Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

53. fejezet

A Weasley családdal töltött időm alatt olyan közel kerültem az ikrekhez, mint még korábban soha. Láthattam azt, hogy kettesben hogyan viselkednek egymással, mintha én ott sem lennék. Vagy hogyan viselkednek a családjukkal. És a legjobban az egészben azt tetszett, hogy engem is családtagként kezeltek. 

Fredet soha nem zavarta, hogy szó szerint a nyakában csüngtem. Imádtam azzal idegesíteni, hogy mikor gondolkodás közben az ágyának dőlt, én hátulról a nyakába karoltam és a fejemet előre hajtva, a vállán pihentettem homlokomat.

Először a fiú mintha furcsálta volna ezt a közelséget, nem értette, hogy én miért érzek kényszert ilyen testi kontextusra. Bár a fiú hamar rájött, hogy ez szimplán csak egy fajta szeretet kinyílvánítás, amit amiatt érzek, mintha kaptam volna két nagyobb testvért. Így egy idő után Fred már önkéntelenül is az ágyának dőlt, nekem pedig bevett szokásom volt, hogy különböző pózokban fetrengek a fején. Ha nagyon untam már magamat, akkor volt, hogy a fülébe fújtam, mire a fiú azonnal felpattant, hangot adva nem tetszésének és már hozzám is vágott valamit, ami a kezében volt. Őszintén megmondva imádtam ezt csinálni, ugyanis ilyenkor mindig hatalmas nagyot nevettem George-dzsal együtt.

Na és persze George sem menekülhetett előlem. Általában ha őt szemeltem ki éppen ,,áldozatul", akkor mellé ültem és addig bökdöstem az ujjammal, amíg el nem kezdett vissza bökdösni. És ezt szó szerint akár órákon keresztül is tudtuk volna csinálni, bár Frednek ez agyára ment mindig.

Minden esetre állandóan tudtam nevetni a fiúkkal, néha annyira, hogy úgy éreztem egyszerűen összeroppannak a bordáim. A zuhanyzós eset sem volt ez másképpen...

Egyik este, bőven vacsora után mindenki a zuhanyzóra várt, hogy mikor fog felszabadúlni. Én lent ültem a nappaliban Ginny társaságával, mind a ketten a kanapén ülve beszélgettünk, amikoris egyszercsak lerobogott a lepcsőn Fred és George. Arcuk mérhetetlen türelmetlenségről árulkodott.

-Nem tudjátok mikor szabadul fel a fürdő?- kérdezte azonnal a tárgyra térve Fred.

-Igazából mindannyian arra várunk, már van lista is, hogy ki milyen sorrendben megy.- válaszoltam a fiúknak, mire ők szinkronban sóhajtottak fel hatalmas melodrámát vive a színjátékba.- Ginny és utánam viszont betudtok menni, ha elég gyorsak vagytok.- néztem rájuk mosolyomat visszafolytva.

-Ki fürdik éépen?- kérdezte most George.

-Percy, már vagy lassan egy órája.- válaszolt neki Ginny.

Az ikrek némán össze néztek és egyszerre indultak meg a fürdőszoba felé. Megálltak az ajtaja előtt és iszonyatos erővel döngették meg a fát.

-Percy!- ordított be neki Fred.

-Mivan?- hallottuk a tompa hangot kiszűrődni a vízcsobogás között.

-Ne a zuhany alatt énekelj és álmodozz különböző Minisztériumi nőkről, mert esküszöm, hogy bemegyek és kiszedlek onnan most azonnal, legyél akár felöltözve, akár anyaszült meztelenül a víz alatt!- ordította tovább Fred, mire Ginnyvel összenéztünk és kitört belőlünk a legőszintébb nevetés az egész világon.

-Tehát röviden- tette hozzá még George is fennhangon-, IGYEKEZZ!

A hasunkat fogtuk a nevetéstől a mellettem ülő lánnyal.

-Vagy ha túl soknak érzitek a várakozást, akkor akár már építhettek is magatoknak egy fürdőt.- ajánlottam fel a két fiúnak poénból.- Lehet hamarabb kész lenne, mintsem Percy kijöjjön egy rövid időn belül.

Az ikrek ismét összenéztek némán, majd hirtelen eltűntek fel a szobájukba. Ginnyvel értetlenül néztünk össze, de rájuk hagytuk a dolgot. Helyette inkább mi is bekopogtunk Percynek, bár jóval kedvesebben, hogy ha készen van akkor legyen olyan kedves és szóljon nekünk. Ugyanis addig mi is vissza vonultunk Ginny szobájába, amit már jó ideje megosztott velem.