Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

29. fejezet

Végül elérkezett az újabb kviddics mérkőzés napja. Az én házam és a Griffendél küzdött meg egymással. És még sosem voltam ennyire döntésképtelen szerintem, hogy kinek is szurkoljak. Nem mintha alapból szurkoltam volna korábban egy csapatnak is bármilyen sportban... Viszont most a házunkról volt szó, és bármennyire is húzott a szívem a Griffendél játékosai felé, nemet kellett neki mondanom.

-Dumbledore is itt van!- súgta oda nekem meghökkenve Hannah hirtelen a lelátón üldögélve és rögtön mutatta is az irányt, hogy hová nézzek. A lánynak igaza volt. Messziről is bárki felismeri Dumbledoret a páratlan szakálláról és megjelenéséről.

-Vajon mit kereshet itt?- kérdeztem érdeklődve az igazgatót nézve.

-Valószínűleg a meccset jött nézni.- szúrta oda gúnyosan Zacharias, mire Hannah már fordult is és mellkason vágta a fiút.- Áu!- panaszkodott a fiú fájdalmasat kiáltva.

-Legközelebb meggondolod milyen hangsúllyal beszélsz bele abba, amiben eleve nem kérték a véleményed.- mondta neki egyszerűen Hannah. Imádtam ezt az erős személyiségét. Mosolyogva hallgattam tovább a kis vitájukat, amikor egy másik is megütötte a fülemet, tőlünk olyan nem is messze.

-Tudjátok, hogy válogatják össze a griffendélesek a csapatukat?- oda se kellett fordulnom, tudtam jól, hogy Draco Malfoy az.- Azokat válogatják be, akiket sajnálnak: Pottert, akinek nincsenek szülei, Weasley-éket, akiknek nincs pénzük. Csak Neville Longbottom hiányzik közülük, akinek nincs esze.

A kezem ökölbe szorult a combomon, de egyenlőre nem néztem fel, csakis a pályára koncentráltam.

-Tucatnyi Malfoynál is többet érek.- hallottam meg hirtelen Neville dadogását, amitől büszkén mosolyodtam el. Neville éppen kiállt magáért! Vagy legalábbis megpróbálta...

Malfoy, Crack és Monstro a hasukat fogták a nevetéstől. Bennem pedig egyre jobban ment föl a pumpa...

-Longbottom, ha az ész aranyból volna, te szegényebb lennél, mint Weasley-ék, pedig az nagy szó.

-Szerintem jobb lenne ha befognád a szádat.- fordultam hirtelen Malfoy irányába, aki a váratlan fordulattól és az egyszerre érekző visszaszólástól, amit Ronnal közösen vágtunk a fejéhez, lefagyott egy pillanatra.- Ha nálad azt néznénk mennyire szeretnek valójában a szülied és ezt aranyban mérnénk... Azt hiszem Nevillenél is szegényebb lennél.- mondtam ki őszintén azt, amit a diákok rebesgetnek már fél éve. Nem ismertem jól Malfoyt, mert ritkán voltak vele óráim és nagyrészt elkerültük egymást. De azt, hogy a barátaimat, ha nem is vagyunk sülve főve együtt, akkor sem alázhatja meg ilyen szinten.

-Te kis...- sziszegte a fogai között a fiú, mire reflexből felpattantam és olyan gyorsan rántottam elő a pálcámat, hogy nem is csináltam ehhez hasonlót még soha. Egyenesen a fiúra szegeztem és rezzenéstelen tekintettel néztem rá.

-Mond ki.- utasítottam a fiút.- Mond ki, hadd halljam!

-Arabella...- fogta meg óvatosan hátulról Hannah a kezemet, ezzel arra késztetett, hogy rá figyeljek. Ránéztem a lányra, majd indulatosan leültem.

-Hogy képzeli...- sziszegte tovább Draco, mire inkább oda se figyeltem rá. Csakis a pályán lévő meccset néztem, ami hirtelen fordulatott vett.

Harry váratlanul látványos zuhanórepülésbe kezdett. Mindenki tapsolt a lelátókon. Hermione állva szorított a száguldó Harrynek.

-Szerencséd van Weasley. Potter talált neked valami aprópénzt a földön.

Csak ennyi kellett Ronnak... Malfoynak ezután az élcelődés után esélye sem volt. Ron pillanatok alatt a földre vitte a szőke fiút, mellkasán magával. Neville, rövid habozás után, hátramászott segíteni.