Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

122. fejezet

A hír mindannyiunkat arconcsapásul ért. Döbbenten néztem a mellettem ülő Cedricre, akinek arckifejezése változatlan volt.

-Te tudtad... -suttogtam hitetlenkedve.

-Úgy néz ki- vette vissza a szót Tally, mielőtt még bármelyikünk is kifakadhatott volna-, hogy nem tudom a végzős évem mellett csinálni ezt a posztot, amit tényleg nagyon sajnálok. Kényszerből kell átadnom ezt, ugyanis nem tudok egyszerre csapatkapitány és fogó lenni, miközben a RAVASZ vizsgák fontosabbak...

-De nem küldheted ki hirtelen Diggoryt fogónak- nézett rá elborzadva O' Flaherty.- Mit fog tudni ott kezdeni magával, miközben eddig őrző volt?

-Ne aggódjatok, nem tenném meg fogónak, ha nem lenne benne tehestéges- csitított el minket azonnal Tally.- Én fogok beállni őrzőnek, arra nem kell annyit edzeni külön, mint a fogóra. Diggory pedig már bebizonyította nálam, hogy érdemes mind a kapitányi posztra, mind a fogói pozícióra. Figyeljetek, tudom, hogy most össze vagytok zavarodva. De a Griffendél is. Eddig a Mardekár stratégiai játékaira készültek, és miután megtudták, hogy ellenünk lesznek, összezavarodtak. Rögtön elkönyvelték nyertes meccsnek az egészet, hisz eddig az én irányításom alatt mindig megvertek minket szinte. De most új lesz nekik Diggory, aki másféle képpen fog felállni és játszani, máshogy fog utasítani titeket. Furcsa lesz, de hamar hozzá kell szoknunk, ugyanis borzalmasan kevés időnk van.

-És mi van ha nem fog ez az egész összejönni?- néztem Tallyra aggódva.- Szerinted egy este alatt áttudunk mident beszélni, hogy holnap legalább legyen még egy utolsó ezdésünk a szombat előtt? 

-Nehéz lesz, de... Megoldjuk. Igaz, kapitány?- nézett rá bizakodóan Tally Diggoryra.

-Ahogy mondod, főnök- mosolyodott el magabiztosan, majd lepattant a padról és összecsapta a tenyerét.- Nos, csapat, figyelem. Sok dolgunk lesz, de már megvan a terv, amivel legyőzehtjük a Griffendélt. De akkor mindenki szívvel-lélekkel kell harcoljon- itt jelentősségteljesen rám pillantott-, csak a tisztességes és sportszerű kereteken belül. Nem úgy, mint ahogyan a Mardekár csinálja.

-Szerencséjük, hogy tavaly nem álltak ki ellenünk. Ott még Piton szavai sem tudták volna megvédeni őket, ha keresztbe tesznek nekünk- fujtatott dühösen Rickett, és teljesen egyet is tudtam vele érteni. 

-Na, ez itt most nem számít. A Griffendél ellen leszünk, ők pedig nagyon tisztességesek. Bármennyire is akarnak nyerni, Oliver Wood ezt sosem tenné meg csalás utján, ennyire már ismerem őt- felelte őszintén Cedric. Az új kapitány... De furcsa volt ez az egész. Egyszerűen egyre képtelenebb dolgok történtek kötülöttem.

Egész este, még vacsora után is, közel éjfélig vitatkoztunk az új stratégiákon, amiket ki tudnánk játszani a Griffendél ellen. Most nem számított, hogy ott voltak az ikrek és Harry. Itt most bizonyítani állunk ki mindannyian, ők sem fognak minket kímélni. Így egyáltalán nem is tartottam durvának vagy kegyetlennek a tervünket, hisz mi is nyerni megyünk oda. Aztán kiderül majd, hogy végül melyik csapatnál landol a cikesz.

Fáradtan ültünk a székeken, már mindenki elment lefeküdni, hisz holnap még iskola volt az összes diáknak, bár őket is nagyon megzavarta ez az egész hirtelen jött meccs és a kapitány váltás. Az iskola teljes mértékben ettől zengett, hogy mi állunk ki szombaton, ráadásul Cedric-kel az élen.

-Mióta készültetek már erre?- kérdeztem a fiút, aki bágyadtan pillantott fel rám.

-Sosem hazudnék neked, úgyhogy megmondom őszintén. Már tavaly félévkor felvetetette az ötletet Tally, hogy nem biztos, hogy tud kapitány maradni, és hogy belőlem szeretne következőt csinálni. Ezért onnantól kezdve folyamatosan edzettem a fogó szerepre is, illetve egész nyáron is azt csináltam, minden egyes nap. Már így is fáradt volt Tally, lejjebb akart adni a saját státuszából, és miután megbeszéltük ezt Bimbával is, aki helyeselte, hogy a tanulmányait választja inkább, ma be is robbantottuk a hírt.

-Hatásosabb belépőt nem is csinálhattál volna- mosolyogtam rá kedvesen.

-Szerettem volna drámai lenni, talán még pár tüzijáték és konfetti elfért volna, dehát az élet márcsak ilyen kegyetlen- sóhajtott színészien.

-Olyan furcsa lesz- ingattam a fejem még mindig alig felfogva a dolgokat.- Milyen érzés kapitánynak lenni?

-Hát nehéz- vágta rá egyből, mire felnevettem, a kihalt klubbhelyiségben túl hangosnak hatott.- Ennyi problémás emberrel bírni lehetetlen! Mindig van valami bajtotok vagy valami biztos nem tetszik nektek, amit rögtön szóva is tesztek!- színészkedett a fiú rájátszva a dolgokra.

-Ilyen ez a csapatkapitányi pozíció- sóhajtottam én is dármaian.- De azért gratulálok. Tényleg. Megérdemled, mert sokat dolgozol érte. Remélem megtudjuk így nyerni a meccset. A Griffendél egyáltalán nem tudja majd, hogy mit kezdjenek veled.

Cedric elgondolkodva nézett rám.

-Tényleg ki fogsz állni az ikrek ellen?

És tessék, már veszélyes vizekre is eveztünk.

-Természetesen igen- feleltem neki kimérten.- Mindent megfogok tenni annak érdekében, hogy a mi csapatunk nyerjen. Ugyan úgy fontos nekem is a kupa, mint bármelyikőtöknek. Úgyhogy nehogy azt hidd, hogy nem tanultam a legutóbbiból. Amit az ikrekkel beszéltem, az magánügy, de titeket nem foglak cserben hagyni. Volt elég időm megemészteni a dolgokat, felfogni mi mit jelent és készen állok arra, hogy a legközelebbi barátaimat őszintén megverjem egy játékba, ahol seprűn repülgetünk, labdát dobálva.

-Ez így a végén elég lekicsinylően hangoztt- nézett rám tréfálkozva Cedric.

-Nos, mert ez a játék ígyis- úgyis furcsa, még jó, hogy az emberek nem tudják, hogy ilyen tényleg létezik- ingattam a fejem, miközben feltápászkodtam a székemből.- Jó éjszakát kapitány, találkozunk a holnapi edzésen.

-Jó éjszakát, addig is jó legyél, kedves.

Ez a szó annyira furcsa volt az ő szájából. Ez nem hozzá tartozott, ezt szinte már nem is volt joga használni. Ezt csak Fred mondhatta nekem poénból, ahogy mindig is tette. Mástól, legyen szó akár Cedricről is... Egyszerűen elképesztően furcsa és rossz érzés.

Ezután inkább csak gyorsan elmentem lefeküdni, hogy a gondolatokat kizárva a fejemből már az álmok világába is zuhanjak.

De ha egy pillanatig is azt hittem, hogy talán másnap jobb napom lesz, akkor borzalmasan nagyot tévedtem. Hisz azzal még nem is volt semmi gond, amikor a barátaim folyamatosan az új változásról kérdezgettek engem, hogy mégis mi hogyan történt ténylegesen és ehhez hasonlók. A gond inkább ott kezdődött, hogy amikor bementünk a sötét varázslatok kivédése teremben, előkészültünk Lupin érkezésére és egy újabb fantasztikus órára... Akkor nem Lupin lépett be a terembe.

Hanem Piton.