Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

93. fejezet

Tehát így indultam én el a meccsünkre szombat délelőtt.

Hannah jó tanácsaival, amiket mélyen magamba szívtam és elraktároztam, hogy eképpen is cselekedjek. A csapatom aggódó tekintetével, hogy vajon ma mellettük állok e. És az ikrekkel... Akikkel a meccs kezdetéig nem nagyon találkoztam. Ott viszont már nem volt menekvés.

Idegesen ültem az öltöző egyik padján, már a házunk színeiben pompázó kviddics talárban. A lábam szüntelenül dobolt, akárcsak az első meccsem előtt. A többiek távolabb álltak meg tőlem, egyikük sem szólt hozzám a kelleténél többet. Most magamra maradtam olyan tekintetben, hogy megnyugodjak. Nem jött ide Tally, hogy kicsilánynak szólítva elterelje a figyelmemet. Nem jött ide Cedric, hogy az ő állandó nyugodtságával nyugtasson le engem. Sőt, Malcolm és Aplebee még csak felém sem néztek, nemhogy oda jöttek volna hozzám a szokásos hülyeségeikkel, amit annyira kedveltem bennük. Most az egyszer tényleg úgy éreztem, hogy egyedül maradtam. 

És akkor beléptek a Ők.

Azonnal felkaptam a fejem az érkezésükre, de amint beléptek, Tally már meg is állította őket.

-Nem szerencsés pont meccs előtt kötekedni, srácok- állt eléjük kidüllesztett mellkassal.

-Jaj, nyugodj már le, nem hozzád jöttünk- intette le hanyagul Fred.

-Ha bunyót szeretnénk, akkor eleve úgy jöttük volna be, hogy leütjük őt- mutatott csapatunk legkisebb férfi tagjára, Rickettre.

-De mivel még talpon van, ezért biztosíthatlak róla, hogy nem akarunk nektek keresztbe tenni- mondta mostmár komolyan Fred.- A hercegnőhöz jöttünk- bökött felém.

Tally átnézett a válla fölött az irányomba, majd vissza az ikrekre. 

-Ne tömjétek szarságokkal a fejét, ha lehet.

Ennyivel el is állt az útjukból. Fred és George még végig mérték egyszer Tallyt, majd lassan felém sétáltak. Leültek egy-egy oldalamra, csak úgy, mint a multkor is. George a jobbra, Fred a ballra.

-Izgulok- közöltem velük az első dolgot, ami a fejemben volt.

-Azt látjuk- nézett le Fred a folyamatosan kattogó bal lábamra. Jobb kezlt határozottan rátette a combomra, majd egy enyhe szorítás után ott is hagyta. Érintése alatt a lábam abbahagyta a ránagtózást és nyugodtan pihent egy helyben.

-Csak... nyugi, oké? Nincs mitől tartanod. Kimész és megpróbálod szétrúgni a seggünket úgy, mint múltkor a Hollóhátnál is tetted- bíztatott George helkesen.- Különben szerintem minket fog seggbe rúgni a szőke barátnőd...

-Ezek a szőkék már csak ilyenek- csóválta a fejét Fred.- Mondtam, hogy a barnák a jók.

-Ez most nem segít éppenséggel, másrészt pedig fúj- pillantottam rá Fredre.- Ne velem akard megbeszélni ezeket az ügyeidet. Épp elég kihevernem Lockhart rózsaszín szivecskéit és virágait- borzongtam meg.

-De figyelemelterelésnek úgy néz ki bejött- bökött oldalba, majd visszahelyezte nyugtatóan a kezét a combomra. Az, hogy hozzám ért, már csökkentette bennem a stresszérzetet.

-Nekünk mennünk kell, de ígérd meg, hogy mindent bele fogsz adni és nem szégyenítesz meg bennünket azzal, hogy béna leszel- tette fel fenyegetően a mutatóujját George, mire elnevettem magam.

-Méghogy rátok hozok szégyent?

-Csak gondolj bele- nézett rám komolyan Fred.- Barátkoznánk mi béna emberekkel? Ha nem mernél kiállni ellenünk az azt jelentené, hogy nagyon gáz vagy és ott nyomban meg kellene szakítanunk a barátságunkat.