Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

83. fejezet

-Ne mozdulj, Potter- szólt higgadtan Piton. Pár másodpercig élvezettel nézte Harry és a dühös kígyó kettősét.- Mindjárt eltüntetem...

-Majd én!- rikkantotta Lockhart és a kígyóra szegezte a pálcáját.

Hatalmas dörrenés rázta meg a terem falait. A kígyó ahelyett, hogy eltűnt volna, négy méter magasra felrepült, majd nyekkenve zuhant a padlóra. Ettől persze még dühösebb lett, mire dühében megindult Justin felé, újra felemelte a fejét és méregtől csöpögő fogaival támadni készült.

Én abban a pillanatban már lendültem is előre, hogy akár a testemmel mentsem meg Justint, belém harapjon a mérges kígyó, ne belé. De ekkor legnagyobb meglepetésünkre egy furcsa sziszegésre a kígyó megállt.

Ott álltam a közelében, de nem mertem egy lépést sem tenni. A kígyó most felnézett Harryre, akitől a furcsa sziszegés származott. Egymást bámulták, szavak nélkül. A hideg is végigfutott a hátamon attól a tekintettől, ahogyan Harry a kígyóra nézett. Mintha ő parancsolt volna neki...

Harry vigyorogva fordult Justin felé, mintha ezzel azt akarta volna sugallni, hogy minden a legnagyobb rendben van. Justin mégsem érezte így, még csak távolról sem.

-Hagyjál engem békén, jó?!- kiabált rá Justin, és mielőtt bárki felelhetett volna, kirohant a teremből. 

Mi, a barátai egy percet sem késlekedtünk. Hannah volt az első, aki rögtön utána rihant, még mielőtt kiért volna a teremből. Őt követte Susan, Ernie és Zacharias. Én zavartan néztem fel Harryre, aki visszanézett rám. Nem tudtam mit gondoljak róla ebben a pillanatban. Az agyamban számtalan gondolat cikázott és mielőtt Harry mondhatott volna bármit is, csak óvatosan, némán megráztam a fejemet. És kisiettem a barátaim után. 

Sejtettem, hogy egyből a klubhelyiségünk felé fognak tartani, mert ez most tul sok volt, mindannyiunknak. Így még a folyosókon rájuk találtam, miközben sebesen futottam utánuk.

-Az a rohadt kis...- szitkozódott Hannah éppen.

-Megtámadott!- ordította a folyosón Justin. Sokkos állapotban volt, ez rögötn látszott rajta.- Egy rohadt mérges kígyót küldött rám, miközben a kígyók nyelvén beszélt!

-Párszaszájú- közölte most Zacharias.- Kétségtelen, hogy ő Mardekár utódja.

-Miért?- kérdeztem zavartan, becsatlakozva a történetbe.

-Hogy-hogy miért, te lüke?- kérdezett vissza ingerülten Zacharias.

Hannah kérdés nélkül fejbe vágta, csak úgy csattant a keze Zacharias tarkóján.

-Szépen beszélj vele, tudod jól, hogy csak egy mugli apja van.

Zacharias megnémulva simogatta a fejét ott, ahol Hannah az imént megütötte. Egyszerűen csodáltam a lányt azért, hogy ennyire higgadt volt és miközben Justint vigasztalta, még rám is tudott figyelni bőven, nem mellesleg megzabolázta Zachariast egy pillanatra, ami elég nagy szó volt.

-Mardekár Malazár párszaszájú volt, tehát tudott a kígyókkal beszélni. harrynek ugyan ez a képessége van- magyarázta most meg nekem normálisabban a helyzetet Zacharias.

-De ez nem nagy dolog, biztosan sokan tudnak ilyen nyelven- kezdtem azonnal védeni Harryt, hisz ő is a barátom volt. Attól függően vagy függetlenül, hogy rátámadt egy másik barátomra. Bár ezt még nem vehettem holt biztosra, hogy ő tette.

-De, Arabella, ez igenis nagy dolog- mondta mostmár idegesen Hannah is menet közben.- Csakis Mardekár utódjai tudtak eddig párszaszájúul beszélni. És gondolom mindegyikőtök jól emlékszik még, hogy mit mondanak a Titkok kamrájáról...