Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

94. fejezet

-Legkésőbb délután hatkor minden tanuló visszatér a ház klubhelyiségébe. Ezután senki sem hagyhatja el a hálókörletet. A tanítási órákra csak tanári kísérettel mehetnek. A mellékhelyiséget is csak tanári felügyelettel használhatják. További rendelkezésig felfüggesztjük a kviddicsezéseket és mérkőzéseket. A tervezett esti programok elmaradnak. 

Bimba professzor felolvasta nekünk az iskola új rendelkezéseit. Mindenki a klubhelyiségben volt, egy árva pisszenés sem volt. A professzor összehajtotta a tekercsét és szomorúan nézett körbe rajtunk.

-Talán mondanom sem kell, hogy még sohasem voltunk ilyen nehéz helyzetben. Ha nem sikerül elfognunk a merényletek elkövetőjét, az iskolát valószínűleg bezárják. Kérek mindenkit, aki úgy gondolja, hogy hasznos információval szolgálhat, az ne tartsa magában és haladéktalanul közölje velünk, a tanárokkal. Köszönöm. Nagyon vigyázzatok magatokra.

Ezután búskomoran mászott ki a kerek kis ajtónkon, a klubhelyiségünk pedig kezdett magához térni. A hír hamar elterjedt, miszerint igazam volt. Újabb merénylet történt, méghozzá az áldozat nem más volt, mint Hermione Granger és egy Hollóhátas lány, akinek nem jegyeztem meg a nevét, de az rémlik róla, hogy prefektus volt. 

Ott ültünk mind az öten a kanapén, vagy előtte és a mellette lévő fotelen. Döbbenten néztünk magunk elé és megpróbáltuk felfogni a dolgokat.

-A tanároknak amúgy nem világos a helyzet, már nem azért?- csattant fel hirtelen Zacharias, mire egyből mindannyian ránéztünk.- Eddig két griffendéles, egy hollóhátas és egy hugrabugos diák esett merénylet áldozatául. És melyik házból nincs egy sem? A Mardekárból. És miért nem? Mert köztünk van az utód, és lefogadom, hogy Malfoy az.

-Ha ő lett volna, akkor már eldicsekedett volna vele- forgatta a szemét Hannah.- Jól ismerjük mind azt a kis szerencsétlent, egy ilyen nagy dologról nem tudta volna tartani a száját. Örömmel nevezné magát Mardekár utódjának, ha tényleg ő lenne az.

-Minden esetre már tudjuk, hogy nem Harry az- néztem határozottan Erniere, aki bűnbábóan horgasztotta le a fejét.

-És mi van, ha így akarja eleterelni magáról a figyelmet?- kérdezte egyből Zacharias.- Hogy egy barátjával teszi ezt. Így a gyanú egyértelműen elterelődik róla, mert senki sem hinné, hogy bántaná a saját barátját.

-Istenem Zacharias, hogy lehetsz ekkora...- idegesen fújtam ki a levegőt, még mielőtt olyat mondtam volna a fiúra, amit még az ük nagyanyám is megbán.- Szerinted ezt tette Harry, miközben a Griffendél öltözőjében ült? Gyorsan kerti szoborrá varázsolta a legjobb barátját is? Nem mindenki olyan, mint te. Nem mindenki tette volna ezt meg csak azért, hogy elterelődjön róla a gyanú.

-De mi van ha...- kezdte újra Zacharias.

-Nem ő volt- vágott a szavába határozottan Ernie.- Én tudom, mennyit jelentenek a barátok. Neki ezekben az időkben még kevesebb lehetett. Valószínűleg nem fogja így is csökkenteni a létszámot. Nem ő az, ami azt jelenti, hogy...

-Hatalmasat hibáztál és egy bunkó tuskó vagy?- szólalt meg hirtelen Susan, mire mindannyian meglepődtünk. Csak nagyon ritkán szólalt meg, és akkor sem ilyen komoly hangvételű dolgokat jelentett ki.

-Igen, ahogy mondod- bólintott szomorúan Ernie.

Teltek a napok, a kastély parkjában már kezdtek megmutatkozni a nyár első jelei. Az ég és a tó egyaránt tündöklő kék színt öltött, az üvegházakban pedig káposztafej nagyságú virágok bontogatták szirmaikat. Viszont a kastély életét több minden is beárnyékolta. Kezdve Hagird eltűnésével.

Hirtelen kaptuk a hírt, hogy Hagridot elvitték, miközben Dumbledore is távozott. A káosz kezdett egyre nagyobb lenni, már fogalmunk sem volt, hogy mégis mi történik itt. És ennek tetejébe még a látogatási engedélyünket is elvette Madam Pomfrey. Állítása sezerint nem vállal több kockázatot, ugyanis oka van feltételezni, hogy a tettes mepróbál végezni a ,,szerencsétlennek". Így Hannah kedve ismét borongósabb lett, talán még rosszabb is lett a helyzet, mint eddig volt. Ugyanis mostmár egyáltalán nem láthatja Justint, nem ülhet mellette órákat és nem mesélhet neki semmiről sem. Igen, nagyon jól tudja, hogy talán az egészből semmit sem hall, de imádta neki elmesélni a legújabb pletykákat, amiket megtudott. Most pedig elvették tőle még ezt az egyetlen lehetőségét is, hogy Justinnal lehessen...

Minden esetre az élet ment tovább. Malfoy őrületesen büszke volt rá, hogy az apja miatt nincs most velünk Dumbledore. Pont most, mikor egy ilyen szörnyeteg garázdálkodik a kastély falain belül. Hagridról nem sokat tudunk, ha kérdezünk, a tanárok inkább a másik irányba fordúlnak. Illetve továbbra is kísérgetnek minket órára.

Így ott voltunk mi, a hugrabugosok már gyógynövénytan órán, akiket Bimba professzor kísért el a saját órájára, a griffendéleseket pedig Piton professzor hozta el. És még így sem voltunk elegen, hisz hiányzott tőlünk két ember. Justin és Hermione. Aminek egyik csoport sem tudott örülni...

A mai órán a professzor az abesszínai aszúfügék ritkítását bízta ránk. Hannah-n látszott, hogy ez nem tetszik neki egyáltalán, kicsit sem örült ennek a feladatnak. Valószínűleg inkább átültetett volna egyedül száz mandragóra babát, mint hogy ezt csinálja. De az egészben az a legrosszabb, hogy némán tette. Máskor legalább átkozódott, szitkozódott, de most... Néma csöndben tépte a növényeket, amivel lehet több kárt okoztt, mint hasznot. 

Viszont Ernie megemberelte magát. Susannel az oldalán odasétált Harryhez, amikor ő a komposztálónál állt, és rövid beszélgetés után, amit nem hallottam, szájról olvasni pedig nem tudtam, kezet ráztak. Innen tudtam azt, hogy végre kibékültek. Így Harry és Ron csatlakozott a mi projektünkhöz, áthozták az övéket hozzánk, hogy együtt munkálkodjunk a növényeken. 

-Ganyús nekem az a Draco Malfoy nevű srác- szólt Ernie, aki próbált bevágódni most Harrynél. Tudta jól, hogy mi már elkaszáltuk az egész tervet, vsizont azt is tudta, hogy Harry nem kedveli Dracot, tehát ez egy jó téma lehetne köztük.- Úgy tűnik örül annak, ami az iskolában folyik. Szerintem lehet, hogy ő Mardekár utódja.

-Zseniális- morogta gúnyosan Ron, amin el kellett mosolyodnom az orrom alatt. Ismertem már annyira a fiút, hogy tudtam, nem könnyedén fog megbocsájtani Ernienek, ráadásul furcsán szarkasztikus humora volt néha.

-Szerinted lehet, hogy Malfoy az Harry?- kérdezte azért Ernie, belekapaszkodva az utolsó cérnaszálakba is.

-Nem- jelentette ki Harry határozottan. Ő is ismerte már valószínűleg Dracot annyira, hogy ha ő lenne az, akkor már az elején körbe ugrálta volna a Roxfortot, hogy ,,Én vagyok Mardekár utódja!". 

Harry ekkor váratlanul fejbekólintotta Ront a metszóollójával.

-Au! Mit csinálsz?- kérdezte sziszegve Ron.

Meglepetten lestem feléjük. Harry éppen a földre mutatott. Fogalmam sincs mi lehetett az, de ezek után Ronnal kicsit oldalrább álltak és valamit komolyan megbeszéltek egymás között.

-Valamiben sántikálnak azok ketten- böktem feléjük óvatosan, miközben odasúgtam ezt Hannahnak.

A lány is felpillantott a száraz gallyak törögetéséből, majd ismét a növénye felé fordult.

-Azok ketten mindig sántikálnak valamiben. De ha lehet, ezúttal kérlek maradj ki belőle.