Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

66. fejezet

A kedd déután olyan vánszorogva érkezett el, hogy szinte fizikai fájdalmat éreztem amiatt, mert még minden nincs kedd! 

Szombaton Hannah késő este ért vissza és motyogott valamit arról, hogy Harry fura és hangokat hall, de mielőtt komolyabban is rákérdezhettem volna, egyszerűen fogta és bezuhant az ágyába. Igaz, az idő tényleg nagyon későre járt már, így sejtettem, hogy Justin is nagyon fáradt lehet, emiatt nem is próbáltam megkeresni, hogy beszéljek vele. Másnap persze boldogan elpanaszolták nekünk, hogy Justin részéről Frics maga a sátán, hacsak nem a macskája az... Hannah pedig megállás nélkül tudta nekem szidni Lockhartot, amivel a többiek nem értettek egyet, én viszont minden szavát megértettem és ráadásul egyet is értettem vele. Mikor rákérdeztem végül Harryre, csak legyintett és ismét azt mondta, hogy fura volt, hangokat hallott, amiket állítólag Hannah és Lockhart nem hallottak, majd zárkózottan távozott. Ráncoltam a szemöldököm, míg végig hallgattam ezt az érdekes történetet. Nem gondoltam volna, hogy Harry egyszerűen csak... fura lett volna. Valami azt súgta, hogy egészen más áll a háttérben, bár lehet csak kezdtem paranoiás lenni amiatt, hogy milyen volt az első itt töltött évem a Roxfortban... Minden  esetre gondoltam rá, hogy ha úgy adódik megkérdezem Harryt, minden rednben van e vele.

A kitárgyalás után, hogy mi történt két bűntetésbe kerültünkkel, neki kezdtem megcsinálni a leckéimet, hogy azzal is teljen az idő. Mert bármennyire is próbáltam titkolni és elhitetni másokkal, hogy nem érdekelt, valójában iszonyatosan izgultam a kviddics próba miatt. Most, hogy megtudtam anyáról egy ilyen fontos információt, egyszerűen még nagyobb lett rajtam a nyomás, hogy tökéletesen teljesítsek egy dologban, amit még sosem próbáltam ki, csak oldalról figyeltem. Ennek ellenére minden megpróbáltam feleleveníteni abból, hogy mit láttam eddig a játékban a hajtó játékosoktól. 

Hárman voltak, tehát közöttük nagyon számít a csapatmunka és az összehangoltság. Csak reménykedni tudtam, hogy ez működni fog köztem és a két másik hajtó között. Mindemellett figyelnem kell majd a terelőkre is, akik a gurkókkal fognak foglakozni, azzal próbálják nehezíteni az ellenfél csapatát, az ellenfél pedig minket, a hajtókat és fogókat. A fogónkra nem kell különösebb figyelmte szentelnem, ugyanis ő végezni fogja a saját dolgát, tehát keresi a cikeszt. Maximum ha esetleg én pillantanám meg, akkor diszkréten a tudtára adom, hogy merre keresse. A saját őrzőnkkel sem kell majd annyira koncentrálnom, figyelmemet inkább az ellenfél őrőzője fogja lekötni. Hogy a kvaffomat nehogy elkapja és tökéletesen átsuhanjon a labda a karikán. 

Ezt a sok mindent nyáron sajátítottam el leginkább, amikor az Odúban a fiúk gyakran kimentek gyakorolni, nekem pedig egy alkalommal részletesen beszámolt a játékosok nehézségeiről Fred.

Fred...

A napok úgy teltek el, hogy nem szóltunk egymáshoz. Persze, ez máskor is előforfult már, mint az is, hogy napokig nem is láttuk egymást. Most viszont valami oknál fogva mindig egymásba futottunk, Fred pedig ugyan olyan mogorova, nem tetsző, helytelenítő arckifejezéssel bámult rám. Én pedig csak azért sem voltam hajlandó lejjebb adni abból, amit akartam. Hiába magyaráztam volna, hogy más lányok is kviddicseznek, őt nem érdekelte. Valószínűleg ügyetlennek tartott, mert tudta, hogy nem vagyok jóban a sportokkal. És igazából ez a tény engem is nagyon aggasztott...

Mindennek ellenére eltelt a hétfői nap is, a kedd pedig máris itt volt, annak ellenére, hogy lassan vánszorgott felém. Délután már olyan ideges voltam, hogy egy falat sem ment le a torkomon, pedig ebéd után Justin gyakran rak el magának sütit, amit álatlában velem oszt meg, mert tudja, vacsoráig még hatszor éhes leszek. Most viszont, mikor felém nyújtotta a habos süteményt, egyszerűen csak felfordult a látványától a gyomrom,és elutasítóan feltartottam a kezem.

-Ne akarj már röpködés előtt sütit nyomni a lányba!- szidta le Hannah fejcsóválva, aki mindig a gondomat viselte.- Hát hogy nézne már az ki, ha az egész pályát telehányná a levegőből?!

-Kössz, Hanna, ez igazán bíztató- bólogattam felé, mire a lány csak legyintett.

-Ugyan, csak ügyelek arra, hogy a legjobb formádat hozd. Mégiscsak kviddicsezni indulsz egy csapat fiúval!

Hannahnak igaza volt. Mégsem lett volna annyira szép és nőies, ha hat fiú előtt elhányom magam. Bár eddig fel sem merült bennem, hogy ennyire meg akarok felelni ennek a hat fiúnak...

Délután négy előtt már negyed órával lent voltam a többiekkel együtt, akik miután szerencsét kívántak nekem, leültek a lelátóra.

-Kéz és láb törést!- kívánt nekem szerencsét Justin a ,,muglik" egyik drukk mondatával. Persze én ezt értettem és jót mosolyogtam rajta, hisz mind a ketten varázslók nélküli családban nőttünk fel, annak ellenére, hogy az édesanyám varázsló volt.

-Most miért mondod ezt neki?- nézett riadtan Ernie Justinra, rám és a többiekre. Ő aranyvérű volt, valószínűleg sosem használtak náluk ilyen mugli köszönéseket, emiatt pedig nagyon a szívére vette a szó szerinti jelentését a mondatnak.

-Semmi baj, Ernie, ez a mugliknál egy jó kívánság- nyugtattam meg azonnal a fiút, mire egy kicsit kétkedve nézett hol rám, hol Justinra.

-Akkor... Kéz és lábtörést?- kívánta nekem bizonytalanul, mire neki is megköszöntem ezt a kedves gesztust. 

Miután ők is már a helyükön ültek, én pedig az öltözőbe, csak idegesen tudtam körbe- körbe nézni a sátor szerűségben. Percek múlva hangok ütötték meg a fülemet, mélyebb és magasabb fiú hangok. A padon ülve vártam őket, hátha a jövendőbeli csapattársaim azok.

Mikor beléptek a sátorba először meglepődtek, majd mindannyian kedvesen köszöntek nekem.

-Arabella, elsőzör ismerd meg remek csapatunkat!- köszöntött Tally is.- A két másik hajtónk, Malcom Preece és Tamsin Aplebee- mutatott két fiúra, akik kezet ráztak velem, jó férfiasan, és semmivel nem külöböztettek meg maguktól. Ez a viselkedés nagyon tetszett, hogy nem volt kikötésük affelől, hogy az ellenkező nembe tartoztam.- A terelőink, Maxine O'Flaherty és Anthony Rickett- velük is kezet ráztam és végül Cedirc felé fordult.- Ezt az embert mellettem úgy hiszem ismered, mint ahogy már velem is váltottál pár szót. Diggory az őrzőnk, én pedig a fogónk. Na most, ez lesz az év első próbája, úgyhogy mindenki szejde rendbe magát és kaparja elő azt a maroknyi tudását- fordult a fiúk felé, amin ők jót nevettek.- Miután elmondom az új edzéstervet- itt felém fordult-, utána neki állunk megnézni, hogy belőled mit tudunk kihozni. 

A terelőkkel ezután megbeszélte a rájuk vonatkozó részt, majd a hajtókkal is, akik szintén velem fognak edzeni. Cedric feladata lesz az, hogy kivédje a dobásainkat, Tally pedig körülöttünk fog cikázni a cikesz után, miközben folyamatosan szemmel tart engem is és mindenki mást is. Idegesen bólintottam, majd a magas Tally ismét felém fordult.

-Van saját seprűd?- kérdezte kíváncsian.

-Eddig nem láttam annak hasznát, hogy szerezzek egy sajátot- vontam meg a vállam, miközben őszintén beszéltem vele.

-Semmi gond, majd edzés után ráérünk szerveszkedni, hogy saját seprűt szrezzünk neked, ha úgy állna a dolog. A szertárból addig is kerítünk neked egyet- mosolygott rám kedvesen. Ettől a viszonyulástól én is hamarabb feloldódtam és hagytam, hogy találjon számomra egy megfelelőt.- Repülni azért tudsz, igaz?- fordult felém kicsit idegesen, amikor felém nyújtott a seprűt.

-Ha nem tudnék repülni, valószínűleg meg sem fordult volna a fejemben, hogy hajtó legyek- vágtam rá neki egyből a választ, mire elnevette magát.

-Másodikos létedre kissé harcias vagy, nemde?- kérdezte mosolygó szemekkel.

-Csak próbálok túlélni ennyi fiú között- sóhajtottam színészien, mire Tally ismét felnevetett.

-Kedvellek, kicsilány.- lökte meg a fiú a vállamat gyengéden, mire vissza mosolyogtam rá.- Na akkor, gyerünk, egy, kettő, pályára mindenki!- harsogta hirtelen, amitől azonnal észbe kaptam és a fiúkkal együtt kirepültem a pályára. Megkezdődött életem első kviddics edzése.