Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

14. fejezet

A pénteki estém innentől kezdve csak egy dologról szólt. Mégpedig Fred Weasleyről.

-Hogy lehet ilyen felfuvalkodott, képmutató, alattomos, gonosz féreg?- hajtogattam folyamatosan a szitkokat, ami csak kifért a csövön.- Tudod mit mondott nekem?!

-Igen, mind tudjuk.- vetette hátra a fejét Zacharias a kandalló köveinek úgy, hogy a tüzet elkerülje a hátával.

-És nem is szóltok hozzá semmit?!- kértem ki a dolgot felháborodottan.

-Hatszázhuszonharmadjára már nem.- nézett rám a fiú unottan.

-Most az egyszer egyet kell értenem Zachariassal.- bólintott Ernie.

Mindenki megdermedt egy pillanatra. Talán többre is.

-Ernie te jól vagy?!- kiáltott fel először Hannah.

-Édes istenem...- suttogtam magam elé nézve.- A világ a feje tetejére állt...

-Bell.- szólt rám Susan, mire a lányra néztem, ő viszont az egyik ablak felé bökött.- Azt hiszem visszajött a baglyod.

Azonnal felpattantam és kinyitottam Aramisnak az ablakot. Beröppent rajta, leszállt a karomra és megrázta tollait. Méltóságteljesen várta, ahogy becsuktam az ablakot, majd vissza nézek rá.

-Hát heló kispajtás.- megvakargattam a csőre alatt és már nyújtotta is felém a lábát. Azon egy levél volt... Gyorsan a többiekhez fordultam.- Most mennem kell, majd később még...- hadartam nekik a mondanivalóm anélkül, hogy befejeztem volna.

Aramisszal a karomon besiettem a hálószobánkba és máris az ágyra ültem. A baglyom a kalitkájába szállt és vizet kezdett inni. Én remegő kezekkel nyitottam szét a levelet, amit útközben leszedtem madaram lábáról. Nagy levegőt véve végül olvasni kezdtem...

,,Arabella.
Lehet, hogy nem mondom túl sokszor, vagy nem nyílvánítom ki azt, amit érzek ezzel az iskolával kapcsolatban. Tudod, édesanyád volt nekem az egyik legszebb dolog az életemben, nehéz róla beszélnem neked... De egy percig sem bántam meg, hogy elmentél a Roxfortba. Édesanyád legszebb éveit töltötte ott. És végre vannak barátaid!

Itt hangosan felnevettem, bár már egy könnycsepp folyt végig az arcomon.

Ez a Hannah, Susan, Zacharias, Ernie és Justin... Mind nagyon kedves gyerekek lehetnek! Úgyhogy eszem ágában sincs téged megfosztani attól, amihez egyértelműen értesz. És ez a varázslás. Tehát még egy ilyen levelet el ne merj küldeni azzal a bagollyal! Amúgy is megcsípkedett... Ez most jót jelent vagy nem? Na mindegy is, nem is ez a lényeg most.
Maradj a Roxfortban, mert neked is ezek lesznek életed legszebb évei. Miattam egy percig ne aggódj, már beszereztem huszonkét könyvet októberre!
Csak légy jó, érezd jól magad és tanulj sokat. Vigyázz magadra!"

Szeretlek
Apa

Hatalmas kő esett le a szívemről. Így, hogy tudom apa mégsem fog depresszióba esni magányában, sokkal könnyebb lett a lelkem. Jól ismertem, hisz rá hasonlítottam szinte teljesen ilyen téren. Ha könyvek vannak a közelben, akkor más számára nincs is. Napokig letudtuk magunkat mindig foglalni egy könyvvel, volt, hogy ugyan azzal, csak két példányban. Így biztos vagyok benne, hogy mikor legközelebb látni fogjuk egymást, akkor elmeséli, melyek tetszettek neki a legjobban.

A boldogságtól vezérelve, hogy apa még anyát is említette, visszarohantam a klubhelyiségbe és elordítottam magam.

-Csoportos ölelés!

A szobában többen is megdöbbentek, ugyanis elég sokan voltunk itt vacsora után. De a barátaim szinte azonnal kapcsoltak. Hannah volt persze az első. Látva, hogy felvidúltam valamitől, azonnal a nyakamba kapaszkodott. Majd csatlakozott Ernie, Susan, Justin és Zacharias is.