Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

149. fejezet

Madam Hooch két büntető dobást ítélt, mind a két csapatnak egyet- egyet. Úgyhogy a Griffendél dobhatott Angelina miatt, a Mardekár pedig Flint miatt, miszerint szándékosan lett megsebesítve. 

-Jó, hogy szándékos volt, de hát nem megérdemelte?- kérdezte Hannah ordítva, kezeit széttárva, a padon állva. Teljes kviddics lázban égett már ő is.- Aggyatok egy seprűt, lemegyek, ledugom az egészet Flint torkán, de csak miután elvertem vele!

-Abbott kisasszony!- nézett rá elhűlve Bimba professzor, aki épp közöttünk sétált, mert a tanári páholyhoz sietett. Lekéste a meccs elejét, mert természetesen volt egy növény, ami kezdett hőgutát kapni vagy mi és pattanásos lett? Valami ilyesmit magyarázott nekünk a meccs előtt, hogy ezért fog késni. Nem értettünk ebből sok mindent, így csak megtartottuk a késés információját, meg azt, hogy majd jön. És jött, csak éppen nem jókor...

-Bocsánat, tanárnő, az indulatok- húzta be a nyakát Hannah, miközben vissza ült a helyére. 

Eközben Alicia sikeresen bedobta a következő gólt, ami húsz-nullát jelentett a Griffendél javára, Flint labdáját pedig kivédte Wood, a tömeg nagy örömére.

-A Griffendél szerzi meg a kvaffot- folytatódott a kommentár Lee felől, amire már ismét odafigyeltünk-, nem, szerel a Mardekár, nem! Újra a Griffendél támadhat. A griffendéles Katie Bellnél van a kvaff, és már suhan is a karikák felé- EZ SZÁNDÉKOS VOLT!

Montague, a mardekárosok hajtója bekanyarodott Katie elé, és a labda helyett a lány fejét fogta meg. Katie persze hátra szaltózott, és hiába nem esett le, a labdát elveszítette. Madam Hooch pedig már repült is ordítani a mardekáros játékossal, aminek egy újabb büntető lett a vége.

-Gyerünk már, valaki lökje már le őket véletlenül a sperűjűkről, nem hiszem el, hogy ilyen emberek játszhatnak!- ordított mellettem kikelve magából Hannah.

-Az egyetlen szerencséje a csapatunknak...- szólalt meg hirtelen mellettünk Zacharias.- Hogy te nem vagy benne. Mert ki se látnánk a büntetők közül, ha te itt ott lennél.

-Ne félj, mellettem nem lenne ilyen a pályán- mérgelődött Hannah tovább.- Odamennék azt csitt-csatt, volt  rosszalkodás, nincs rosszalkodás. Méghogy engem lökdössenek meg ilyenek... Abban a percben letörném a kezüket és laposra verném vele őket.

A társaságunk némán pislogott Hannahra.

-Tudsz róla, hogy indulatkezelési problémáid vannak?- kérdezte csöndesen, félve Ernie.

-Inkább ez, mint hagyjam magam lezuhanni meg ilyenek- vágta rá Hannah.

-Hannahval kell egyet értenem- bólogattam végül.

-Előre félek a mi és a Mardekár meccsétől...- motyogta Zacharias.

-Ha csak egy rossz mozdulatuk lesz én már ott is leszek, hogy elvágjam a torkukat és megettessem velük a saját ujjaikat- tervezgetett már most előre a lány.

Eközben Katie bedobta a második büntetőt is, amit Lee Jordan nagyon boldogan ünnepelt.

-HAMRINC-NULLA! MEGÉRDEMLITEK, GÁTLÁSTALAN, CSALÓ...

-Jordan, ha nem tud pártatlanul kommentálni...

-De hisz csak a tényeket mondom, tanárnő!

Jordan és McGalagony beszélgetései mindig feldobták az eleve is izgalmas meccset.

A meccs folytatódott tovább, míg én a hajtókat figyeltem, addig a terelők is csináltak valamit, amit Lee boldogan kommentált.

-Hah-haaa!- kiabált diadalittasan a fiú.- Ez nem jött össze fiúk! Korábban kell felkelnetek, ha ki akartok fogni egy Tűzvillámon! És ismét a Griffendél támadhat, Johnson szerezte meg a kvaffot, mellette ott repül Flint, szúrd ki a szemét Angelina! Csak vicceltem, tanárnő, csak vicceltem!... Jaj, ne, Flint elhalászta a kvaffot, és a Griffendél póznái felé repül vele, gyerünk, Wood, helyezkedj!

Flint azonban bedobta a gólt, így a mardekár szurkolói tábor felkiálthattott örömében. Lee pedig olyan csúnyán káromkodott, hogy McGalagony professzor megpróbálta kirángatni a kezéből a mágikus mikrofont.

-Elnézést, tanárnő, elnézést! Többet nem fordul elő... Szóval, a Griffendél vezet, harminc-tíz az állás, és nálunk a kvaff...

A meccs ment tovább, ahogy a büntetők is. Az egyik mardekáros terelő fejbe vágta Aliciát, mert gurkónak nézte állítása szerint, mire George arcba könyökölte. A Griffendélnek ismét sikeres lett a büntető dobása, a Mardekárnak már kevésbé. Majd Katie újabb gólt dobott, miközben Fred és George közre fogta őt, nehogy baja essen. Ettől a látványtól még a szívem is megolvadt, szó szerint...

-Így védelmezni egy lányt...- bukott ki Hannahból is csodálkozva. És megtudtam érteni. Ez igazán nagy szeretetre utalt a játékosok között, legalábbis tiszteletre. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy az ikrek amúgy is túl védelmezőek...

Közben persze amíg ők elvoltak foglalva a mardekáros terelők két gurkót küldtek Woodra, és az egyik gyomorszájon találta. Madam Hooch magán kívűl volt, Ahogy Hannah is.

-Ennyi szabálytalanságot!- ordította idegesen a lány.

-Az őrzőt csak akkor támadhatják, ha a kvaff a dobómezőn belül van! Büntető dobást!- ordította most már Zacharias is. Úgy látszott mindenkinek kezd elege lenni a Mardekárból...

Angelina pedig nem hibázott a büntető dobásnál, amit végül Madam Hooch adott neki. Az állás ezzel hatvan-tíz lett, miközben George kiütötte az egyik mardekáros kezéből a kvaffot, amit Alicia elkapott, és már be is dobott. Hetven-tíz.

A piros kokárdás szurkolók rekedtre ordították magukat már örömükben. De aztán megint jött az újabb szabálytalankodás, amikor Malfoy lefogta Harry seprűjét, így nem tudott a cikesz után eredni.

-Büntető!- ordította olyan hangosan Madam Hooch, hogy még hozzánk is elhallatszott. 

-ALJAS CSALÓ!- üvöltötte Lee Jordan is és odébbtáncolt gyorsan, hogy McGalagony ne érhesse el a mikrofonját.- POFÁTLAN, ALAMUSZI, SZE...

McGalagony pedig nemhogy elvette volna a mikrofont Leetől, még csak rá sem szólt. Sőt, úgy üvöltött Malfoy irányába, hogy arca csupa vörös volt, a süvege pedig leesett róla.

-Gyerünk McGalagony, adjon neki!- ordította magából kikelve Hannah, aki egész eddig szintén Malfoyt szidta.

Alicia végül elvégezte a büntető dobást, de messziről is látszott rajta, hogy nagyon ideges, ezért elvétette a dobást. 

A mardekárosok ettől fellendültek és Montague bedobott egy gólt, mire Angelina is. Az állás ezzel nyolcvan-húsz lett. Ám minden megváltozott, amikor Harry hirtelen elkapta a cikeszt, így a pontjuk nyolcancról kétszázharmincra ugortt. A Griffendél szurkoló tábor pedig magán kívűl volt. Ugyanis tudták, hogy már övék a kupa, az utolsó mérkőzésnek, ami a miénk lesz, annak már esélye sincs ezt túl szárnyalni. 

De félre tettem ezt a gondolatot, hisz ez most nem számított. Csak lerohantam a pááyra Fredhez, aki ordítva kapott fel a levegőbe, hogy simét megpörgessen, mint legutóbb is.

-NYERTÜNK!- kiabálta teljesen önkívületi állapotban.- Nyertünk!- fogta két tenyere közé az arcomat, miközben és nevetve fogtam a karjait.

-Igen, nyertetek- bólogattam boldogan.- Nyertetek, Fred, szinte már tiétek a kupa!

-Miénk a kupa!

Annyira boldog volt... Annyira végtelenül boldog... Sosem gondoltam volna, hogy valaha is ennyire fogom őt kedvelni, hogy így örüljek én is a sikereinek.

-Anniyra büszke vagyok rád- bukott ki belőlem hirtelen.

Fred megmerevedett és kábultan nézett le rám. Úgy pislogott, mintha nem értette volna mit mondok, vagy egyszerűen csak nem fogná fel. De aztán olyan gyorsan vont magához, hogy esélyem sem volt megmozdulni magamtól. Egyszerűen magához szorított és mélyen a vállamra hajolt, hogy ott támassza meg a fejét.

-Köszönöm...- suttogta rekedten.

Neki pedig talán ez jelentett mindennél többet. Hogy hittem benne. Mert ahogy ott, akkor a pályán csak ölelt, olyan volt, mint egy elveszett kisfiú, akinek támogatásra van szüksége. Szeretetre. Így szorosan visszaöleltem és a hátát simogatva hallgattam a környezetünkben folyó ünneplést.