Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

22. fejezet

Közeledett a Karácsony. December közepete táján, egy éjszaka fél méteres hó hullott le a Roxfortra. A diákok mind egytől egyig odáig voltak érte. A tavon a jég is vastagra fagyott, így sokan merészkedtek rá. Én viszont két vörös hajú lázadót próbáltam megállítani.

-Fred, George, még nem késő!- néztem rájuk kétségbeesetten. Már tíz perce őket kérleltem, hogy ne tegyék meg azt, amire készültek.

-Bell, már késő.- közölte George. Ezután Freddel együtt suhintottak a pálcáikkal.

Varázsvezérlésű hógolyókat uszítottak Mógus professzor turbánjára. A szám elé kaptam a kezemet, miközben egy kinti szobor mögé húzódtam.

-Ne!- sikoltozott a sötét varázslatok kívédése tanárunk, de az ikrek csak nevettek. 

A diákok fuldokoltak a nevetéstől, ahogyan a professzor rohan több, de inkább kevesebb sikerrel a hógolyók elől.

-Ezt megkeserülitek!- kiáltott Mógus és legnagyobb pehhünkre, épp felénk szaladt.

-Rohanj!- ordította Fred, mire megfogta a kezemet és George-dzsal az oldalán máris az épületbe rohantunk.

Ezzel persze nem értünk el sokat, ugyanis lebuktunk, mint annak a rendje.

-Mr. Weasley, Mr. Weasley és Miss Dankworth!- hallottuk a komor hangot, ettől pedig azonnal megálltunk.

-A francba...- suttogta Fred, miközben lehunyta a szemét. Elakptak minket... 

Megfordulva Piton professzor állt előttünk.

-Büntetőmunka!- ripakodott rá mind a hármunkra, mire a vér is meghűlt bennem.

-De...- kezdte azonnal Fred, viszont Piton beléfolytotta a szót.

-Örüljön, hogy pontokat nem vonok le maguktól!- dörrent ránk, én pedig ijedtem Fredbe kapaszkodtam.- A büntetőmunkáért délután Mógus professzornál jelentkezzenek.- ezzel megfordult és talárja csak úgy lobogott körülötte.

Fred azonnal felém fordult és felkaromat fogta erősen mind a két kezével.

-Bell úgy sajnálom.- mondta teljesen kiakadva.- Nem akartalak belesodorni ebbe, ez csak az én és Georgie hibája, nem a tiéd...

-Arabella annyira sajnáljuk.- folytatta azonnal tovább Geroge kétségbe esve.- Pont a téli szünet előtt...

Felválltva néztem a két fiúra, teljesen döbbenten. Végül a legfurcsább dolgot tettem, amit ebben a helyzetben tehettem. Hangosan, jóízűen felnevettem. Fred és George értetlenül bámultak rám és egymásra felváltva.

-Most nem az a rész jön, hogy leharapja a fejünket és száműz minket?- pislogott George értetlenül Fredre.

-De...- nézett ikertestvérére Fred.- Viszont úgy néz ki valaki átírta a forgatókönyvet...

-Istenem fiúk.- csimpaszkodtam bele a nyakukba közéjük állva.- Hadd szóljon a büntetés!

-Bell...- nézett rám teljesen megzavarodva Fred.- Ezt most nem értem.

-Fred.- néztem a jobb oldalamon álló fiúra.- Ami megtörtént az megtörtént. És hiába vagyok én az évfolyamunk egyik legjobbja, aki szabálykövető és csöndes diák... Mógus arca akkor is megéri a délutáni büntetést.

Fred hitetlenkedve rázta meg a fejét és Georgera nézett.

-Hallottad ezt?- kérdezte vigyorogva a fiú.

-Egyenlőre nem akarok hinni a füleimnek...- mondta vigyorogva George.

-De ebből nem csinálunk rendszert!- azonnal eléjük álltam és fenyegetően tartottam fel a mutatóujjamat.- Most az egyszer bevállalom ezt veletek, mert nincs mit tenni... De legközelebb... Csak ne legyen legközelebb!