Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

169. fejezet

Másnap reggel a pokolra kívántam Mrs. Weasleyt azért, mert olyan írtózatosan korán felkeltett bennünket. Még hajnali öt óra sem volt!

Úgyhogy mire lebírtunk mind a hárman kászálódni a konyhában, addigra már ott találtuk Mr. Wealeyt Harry, Ron, Fred és George társaságában.

-Miért kellett ilyen korán felkelnünk?- nyafogta Ginny, miközben szemét dörzsölgetve lehuppant egy szabad székre. Némán követtem példáját, még csak nyafogni si túl lusta voltam.

-Mert sétálnunk kell egy kicsit- felelte Mr. Weasley, aki kivételesen úgy nézett ki... mint egy igazi mugli.Melegítő felsőt viselt, hozzá egy bő, kopott farmer nadrágot.

-Sétálunk? Csak nem gyalog megyünk a meccsre?- kérdezte azonnal Harry.

-Ugyan, dehogy, akkor soha nem érnénk oda- mosolygott Mr. Weasley.- Tényleg csak egy rövid sétáról van szó. Tudod, Harry, ha sok varázsló gyűlik össze egy helyen, fokozottan fennáll annak a veszélye, hogy a muglik észrevesznek minket. Egyébként is óvatosnak kell lennünk, bárhová utazunk, de most, a világkupára...

-George!- csattant fel váratlanul Mrs. Weasley, amire még én is felébredtem a bóbiskolásomból.

-Tessék- nézett fel a fiú teljesen ártatlan képpel.

-Mi van a zsebedben?

-Semmi!

-Ne hazudj!- Mrs. Weasley George zsebére szegezte a pálcáját, majd elrikkantotta magát.- Invito!

George zsebéből számos apró kis élénk színű tárgy repült elő, és hiába kapkodott értük, sajnos mind az anyja tenyerén landolt.

-Megmondtam, hogy tüntessétek el ezeket!- dühöngött korán reggel Mrs. Weasley, miközben egy marék nyelvnyújtó nyalánkságot tartott a kezében.- Megmondtam, hogy semmisítsétek meg őket az utolsó darabig! Gyerünk, ürítsétek ki a zsebeiteket, mind a ketten!

Úgyhogy korán reggel Mrs. Weasley kirámolta a fiúk összes rejtett zugát, amit magukon csináltak, hogy oda rejthessék az árujukat. Így már azt is értettem, hogy miért voltak olyan szokatlanul csöndben. Nem akarták magukra vonni pont emiatt a figyelmet. De végül így sem maradt egy szem cukorkájuk sem.

-Fél évig dolgoztunk ezen a találmányon!- kiabálta elkeseredetten Fred, miután az anyjuk az összeset megsemmisítette. 

-Hasznosabban is tölthettétek volna azt a fél évet!- vágott vissza Mrs. Weasley.- Akkor talán letudtatok volna még tenni néhány RBF-et!

Ez a reggeli civakodás a búcsúzásra is rányomta a bélyeget. Mrs. Weasley arca még akkor is vörös volt, amikor elköszönt tőlünk. És mikor jó szórakozást kívánt nekünk, az ikrek se szó, se beszéd, egy szóra se méltatva őt csak elkapták a táskájukat, majd kimentek a házból. Én is követtem őket, egy gyors viszlátot motyogtam csak az alacsony asszonynak, majd gyorsan utánuk mentem. Mögöttem pedig ott jött Mr. Weasley, Harry, Ron, Hermione és Ginny is. 

-Jó utat!- búcsúzkodott még mindig Mrs. Weasley.- Billt, Charliet és Percyt dél körül küldöm utánatok.

Mint kiderült, ők hoppanálni fognak, uganis mind a hármójuknak megvan belőle a vizsgája. Ebből csak annyinak örültem, hogy akkor legalább egy kis időre nem fogja bosszantani Charlie Fredet. 

Kint csípős hideg volt, a hajnali óra miatt pedig még sötét, de egy szó nélkül baktattam Fred és George mellett. Közben Mr. Weasley magyarázatát hallgattam, aki Harrynek mesélt a szervezésről, hogy a muglik hol nem vesznek észre minket, milyen biztonsági intézkedéseket csináltak, milyen jegyek voltak, hogyan lehet a világkupára odajutni. Így az utazás miatt szóba jött a zsupszkulcs is, amiről szintén mesélni kezdett. Hogy milyen alakja lehet, amit a muglik nem akarnak esetleg magukhoz venni, tehát ez általában valami szemét volt. Harrynek ezután hála az égnek nem volt több kérdése, így a reggeli órában tovább már csöndben baktathattunk fölfelé a dombon.