Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

9. fejezet

Reggel Susan ébresztőórájára keltünk. A lány riadtan csapta le az órát és nagy bocsánat kérések közepette kelt ki az ágyából.

-Ugyan.- mondtam neki kedvesen, miközben felületem én is az ágyamon.- Tök jó, hogy hoztál órát. Így legalább mindig időben fent leszünk.- mosolyogtam rá, hisz nem szerettem soha késni sehonnan.

A lány megnyugodva mosolygott vissza rám, Hannah viszont úgy látszott már nem annyira szeret korán kelni.

-Ahh anyu, csak még öt percet...- mondta a lány és a fejébe húzta a párnáját.

Mosolyogva kimásztam az ágyamból és nyújtózkodtam egyet.

Elkezdtem készülődni és az apró zajokra mostmár Hannah is reagált.

-Jó na.- mondta kicsit durcásan és lelökte magáról a takarót.- Akkor én is készülök.

Percek alatt magunkra vettük a talárjainkat, iskolai egyenruháinkat és miután megállapítottuk, hogy mind a hárman készen vagyunk, elindultunk reggelizni.

A nagyteremben sokan voltak, viszont a diákok tömege még a pislogást gyakorolta az ébredés után. Mi hárman leültünk a Hugrabug asztalához és jó ízűen enni kezdtünk. A zabkásám fölött néztem át a velünk szemben lévő asztalokra. A túloldalon a Griffendél asztalánál most nem láttam az ikreket. Velem pontosan szemben azonban ott ült három másik hugrabugos társam.

-Mondom, hogy nem.- közölte most az egyik fiú dacosan. Azt hiszem ő volt a Zacharias Smith.

-Ha te mondod.- vont vállat félénken a másik fiú, aki a peronon előttem ment át a falon. Ő volt Ernie MacMillan.

-Nem hiszem el, hogy tegnap este óta nem jutottatok dűlőre.- fogta a fejét a közepén ülő fiú. Ő volt Justin Flinch-Fletchley.

-Mert nekem van igazam.- közölte egyszerűen Zacharias, mire Ernie megforgatta a szemeit.

-Le foglak benneteket csapni.- közölte Justin, mire felröhögtem a zabkásám fölött. A három fiú most rám nézett és érdeklődve vizslattak engem.

-Bocsánat.- kezdtem szabadkozni, miközben a számat törölgettem.- Csak ez... Vicces volt.

-Dankworth igaz?- kérdezte dacosan Zacharias. Ez az él sosem tűnt el a hangjából.

-Szolgálatára.- emeltem két ujjamat a fejemhez, majd el onnan könnyedén, mint egy üdvözlésképpen.

-Rajtad sokat gondolkodott a süveg.- mondta azonnal megfigyelését a fiú.

Könnyedén vállát vontam.

-Nem vagyok egyszerű eset.- mondtam neki kihívóan.

Ernie horkantott egyet, ugyanis nem bírta visszafogni a nevetését.

-Zacharias emberedre találtál.- nevetett most MacMillan.

-Mindannyiótak le foglak csapni.- ígérgette ezúttal Justin.

-És még mi vagyunk a Hugrabug nyájas népe?- szúrta közbe Hannah, mire kitört belőlem a nevetés.

-Jó reggelt elsősök!- lépett oda mellénk egy gömbölyded hölgy, kócos hajjal és piszkos, leginkább földes süveggel.- Bimba professzor vagyok, a házvetőjük.

-Jó reggelt professzor!- köszöntünk ijesztően egyszerre mind a hatan.

-Hoztam az órarendjeiteket.- mosolygott ránk kedvesen és névre szólóan adta oda mindenkinek.- Próbáljátok mindig minden órára pontosan érkezni! Várlak majd benneteket gyógynövénytanon!- ezzel el is búcsúzott gyorsan, mert valami növényt emlegetett, amit meg kell simogatni(?).