Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

12. fejezet

Lassan kezdtünk rádöbbeni, hogy nem lesz bájitalóra és azonnal összeszedtuk magunkat. A hollóhátasok már mentek is a tornyuk felé, mi többiek pedig a konyha irányába.

-Mitől robbanhat fel egy lányvécé?- kérdezte teljesen döbbenten Ernie. Kivételesen mindenki egyet értett vele. Még Zacharias is...

-Sosem hallottam még ilyenről.- rázta a fejét tanácstalanul az említett fiú.

-Szerintetek valaki tudja mi történt pontosan?- lendült bele azonnal a pletyibe Hannah.- A diákok között biztos futótűzként fog terjedni a hír!

Némán baktattam mellettük és csakis az elmaradt dolgozat miatti bosszúságom forrt bennem.

A folyosókon egyre több diák jelent meg és megkezdődött az igazi nagy találgatás. Hogy mégis hogyan robbanhatott fel egy lányvécé?

-Szerintem az egyik csőben olyan szintű dugulás, majd nyomás keletkezett, hogy nem bírták a csövek.- magyarázta egy felsőbb éves hollóhátas, ahogyan elmentünk egy kis társaság mellett. Információra éhesen lestem mindent, hogy megtudjam miért veszett kárba egy heti kemény munkám...

-Szerintem ez nem dugulás volt.- mondta most egy másik csoportnál egy felsőbb éves hugrabugos társunk.

-De nem is Mirtill.- helyeselt egy griffendéles fiú. Ki az a Mirtill egyáltalán?!

-Gyerekek ez Fred és George volt!- érkezett most a folyosón egy diák rohanva.- Az ikrek!

Ekkor mindenki hatalmas tapsviharban és ujjongásban tört ki. Az éljenzés sokáig tartott, bár az ikreknek nyoma sem volt sehol. Bennem pedig fellobbant a düh lángja...

A folyosó végén Harry Potter, Hermione Granger és Ron Weasley sétált felénk. Egy másodpercig nem gondolkodtam, olyan dühös lettem a vörös haj láttán. Céltudatosan indultam meg a hármas felé.

-Bell hová mész?- szólt utánam azonnal Hannah, de válaszra már nem méltattam. Egyszerűen csak dühös voltam, olyan dühös, mint még soha...

A trió hirtelen állt meg amikor látták milyen hévvel megyek feléjük.

-Ron Weasley!- csörtettem oda a fiúhoz és megállva előtte konstatáltam, hogy már mostagasabb mint én, pedig én sem voltam alacsony termetű. Ő magassága miatt lefelé nézett döbbenten szeplői alól, én pedig felfelé rá rángatózó arcizmokkal.- Mivel tudod megmagyarázni azt, hogy a bátyaid felrobbantoták az egyik lány vécét?- szegeztem neki ingerülten a kérdést.

A fiú meglepődve nézett rám, kinyitotta a száját, körbe nézett barátain, majd vissza rám és becsukta a száját.

-Hátmm...- nyögte ki végül, de inkább nem is hallgattam meg azt, amit nagy nehezen mondani készült.

-Tudod mennyit készültem most Piton dolgozatára? Minden egyes szabad percem arra ment rá, miközben akár mással is tölthettem volna! Nem akarok Hermione lenni, de ez a dolgozat most nagyon fontos volt nekem! Piton olyan dolgozatot állított össze, amit semmiképpen nem akartam kihagyni. Erre mi miatt marad el?- szűrtem az utolsó mondatot a fogaim közül élesen nézve a fiúra.- A hülye bátyáid miatt!- kiabáltam rá, a fiú pedig teljesen vörös színben pompázott, tetőtől talpig.

A folyosón hatalmas tömeg állt alapból is és ez a rengeteg ember most mind síri csendben várta, hogy mi fog történni. Az egész jelenetet végig nézték, viszont abban a pillanatban csak a kezeim közé akartam kapni a Weasley ikreket.

-Ha nem fogod őket megreformálni...- kezdtem ismét indulatosan, majd vészjóslóan lehalkítottam a hangomat.-...,az anyám emlékére esküszöm, hogy megfolytom őket...- szűrtem a fogaim között a szavakat. Dühös pillantást vetettem a fiúra. A karomon hirtelen éreztem meg egy másik kezet. Leráztam magamról és minden további szó nélkül elindultam a klubhelyiségünk felé. Ugyanis éreztem, hogy robbani fogok, még ennél is jobban.