Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

125. fejezet

Mivel semmit nem láttam sezmüveg nélkül, a meccs így még esélytelenebb lett. Nem láttam a kvaffot, nem láttam a karikákat, nem tudtam célozni, és még kétszer a gurkó is eltalált, mert belerepültem. A testem már fizikailag fájt a sok ütéstől, ami a mai meccsen érte.

Végül Oliver Wood időt kért, így mi is le szálltunk. 

Zihálva álltam meg két lábon, a seprűmet eldobva. Hihetetlen ideges voltam.

-Hová tűnt a szemüveged?- kérdezte azonnal Cedric is, amint mellém ért.

-Kérdzed azt a kurva Angelina Jhonsont!- ordítottam a képébe.

Az arcomra tapadt a vizes hajam, megállás nélkül föl- le járkáltam. A csapattársaim mind felszisszentek, hisz ők a megmondói, hogy életemben nem beszéltem még ilyen csúnyán. De valami most nagyon elszakadt benem.

-Mit csinált?- kérdezte azonnal Tally, kihúzva magát, széles mellkasa csak úgy feszült.

-Belém jött, ahogy egy Mardekáros tenné, leszedte rólam a szemüvegem, elhajította, hogy esélyem se legyen, elmarta a kvaffot és belekerültem egy széllökésbe!- üvöltöttem a többiek felé. Nem tudtam kontrollálni az érzéseimet. Sosem éreztem magam még ennyire tehetetlennek, amikor valamit közben nagyon-nagyon szeretnék tenni, de fogalmam sincs mit.- Ráadásul az oldalam is fáj, ahol belém jött- sziszentem fel.

A fiúk nem fordultak el, míg én oldalra húztam a taláromat és felemeltem a felsőmet. Ez most nem az a pillanat volt. Hanem az, amikor mindegyikük cafatokra akarta szedni a Griffendél egyik hajtó játékosát.

A jobb oldalamon egy hatalmas csík éktelenkedett, amin vér szivárgott.

-A rohadt...- indult meg azonnal Cedric, mire Tally és Aplebbe elé állt, hogy leállítsák.

-Hé, ezt nem így rendezzük le- szólt rá Tally idegesen.

Cedric csak dühösen fújtatott egyet, mire ellökte magát a két fiútól.

-Ide hívjuk neked Madam Pomfreyt- pillantott most rám Tally.

-Nem- vágtam rá határozottan.- Nem fogom ennek a valakinek megadni azt, hogy így lásson engem. Engedjetek vissza a pályára. Mennyi az állás?

-Ötven ponttal vezetnek- nézett szúrós szemekkel Cedric a másik csapat irányába.

-Azt még be tudjuk hozni- feleltem indulatosan, miközben felvettem a seprűmet a földről.- Te pedig- fordultam Cedric felé, aki azonnal rám nézett-, kapd el azt a rohadt cikeszt minél hamarabb.

A fiú komoran bólintott. Egy pillanatra túlságosan is azt éreztem, mintha a mi rendszerünk si felborult volna és hirtelen én lettem volna a csapatkapitány. Amihez ne volt jogom. Így gyorsan visszafordultam Cedric felé.

-Na, gyerünk, add ki a további utasításokat!

Így míg a másik csapatot figyeltem, hogy mi történhet ott, addig Cedric mindenkinek kiosztotta a feladatát. Mikor végzett, mellém lépett és a csuklómnál fogva szorított meg, hoyg végre figyeljek oda rá. Idegesen néztem fel a szemeibe.

-Ne csinálj semmi hülyeséget- pillantott át a másik csapat irányába gyorsan, jelezve, hogy pontosan mire is gondol. 

Egy rántással kitéptem a karomat a keze közül.

-Ez nem tőlem fog függeni- sziszegtem neki vissza és gyorsan seprűre szálltam.

Madam Hooch pár perc múlva ismét elindította a meccset. Itt már esélye se volt a Griffendél hajtóinak megkaparintani a kvaffot, ugyanis máris magamhoz ragadtam azt. Gyorsan suhantam előre, miközben átdobtam a labdát Malcolmnak, aki már el is tűnt valahol. Egyszerűen képtelen voltam őt tovább követni, ugyanis rám akaszkodott Angelina.