Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

61. fejezet

Egész este a fiúk nagy belépőjéről szóló pletykákat hallgatuk. Minden esetre én biztos voltam benne, hogy valószínűleg egyik sem igaz, illetve abban is, hogy majd később elmondják Harryék nekem is, hogy mi történt. Vagy hamarabb talál meg Fred és George, akik valószínűleg vacsora után már ki is faggatták a két kisebb bajkeverőt. Ráadásul van egy olyan kósza érzésem, hogy az ikrek még nehezteltek is öccsükre, amiért nem hívta őket is a ,,nagy belépős" buliba...

Miután a klubhelyiségbe értünk a többiek azonnal leheveredtek a már miénknek nyílvánítható kanapéra, én viszont gyorsan a szobánkba mentem, ahol kiengedtem Aramist a bagolyházba, hogy ott tudja tölteni az éjszakát vadászással, az egész napi utazás után.

Visszaérve a többiekhez Cedric máris magához intett, mire mosolyogva sétáltam oda hozzá.

-Most pedig szavadon foglak.- paskolta meg a maga előtt lévő széket, én pedig nevetve ültem le rá.

Órákig beszélgettünk arról, hogy kinek hogy telt a nyara. Cedirc mesélt arról, hogy a szüleivel hová utaztak el a nyáron, illetve miket csinált a barátaival. Cedrickel beszélni mindig kellemes volt, mert igazából egy nagyon udvarias fiú volt, ezen felül pedig még nevetni is lehetett vele. A barátiassága, amivel pedig viszonyult hozzám, az már szinte testvéri volt. Néha úgy éreztem, mintha lenne egy bátyám és vele beszélgetnék minden féléről. Ezt pedig sosem tudtam volna szavakkal megköszönni Cedricnek, hogy ilyen közvetlenül viszonyul hozzám. 

Sőt, a fiú még mára a barátait is elhanyagolta, mert amikor hívták őt, akkor nemet mondott nekik. Inkább fogta és átült az én társaságomhoz, Hannah legnagyobb döbbenetére. Mikor Cedric hirtelen átugrotta lazán a kanapét és a lány mellé érkezett finoman, láttam Hannahn, hogy erre sosem számított volna. Mégis, egy pillanat alatt eltűntette az arcáról a döbbenetet és mosolyogva nézett a mellette ülő fiúra. Én a mosolyomat visszafojtva ültem le a kanapé jobb oldali szélére, ami mindig nekem volt kihagyva. Előttünk puha párnákon ültek a fiúk, jobbról, azaz mellőlem, pedig egy fotel volt egyenesen beállítva a kanapé és a kandalló közé, ahonnan a kanapé keződött, hogy Susan is mindenkire rá lásson és kényelmesen ülhessen ott, ölében fekete macskájával. 

Bőven elmúlt már éjfél is, mikor végre úgy döntöttünk, hogy ideje ágyba bújni, ugyanis holnap iskola. Ami már lényegében ma volt... Viszont mindenki eltudott aludni másodpercek alatt, a nap folyamán sokat nevettünk, ami bármilyen meglepő is, de lefárasztott minket. 

Másnap reggel hamar elkészültünk és felmentünk reggelizni. Ekkor éreztem csak igazán, hogy mennyire hiányzott az az apró tény, hogy reggelente egy odúból bújjak ki, mint házam címer állata is. 

Az asztalnál ülve békésen reggeliztünk és épp Justin legújabb ötletét hallgattuk.

-Szerintetek ha a virslire tejet öntök, az finom lehet?

Hannah álmosan bambult rá Justinra, amdj végül rám nézett.

-Pofán vágod te, vagy tegyem meg én?- kérdezte a rántottáját eltolva maga elől.

Nevetve ettem tovább a tükörtojásomat, várva, mit hoznak még ki ebből a többiek.

-Próbáld ki nyugodtan, ha majd szaladsz a vécére remélem egy fülke sem lesz szabad az egész épületben.- hunyorgott Zacharias Justin felé. Ő végül csak vállat vont és ráöntötte a tejet a virslijére.

-Te jézus isten, legalább ne előttünk!- ordított rá Hannah, mire még jobban nevetni kezdtem.

-Miért, tök finom lehet!- védekezett Justin.- Ha kértek, ti is vehettek belőle.- ajánlotta fel nekünk kedvesen a fiú.

-... ELLOPNI A KOCSIT, AZON SE CSODÁLKOZTAM VOLNA, HA KICSAPNAK, KERÜLJ CSAK A KEZEIM KÖZÉ, ESZEDBE SE JUTOTT, HOGY APÁD ÉS ÉN MIT ÉLTÜNK ÁT, AMIKOR MEGLÁTTUK, HOGY ELTŰNT...

A teremben Mrs. Weasley hangja menydörgött a korai órában, a normál mértékhez képest százszorosára felhangosítva. Szinte remegtek a lebegő gyertyák az elvarázsolt mennyezet alatt. Azonnal a Griffendél asztala irányába néztem, míg mások körbe-körbe forgolódtak, hogy vajon honnan jöhet ez a ricsaj. Az asztalnál ülve Ronnak csak a homloka és vörös haja látszott ki, ugyanis teljesen lecsúszott szinte a székéről. Az asztalon Errol feküdt kiterülve, néha felnézett, ekkor pedig csöpögött róla valami. Valószínűleg nem landolt valami szépen... 

-Úgy hallom valaki kapott egy rivallót...- dalolta előttem ülve Zacharias jókedűven.

-... AZ ÉJJEL ÉRKEZETT DUMBLEDORE LEVELE, AZT HITTEM, APÁD BELEHAL A SZÉGYENBE, NEM AZÉRT NEVELTÜNK FEL, HOGY ILYENEKET CSINÁLJ, HARRYVEL EGYÜTT MEG IS HALLHATTATOK VOLNA... EGYSZERŰEN GYALÁZATOS, APÁDAT FELELŐSSÉGRE VONJÁK A MUNKAHELYÉN, AZ EGÉSZ A TE HIBÁD, HA MÉG EGYSZER EGY ROSSZ SZÓT HALLOK RÓLAD, AZONNAL HAZAHOZUNK!

A teremben ezután fülsüketítően hatott még a csönd is. A piros levél, amit Ron tartott lángra borult, majd pillanatok alatt hamuvá égett. Néhány tanuló a jelenetet látva felnevetett és szépen mindenki felocsúdott a Mrs. Weasley okozta döbbenetből. 

-Mi az a rivalló?- kérdeztem mostmár rá arra, ami egy ideje foglakoztatott, amióta Zacharias említette. Csak igazából nem volt merszem még így sem Mrs. Weasley szavába vágni, hogy lényegében csak egy levélen keresztül ordibált.

-Nem tudod?- kérdezte Zacharias meghökkenten.

-Hát... Nem.- néztem rá tanácstalanul, majd tekintetem összeakadt a Justinéval. Ő is ugyan olyan kifejezéstelen arccal nézett rám, mint én rá. Ezek szerint neki se mondott túl sok mindent az, hogy rivalló... Éljenek a mugli családban született gyerekek és azok tudatlansága!

-Igazából egy levél, amit ugyan erre használnak, mint amit az előbb hallhattál. Elküldik a szidalmukat, mérgüket, satöbbi. Csak nyomatékosabban, mint egy sima, olvasható levelet.- vont vállat Hannah.

-Mellesleg ki kell nyitnod mindenképp, ugyanis egyre nagyobb és dühösebb lesz, egészen addig, amíg magától fel vagy ki nem robban.- tette hozzá gyorsan Ernie.- Öcsém, fogalmam sem lenne, mi lenne velem, ha én kapnék egyszer ilyet...- borzongott meg az érzékeny fiú, én pedig kedvesen mosolyogtam rá.

Ezek után Bimba professzor kiosztotta nekünk az órarendünket. Rögtön meg is vizsgáltuk mindannyian, így láthattuk, hogy az első két óránk máris gyógynövénytan a griffendélesekkel. Úgyhogy be is fejeztük a reggelit, és együtt hagytuk el a kastélyt. A konyhakerten keresztül vágtunk át az üvegházak felé. Már egy pár griffendéles ott volt, végül pedig Harryék is befutottak, mire megjelent Bimba professzor. Csakhogy Gilderoy Lockhart társaságában...