Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

187. fejezet

A teremben pillanatok alatt túl nagy lett az izgalom. Dumbledore felcsendülő hangja viszont újra elnémította az összes diákot.

-Bár tudom, valamenyien égtek a vágytól, hogy megszerezhessétek a Roxfortnak a Trimágus Kupát, a nevezésre nem mindenkinek lesz lehetősége. Az érintett iskolák igazgatói a Mágiaügyi Minisztériummal egyetértésében úgy döntöttek, hogy korhatárt szabnak a versenyen való részvételre. Csak a nagykorú, vagyis a tizenhetedik életévüket betöltött diákok kerülhetnek a jelöltek közé. Erre...- az igazgató itt kénytelen volt megállni, ugyanis a termen egy egyöntetű hurrogás söpört végig, a diákok egyértelműen kifejezték nem tetszésüket, köztük Hannah is elég hangosan.- ...erre a szigorításra azért van szükség, mert a versenyfeladatok minde óvintézkedés mellett is nehezek és veszélyesek lesznek. Valószínűtlen, hogy a fiatalabbak közül bárki is megtudna bírközni velük. Személyesen ügyelek rá, hogy egyetlen kiskorú diákunk se játszhassa ki az új szabályt abban a reményben, hogy a pártatlan bíró őt választja a Roxfort bajnokának.- Dumbledore pillantása Fred és George dacos, rezzenéstelen arcára vándorolt, és égszinkék szeme megrebbent.- Ezért nyomatékosan kérem a tizenhét év alattiakat, hogy ne is próbálkozzanak a jelentkezéssel. A Beauxbatons és a Durmstrang delegációi októberben érkeznek meg, és az év nagy részében velünk maradnak. Biztos vagyok benne, hogy mindvégig jó házigazdához méltó udvariassággal bántok majd külföldi vendégeinkkel, s hogy szívvel-lélekkel támogatni fogjátok a Roxfort megválasztott bajnokát. Most azonban későre jár, s tudom, mennyire fontos nektek, hogy éberen és kipihenten jelenhessetek meg holnap az első óráitokon. Irány az ágy! Sipirc!

Dumbledore leült beszélgetni Rémszem Mordonnal, a diákok pedig hangos beszélgetések közepette megindultak a klubhelységeik felé.

Én viszont az ikrek felé pillantottam, akik továbbra is az asztaluk mellett álltak, miközben Dumbledore felé mutogattak bőszen.

-Később megyek- sóhajtottam fáradtan a többieknek, akik nem is kérdeztek többet, csak tudomásul vették a kijelentésemet.

Átfurakodtam a diáktömegen, hála az égnek a tanári asztal előtt gondtalanul eltudtam sietni, miközben egész végig magamon éreztem Mordon furcsa kék szemét, majd gyorsan a Griffendél asztalhol siettem.

-Ti most inkább gyertek szépen- karoltam bele a két magas fiúba, és húzni kezdtem őket a kijárat felé.

-De ez nem igazság!- vágat rá George felháborodottan azonnal.- Áprilisban töltjük a tizenhetet, miért ne nevezhetnénk be?!

-Én akkor is befogok nevezni- fogadkozott Fred.- A bajnokok egy csomó mindent csinálhatnak majd, amit máskor nem szabad. És ezer galleont lehet nyerni! 

-De a bíró úgysem fog titeket választani, mert attól még kiskorúak vagytok- próbálom őket lehiggasztani.

-A pártatlan bíró csak a legalkalmasabbat választja ki, a kor nem érdekli. Dumbledoret érdekli a kor, tehát csak őt kell valahogy átvernünk- mesterkedett Fred.

-Na, ahhoz meg aztán végképp sok sikert kívánok- húztam őket a diákok tengerében.

-Csak pár csepp kokorigáló főzet és kész- vágta is rá azonnal George. 

-Borzalmasak vagytok- nevettem el végül magamat, majd megálltam az egyik szobor mellett, a fiúk pedig elém álltak.

-Amúgy- emelte fel George a mutatóujját úgy, mintha most jutott volna eszébe csak valami.

-Van számodra valamink- nézett le rám Fred egy összeesküvő mosolyával.

-Ez már borzalmasan hangzik, de folytassátok...

-Valamelyik délután ha szabad leszel akkor küldj nekünk egy levelet, és találkozzunk abban a teremben, ahol tavaly annyit próbáltunk- mosolygott még mindig huncutul Fred, és George arcán is egy ugyan ilyen vigyor terült el.

-Bármiben is mesterkedtek az sosem hangzik jól, de oké, amint megkapjuk az órarendet egyeztetünk és avassatok be újabb, valószínűleg határokat nem ismerő tervetekbe- adtam be végül a derekam.

-Szuper- pacsiztak össze elégedetten az ikrek.

-Most viszont menjetek inkább és tegyétek el magatokat estére- parancsoltam rá a két vigyorgó bolondra.

-Azonnal, anyu- somfordált is elfelé George.

-Amit csak szeretnél mommy- vágta rá Fred is, majd futólépésben menekültek is előlem.

-Ezért még kapni fogtok!- kiáltuk utánuk a folyosón.

-Ó, alig várom, hogy megbüntess!- pillant rám hátra Fred, mire csak a fejemet tudom fogni. 

Mosolyogva ballagok vissza a diákok tömegében a hugrabug klubhelységébe, ahol rengetegen vagyunk.

-Innen szépen felemelitek a seggeteket és átültök valahová máshová, amíg még megvan mindkét karotok és nem a seggetegben találjátok azokat!

A kanapénkhoz érve fáradtan sóhajtottam fel. Ugyanis az a látvány fogadott, hogy Hannah minden kisebb erőfeszítés nélkül egyszerűen csak felállított egy rakat másodikost a törzshelyünkről. A kisebbek futva hagyták el a helyszínt, Hannah pedig úgy vágódott le a kanapéra, mintha semmi nem is történt volna. A többiek is nyugodtan üldögéltek megszokott helyükön, így végül én is helyet foglaltam Hannah mellett.

-Nektek ezzel nincs semmi problémátok?- kérdeztem tőlük a mosolyomat vissza folytva.

-Igaza volt, mi már most is nagyoknak számítunk- vont vállat unottan Zacharias, mire a tenyereimbe temettem az arcomat, úgy nevettem fel.

-Ajj, istenem, nélkületek halál unalmas életem lenne- dőltem hátra én is a kanapén.

-Na, mivel nem érdekel annyira az életed, ezért témaváltás- közölte Zacharias egyszerűen.- Ki mit gondol Mordonról?

-Ha még meg is szólal én ott helyben becsinálok...- nézett maga elé traumatizálva Ernie.

-Rohadt ijesztő egy alak- ért vele egyet bólogatva Justin.

-Viszont annál menőbb- vedte védelmébe Hannah az új tanárunkat.

-Susan?- kérdezem a lányt, mire ő csak nemlegesen megrázta a fejét.- Jó, akkor neked sem ő lesz a kedvenc tanárod ezek szerint...

-Mert neked igen?- vonta fel egyik szemöldökét Zacharias.

-Majd meglátjuk- vontam meg egyik vállamat unottságot tettetve.- Inkább azon vagyok meglepődve, hogy nem hangoztattad még a saját véleméyned és megvártad először a miénket.

-Engem az érdekel mennyit tud, nem az, hogy ő milyen- vont aztán végül Zacharias is vállat.- Meg kell hagynom, eddig Lupin volt a legjobb tanárunk, viszont egy igazi volt auror... Olyan dolgokat taníthat meg nekünk, amilyet semelyik másik tanár.

-Zacharias- nézett Hannah komolyan a fiúra.- Ez egy egész emberséges meglátás... Minden rendben veled ma este?

-Ha-ha, nagyon vicces, ugorj ki az ablakon- gúnyolódott vele Zacharias.

-Ó, szíves örömest- mosolygott rá Hannah.- Csakhogy a pincében vagyunk.

-Íme az éles késünk a fiókban...- motyogta Ernie.

-Te még a kanalak közt is a legtompább vagy- vágta rá aztán Zacharias, belőlünk pedig kitört a nevetés.

Nevetésünktől visszhangzott az egész klubhelyiség, amit igazából egyikünk sem bánt.

-Ara... Tudnánk beszélni?

A nevetésünk pillanatok alatt elhalt, mindenki némán meredt Cedricre.

-Persze, mikor?- kérdeztem tőle kedvesen, ám kissé hezitálva. Hisz a Kviddics bajnokság kezdete óta kerülöm őt, most például még csak meg sem kerestem érkezéskor...

-Mondjuk most?

Arcán idegesség játszott, bár ezt a többiek nem mondhatták volna meg. Én is csak azért tudtam ezt ilyen jól, mert a hosszú évek óta tartó barátságunk alatt úgy kiismertem őt, mint a tenyeremet.

-Persze, menjünk...