapatba, mert... Mert azért, az sem igaz. Azért kerültél be, mert tehetséges játékos vagy és Zachariasnak ez fáj. Hogy ő nem lépett azért, hogy bekerülhessen a csapatba, te pedig megkaptad azt, ami neki kellett volna, számára úgy, hogy te nem is küdöttél érte. Miközben ott voltál és megcsináltad a próba edzést- nyílt tekintettel nézett rám, egyszerűen sugárzott a tekintetéből az őszinteség.- Kiérdemelten kerültél be a csapatba, mást pedig eddig nem nagyon kaptál szerintem az élettől, amit irígyelni lehetne... Mármint, ezt se vedd magadra, de érted. A tudásodért is te magad harcolsz meg, azzal a sok-sok órával, amit a könyvek felett gubbasztasz. Úgyhogy még csak azt sem tudjuk mondani, hogy nem megérdemelten vagy iskola első az évfolyamunkban, mert akkor mindenki jól tudná, hogy saját magának hazudik az ember. És ja... Igazából ennyi, több mindneről asszem nem tudok- vonta meg a vállát végül Justin, mintha egész végig csak hülyeségekről locsogott volna.