Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

105. fejezet

Az augusztus vége is úgy elröppent, hogy már itt is volt a hét, amikor apával elindultunk bevásárolni az sikolára. Illetve az a hét, amit a Weasley családdal, Harryvel és Hermioneval fogok tölteni.

Apával korán érkeztünk, így hamar betudtunk szerezni mindent a listámról. Ám amikor a könyvesboltban közöltem az eladónővel a listámat a korai mosolya után hamar elsírta magát. Először fogalmam sem volt, hogy miért, de hamarosan már én is rájöttem mindenre. Ráadásul én is közel álltam ahhoz az állapothoz, amibe a nő került.

Mivel harmadikosok lettünk az alaptárgyainkhoz, mint az átváltozástan, bűbájtan, bájitaltan, mágiatörténet, sötét varázslatok kivédése, asztronómia és gyógynövénytan, választanunk kellett fejenként plussz két tárgyat. És nekem a választott tárgyaim a jóslástan, illetve a legendás állatok gondozása lett. 

Még az első nem is volt vészes, hisz az csak egy szimpla könyv volt, A jövő zenéje néven, útmutató az alapvető jósmódszerekhez. Nade az a könyv, ami a legendás állatok gondozásához kellett...

Mikor megláttam, hogy a nő egy ketrec felé megy, elsőre szintén nem értettem semmit. Majd miután jól megfigyeltem azt, rájöttem, hogy szőrös könyvek harapdálják egymást és verekednek benne. Meghökkenve néztünk össze apával és szavak nélkül is letudtuk egymás között kommunikálni, hogy lehet másik tantárgyat kellett volna választanom, valami kevésbé extrát, mint példul a mugliismeret. 

Míg a hölgy kiszedte a könyvet addig hatmillióször elátkozta azt, aki kitalálta ezt az egészet, illetve magát is, hogy egyáltalán megrendelte. Nagyon sűrűn mondtam neki aznap köszönetet, amikor apával és az új könyveimmel együtt otthagytam őt.

-Akkor... Minden megvan mostmár?- kérdezte apa végignézve a dolgokon, amiket beszereztünk. A listámat újra átfutva végül teljes elégedettséggel bólintottam.

-Szerintem mehetünk megpihenni egy kicsit a Foltozott Üstbe, hátha belefutunk ott valakibe- mosolyogtam boldogan.

-Jaj, muszáj?- kérdezte apa úgy, mint akinek semmi kedve nincs az emberekhez.

-Igen, kedves édesapám, muszáj szocializálódnunk- tréfálkoztam vele, miközben visszasétáltunk a kocsmába.

Már dél körül járt az idő, mikor visszaértünk a Foltozott Üstbe. És valaki azonnal a nevemet sikoltotta.

-ARABELLA!

Egy vörös üstökös száguldott felém és kérlelhetetlenül a nyakamba ugrott.

-Úriste, úristen, el kell neked mesélnem Egyiptomot!- sikongatta Ginny, aminek hála mindenki felfigyelt ránk.

Én viszont csak nevetve visszaöleltem a lányt, akinek brutál erős szorítása volt.

-Szia Ginny!- köszöntöttem nagy nehezen, ugyanis úgy tűnt, a beszámolója előtt még meg szeretne ölni egyszer.

-Ginny, azért hadd kapjon levegőt szegény lány!- dorgálta Mrs. Weasley.- Á, Davis! De jó önt újra látni!

-Molly!- köszöntötte apa is Ginny anyukáját egy kézfogással, de ő a kedves természetének hála inkább átölelte apát. Ami kifejezetten meglepte őt.

-Mr. Turner!- üdvözölte Mr. Weasley is egy heves kézfogással, majd magához húzta őt és megpaskolta a hátát.

-Arthur- veregette meg apa Mr. Weasley hátát bátortalanul.

- Hadd hívjam meg egy italra!

-Vezetek- válaszolt neki szűkszavúan apa.

-Akkor egy vajsörre- kedveskedett tovább Mr. Weasley.

-Még mindig vezetett- nézett rá értetlenül apa a másik férfira, hisz a sör hallatán úgy gondolta, hogy még mindig alkoholos italt akart neki adni.

-Jaj, maga lehet nem is tudja mi az! Na, jöjjön, beszéljük meg egy finom vajsör felett, hogy hogyan is működik maguknál, a mugliknál, az az izé...

Ezzel el is tűntek egy asztalnál, miközben Ginnyre is egyszerre figyeltem, aki megállíthatatlanul beszélt össze-vissza az egész nyaráról.

-És Percy szintén írogatott a barátnőjének, ami már kezdett elég idegesítő lenni, főleg ezzel az egésszel együtt, hogy iskolaelső lett és...- fecsegett tovább a lány, akit mosolyogva hallgattam végig, bármiről is beszélt nekem éppen.

-Ginny, kicsit fogd vissza magad- lépett mellénk hirtelen hivatalosan Percy, a szemembe nézett, hisz közel egymagasak voltunk már és diplomatikusan kinyújtotta felém a karját, hogy kezet rázzunk.- Arabella, örülök, hogy látlak.

-Én is téged, Percy- ráztam vele kezet mosolyogva és kevés választott el attól, hogy elnevessem magam.

-Remélem jól vagy- biccentett nagy komolyan.

-Igen, köszönöm és te...

-Arabella!- lökte félre hirtelen a fenekével Fred Percyt az ,,útból", majd mélyen meghajolt előttem.- Kimondhatatlan gyönyör viszontlátni téged, kedvesem...

-El vagyok bűvölve!- lökte most félre Fredet George, aki megragadta az egyik kezem és mindkét kezével hevesen rángatta.- Őszinte hódolatom, öreg cimbora!

Percy összevonta a szemödökét, én pedig már nem tudtam magamban tartani a nevetést.

-Elég volt fiúk!- szólt rá az ikrekre Mrs. Weasley.

Fred rámeredt az anyjára, mintha most venné csak észre, hogy ott van és most az ő kezét ragadta meg.

-Anya! Szóhoz se jutok az örömtől!

-Azt mondtam, elég legyen!- intette le a fiát Mrs. Weasley, aki időközben visszatért hozzám, ezzel magára hagyva apát Mr. Weasleyvel.- Szervusz, Arabella drágám. Biztosan hallottad már a nagy hírt.- Büszkén rámutatott Percy ezüstjelvényére.- Ő már a második iskolelső a családban!

-És az utolsó- dörmögte Fred.

-Ezzel tisztában vagyok- komorodott el Mrs. Weasley.- Belőletek még prefektus se lett.

-Minek lennék prefektus?- méltatlankodott George. Látszott, hogy még az ötlettől is felfordult a gyomra.- Meg is halánk az unalomtól!

Ginny mellettem felkuncogott, viszont engem se sok választott el ettől.

-Jobb példát is mutathatnál a húgodnak- zsörtölődött Mrs. Weasley.

-Szerencsére van más, aki példát mutasson Ginnynek- jegyezte meg Percy gőgösen.- Még megvárom Harryt, hogy őt is köszönthessem, majd átöltözöm a vacsorára.

Ezzel el is vonult tőlünk, édesanyjával együtt, de csak miután még gratuláltam azért neki a sikereiért. Amit jó néven vett, így Mrs. Weasley és Percy is sokkal kedélyesebb állapotba került.

-Túl kedves vagy hozzájuk- nézett le rám komoran Fred.

-Persze hogy az vagyok, hisz ők is azok velem- néztem fel Fredre, aki a rohamos növésem ellenére is még mindig fölém tornyosult. Egyszerűen képtelennek tartottam ezt.

-Jó neked- morogta mostmár George is.- Mi meg állandóan szidva vagyunk, hogy még csak prefektusok se lettünk és...

-Ezt ne most- hallgatatta el egy pillantásával Fred az ikertestvérét. Bármi is nyomta őket, úgy látszott nem akarták megosztani még velem sem.

-Úristen, Harry...- dadogta hirtelen mellettem Ginny, mire én is abba az irányba néztem, ahová ő.

A lánynak igaza volt, megérkezett a Foltozott Üstbe Harry, Ron és Hermione is, így őket is kedvesen köszöntöttem, majd végig néztem Percy polgármesterszerű köszöntését. Az ikrek Harryvel is eljátszották azt, amit velem is, emiatt Percy dühösen csörtetett fel a szobájába átöltözni. 

Fantasztikus hétnek néztünk elébe, főleg úgy, hogy tudtam, a látszat ellenére valami nagyon nincs rendben belül az ikrekkel...