Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

45. fejezet

Ez volt életem egyik legcsodásabb estéje. Mind elfeledkeztdünk a gyűlöletről, legalábbis majdnem mindenki, a Mardekár házat most inkább ne vegyük számba... Ettől függetlenül olyan önfeledtek voltunk, mint az ávben még soha. Ahogy végignéztem a barátaimon könnybe lábadt a szemem. Mivel érdemeltem ki őket? 

A nagy öröm közepette szinte el is felejtettük, hogy még hátra vannak a bizonyítványaink. Mikor megakptuk őket különböző érzelmek suhantak át rajtunk. Zacharias persze valami égbekiáltóan jóra számított, amivel büszkén körbelenghet minket, bebizonyítva igazát, hogy neki mindenben igaza van. Ennek ellenére mikor egy erős közepes bizonyítványt adott a kezébe Bimba professzor a fiú újra kérte az övét, mondván ez biztos nem a sajátja és összekeverte valaki mással. De nem, a professzor nem tévedett egy percig sem. Így Zacharias dúlt fúlt a méregtől és a csalódottságtól, főleg mikor megtudta az én eredményeimet... De ennyire ne szaladjunk előre.

Ernie megnyugodva nézte át a sajátját, nyugtázva hogy a közepes és a kitűnő között kapott eredményeket többségében. Susan is szintén nyugodtan bólintott rá sajátjára, aki szinte közel állt a kitűnőhöz. Mondjuk teljesen meg is értem, ő volt az egyetlen, aki szívesen ült le velem szinte bármikor tanulni, ha nem éppen Hermioneval gubbasztottunk együtt a könyvek felett. Justin és Hannah csak épphogy belenéztek saját bizonyítványaikba, mind a ketten nemtörődve megvonták a vállukat és szinte egyszerre mondták azt, hogy nem számítottak jobbra. Ők össze is pacsiztak nagy egyetértésükbe és nevetve nézték egymás jegyeit, jót szórakozva azon, hogy szinte ugyan úgy teljesítettek. Aznap majd megpukkadtak a nevetéstől és jókedvük határozottan rám is átszállt. Bár önmagában is megvolt az örömöm, mert a saját bizonyítványomat látva, ennél büszkébben még sosem éreztem magamat.

-Na mutasd már!- kapta ki aznap Hannah a kezemből az enyémet, mikor nem szóltam semmit és csak a többiek jegyeit hallgattam. A lány csak kicsit lepődött meg, majd vállat vonva vissza dobta a papírt felém, amit mosolyogva kaptam el.- Előre tudtam, hogy így lesz, meg sem lepődöm.

-Mi áll benne?!- kérdezte mohón Zacharias, mire újra belenéztem a bizonyítványomba, hogy jól látom-e a jegyeket. De azok cseppet sem változtak, míg Hannah kezében voltak.

-Kitűnő lettem mindenből...- mondtam halkan folyamatosan a papírt bámulva.

-Tehát évfolyamelső lettél.- boxolt bele a vállamba büszkén Hannah. Mint később megtudtam, ezen a címen ketten osztoztunk. Persze a másik évfolyamelső nem más volt, mint Hermione Granger. Kevesebbet nem is vártam a lánytól, az annyit együtt töltött idő után. Büszke voltam rá is, még talán jobban, mint magamra. Hogy lehet ennyire szeretni valakit, mint én szeretem ezt a pár embert? Egyszerűen néha belesajdult a szívem, ha arra gondoltam egy másik életben nem is lenne hozzájuk abszolút semmi közöm. Nem tudtam eleget hálálkodni értük, legyen egyesek természete bármilyen érdes is. Mint Zachariasé...

-Hogy az a...- nézett rám idegesen az említett fiú, mire kitört belőlünk a nevetés.- Jól van csak, nevessetek! Jövőre szóba se fogok állni veletek!- fenyegetett meg minket az üres szavakkal, ugyanis jól tudtuk, a maga módján épp annyira szeret minket, mint mi őt.

Később mikor összefutottunk más diákokkal, akkor legnagyobb meglepetésünkre Neville is továbbjutott a második évfolyamba. Úgy megörültem a hírnek, hogy azonnal átöleltem az esetlen fiút. Hozzá is furcsa kapocs fűzött attól a naptól kezdve, hogy szinte sírva kereste a kabinomban a varangyát, Trevort. Így hatalmas öröm volt számomra, hogy együtt kezdhetjük meg a jövő évünket, ugyanis ez alatt az egy év alatt is összekovácsolódtunk már oly annyira, hogy barátok lettünk. 

Ezek után egy csapásra kiürültek a Roxfort szekrényei, ugyanis mindenki kezében ott volt a bizonyítványa, tehát ez csak egy dolgot jelentett. Indulhattunk haza, hogy három hónapot mindenki ott töltse, ahol a családja van. Mindenki sietősen pakolta tele az utazóládáját. Még az említett varangy, Trevor is előkerült év végére. Egy vécében találták meg a diákok, az egyik sarokban kuporgott. Mit lehet erre mondani? Szabadságszerető állat, effelől senkinek nem volt kétsége.