Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

8. fejezet

A lakoma alatt Hannah folyamatosan magyarázott, egyre vadabb dolgokat. Mesélt Dumbledoreról, hogy valójában milyen hatalmas varázsló is ő. Elmesélte Harry Potter történetét is, megemlítve Tudjukkit, akiről kiderült, hogy nem szabad nevén neveznünk. De Hanna azonnal megnyugtatott vele kapcsolatban, hogy a gonosz varázsló meghalt, amikor a gyilkos átka visszapattant Harryről rá. Egyrészt meg is nyugodtam, másrészt szánakozva pillanatottan a Griffendél asztala felé. Harry boldogan evett Ron társaságában. Nekem viszont a szívem is összeszorult a ténytől, hogy ő egyik szülőjét sem ismerheti...

Inkább gyorsan visszafordultam Hannah-hoz, aki már fogalmam sem volt miről magyaráz éppen.

-Uh, remélem egyébként egy szobába kerülünk!- váltott hirtelen témát a lány, mire feleszmélve rá mosolyogtam.

-Az nagyon jó lenne!- erősítettem meg, hisz aranyos lány volt.

A lakoma csodásan telt és Hannah mesélt közben magáról is.

-Én is félvér vagyok.- mondta már a lakoma vége felé.- Édesanyám boszorkány, a Mágiaügyi Minisztériumban dolgozik.

-Hol?- kérdeztem tőle vissza csodálkozva.- A varázslóknak is van minisztériuma?

-Persze!- vágta rá a lány.- Remélem egyszer én is ott fogok majd dolgozni a Roxfort után!- mondta céltudatosan Hannah. Elmosolyodtam határozottságán, tetszett a lány személyisége.

Mivel degeszre ettem magam, olyan szinten, hogy majd kicsattantam, gondoltam ideje egy kicsit szusszanni. Ráérősen néztem most végig a tanári asztalon, minden tanárt szemügyre véve. Szélen egy fekete, zsíros hajú, mogorva képű tanár állt, aki egy remegő, turbános férfival beszélgetett. A zsivajban esélye se volt meghallani az embernek, hogy miről beszélgethetnek... Mellettük McGalagony professzor cseverészett Dumbledoreral. Az igazgató mellett egy picinyke ember ült, akinek termetén elcsodálkoztam. A kis, kék taláros tanár mellett egy sárga színbe öltözött nő ült. Haja bozontos volt és hatalmas süveg volt rajta. Arca viszont nagyon kedves volt, mosolygott mindenkire. Legszélen Hagrid ült, hatalmas alakjával csak úgy kiugrott a tömegből. Épp a kupáját húzta meg lendületesen.

A desszertek eltűntek az asztalról, Dumbledore pedig felállt székéből. A terem hirtelen elcsöndesedett.

-Most, hogy bőségesen ettünk- ittunk, volna még néhány megjegyzésem a félévre vonatkozóan. Elsősorban az elsőéveseknek mondomy hogy az iskola melletti erdő tiltott terület, kivétel nélkül minden tanuló számára. Örülnék, ha ezt egyes felsőbbévesek is az eszükbe vésnék.

Itt megállt az igazgató és egyenes a Weasley ikrekre nézett. Sejtettem, hogy Fred és George elvetemültek... De hogy ennyire?!

-Frics úr, a gondnok megkért, hogy emlékeztessem a tanulókat: az órák közötti szünetben ne varázsoljanak a folyosókon. A kviddicsválogatásra a második héten kerül sor. Aki szeretne a háza csapatában játszani, jelentkezzen Madam Hoochnál. És végül egy utolsó közlemény: ebben az évben a harmadik emeleti folyosó jobb kéz felőli szakaszára tilos a belépés mindazok számára, akik nem óhajtanak kínok kínjai között távozni az élők sorából.

Páran felnevettek ezen, mivel többen is azt hitték, hogy ez egy vicc. Én viszont csak elkomorodtam és alig akartam hinni a fülemnek...

-Ezt most komolyan mondta?- hüledezett mellettem Hannah.

-Minden bizonnyal...- suttogtam neki vissza.

-És most, mielőtt nyugalomra térünk, énekeljük el az iskola indulóját!

Dumbledoret mintha kicserélték volna. Utolsó mondatát már derűsen, jókedvűen mondta, mintha előtte nem a kínok közötti halál lett volna a téma...