Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

27. fejezet

-Én is örülök, hogy látlak téged.- vágtam rá azonnal az igazságot, mindössze enyhe bűntudat lappangott bennem. Olyan érzés fogott el, mintha elárultam volna Fredet...

-A klubhelyiségben találkozunk, ott mesélned kell majd a Karácsonyodról, ez nem is kérdés.- tette fel játékosan fenyegetőzve a mutatóujját.

-De csak akkor, ha te is mesélsz!- ígértettem meg a fiúval, amibe nevetve bele is egyezett. Cedric ezután elment a saját fülkéjébe és én a többiekhez fordulva azt vettem észre, hogy mindenki engem néz.

-Hogy van az...- kezdte a hangos gondolkodást Justin.- Hogy még csak most jöttünk a suliba... De Arabella egyre több felsőssel van jóban?!- akadt ki a végén.

-Csak ügyes a csajszi.- mondta komolyan Hannah hátra dőlve.- Beépíti az emberei közé a felsősöket és onnantól kezdve védett lesz éveken keresztül. A felsősök bármit megtudnak szerezni, kiállnak érted és még sorolhatnám mire jók.

Döbbenten néztünk mindannyian Hannahra, mire ő értetlenül nézett rajtunk körbe.

-Most mi az?- kérdezte zavartan.- Nem ezért barátkozunk másokkal?

-Néha nem tudom eldönteni jó helyen vagyok-e.- mormogta maga elé döbbenten Susan.

-Ugyan így érzek ezzel én is.- ültem le a helyemre letaglózva.

-Mert van más miértje is befolyásos barátokat szerezni?- kérdezte még mindig értetlenül Hannah.

-Indítsák már inkább ezt a vonatot...- nyüszített fel velem szemben Ernie, mire elnevettem magamat.

-Hannah.- fordultam végül a szőke lány felé.- Azért barátkozom, mert ezek az emberek kedvesek és a barátaim-ezt jól kihangsúlyoztam és szótagoltam a tisztánlátás érdekében-szeretnének lenni, szimplán erről van szó.

A lány teljesen megzavarodottan ült mellettem.

-Én ezt nem értem.- mondta őszintén.- Az idősebb emberek nálad csak szimplán... Barát barátok?

-Igen.- néztem rá hitetlenkedve.- Mint mindenkinél!

-Érdekes.- bólogatott komolyan és úgy tűnt, hogy Hannaht elveszítettük, ugyanis a gondolataiba merülve úgy látszott önmagában abban a pillantban sok mindent átértékelt. Vagy legalábbis hasonlót művelhetett le.

A vonat végül elindult legnagyobb megkönnyebbülésünkre, így nyugodtan tudtam hallgatni a többiek karácsonyi beszámolóját.

-A nagyi kikészített.- panaszolta Zacharias.- Egyrészt meg sem ismert, másrészt azt mondta a pokol tüzén fogok elégni!

-A nagymamád szerintem egy jós, ebben nincs semmi rossz.- mondta ,,kedvesen" Hannah Zachariasnak megnyugtatás képpen. Hangosan nevettünk fel, Zacharias viszont csak unott arccal bámult a lányra.

-Szerintem odaadlak a nagyimnak.- gúnyolódott a fiú.- Jól megértenétek egymást.

-Hát igen, ilyen az, ha te a pokol tüzén égsz el a többiekkel ellentétben.- cukkolta tovább Hannah a fiút.

-Van másik szabad kabin?- pattant fel indulatosan Zacharias, mire mi csak mégjobban felnevettünk. Szó szerint a könnyem is kifolyt, alig bírtam törölgetni azt.

Ezek után az órákon át tartó út ugyan így folytatódott. Egy nagy nevetés közepette végig néztem a társaságon és összeszorúlt a szívem. Soha nem nevettem ennyit, mint mióta ismerem őket... Annyi mindent köszönhetek nekik. Egyáltalán azt, hogy vannak nekem. És ha egy dolgot kérhetnék az élettől, az az lenne, hogy őket soha ne veszítsem el...