Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

97. fejezet

Kitereltük Lockhartot a szobájából és elindultunk vele a legközelebbi lépcső felé. Fogalmam sem volt, hogy hová fogunk most menni, de bíztam Harryékben.

-A lány miért van veletek egyáltalán? És miért szegezi rám állandóan a pálcáját?- kérdezte megrémülve Lockhart.

-Őt csak a piszkos munkák miatt hívjuk álatlában- felelte Ron a saját humorával lazán vállat vonva.- Tavaly például egy három fejű óriás kutyának hegedült órákon keresztül, ami bármikor felébredhetett volna, de ő egész végig kordában tartotta a vadállatot. A tanár úr helyében vigyáznék vele.

-A lánnyal vagy a kutyával?- kérdezte értetlenül Lockhart.

-Mindkettővel- felelte aztán jól átgondolva Ron.

-Csöndet- förmedt rá Harry Lockhartra.- Addig nem beszél, amíg én meg nem engedem.

Lockhart mérgesen nézett le Harryre, de mivel hátba böktem a pálcámmal, csak sétált tovább néma csöndben. Hamarosan elértük az üzeneteket hordozó falat és megálltunk Hisztis Myrtle mosdója előtt. Nem értettem, hogy miért pont itt, ahová senki sem mer járni, pontosan Myrtle miatt. De nem kérdeztem semmit, ugyanis attól tartottam, Lockhart még bárhogyan ellenem fordulhat. Hisz valljuk be, nem voltam más, mint egy másodikos, akit most Ron remek fényben tüntetett fel annak érdekében, hogy féljen tőlem a tanárunk. Ennek ellenére háromszor annyit élt már a földön, mint én, így sosem tudhattam, mikor akar bármivel is meglepni.

A professzort küldtük be elsőként. Örömmel láttam, hogy reszket, mint egy nyárfalevél. Hisztis Myrtle a vécétartály tetején gubbasztott a szélső fülkében. Eddig csak egyszer találkoztam vele, amikor elsőben Hannahval nem hittünk a mendemondáknak, miszerint egy hisztis szellem az egyik lány vécében él, ezért eljöttünk megnézni őt. Hát... életünk talán egyik legnagyobb hibája volt.

-Hát te vagy az?- nyafogta, amikor meglátta Harryt.- Mit akarsz már megint?

-Megkérdezni, hogyan haltál meg.

Én döbbenten pislogtam magam elé, hogy mégis hogyan lehet bárkitől is ilyet kérdezni, ráadásul miért pont most? Myrtle viszont abban a minutumban felélénkült és olyan arcot vágott, mintha még soha nem hallott volna ilyen hízelgő kérdést.

-Óóóó, az borzalmas volt- mesélte lekesen.- Pontosan itt történt. Ebben a fülkében haltam meg. Olyan élénken emlékszem, mintha tegnap történt volna. Elbújtam ide, mert Olive Hornby csúfolt a szemüvegem miatt. Magamra zártam az ajtót és sírdogálta, de aztán hallottam, hogy valaki bejött. Az a valaki beszélt is, de olyan furcsa nyelven. Valami külföldi nyelv lehetett. Na mindegy, szóval engem csak azért zavart a dolog, mert fiúhangon szólalt meg. Ki is nyitottam az ajtót, hogy elküldjem a lányvécéből, de akkor...- Myrtle fontoskodva kihúzta magát. Csak úgy sugárzott az arca.- Akkor meghaltam.

-Mitől?- kérdezte Harry.

-Fogalmam sincs- susogta Myrtle.- Csak egy nagy sárga szempárra emlékszem. Az egész testem megdermedt, aztán elszálltam innen...- álmodozva nézett rá Harryre.- De később visszajöttem, mer kísérteni akartam Olive Hornbyt. Keservesen megbánta, hogy csúfolódott a szemüvegemen.

-Pontosan hol láttad azt a szempárt?- kérdezte Harry.

Myrtle a vécéfülkével szemben felszerelt mosdókagyló felé mutatott.

-Valahol ott.

Harry és Ron a mosdókagylóhoz siettek, Lockhart pedig mellettem maradt, miközben mindvégig rászegeztem a pácát. Ráhagytam a fiúkra a profi munkát, hisz ők tudták mit keresnek.

Pár perc keresgélés után végre úgy tűnt, hogy meg is van, ami után eddig kutattak.

-Az sose működött- jelentette ki vidáman Myrtle, mikor Harry kipróbálta az egyik csapot.

-Mondj valamit- javasolta Ron.- Mondj valamit párszaszóul.

-De hát...- Harry erősen koncentrált, a mosdókagylót figyelte.

-Ne mocorogjon- böktem meg Lockhartot a pálcámmal, mire ugrott egyet és zsörtölődve nézett rám.

-Jól van már, jól van...

-Tárulj fel- szólt hirtelen Harry.

-Ez embernyelven volt- rázta a fejét Ron.

Harry ismét koncentrált, majd pillanatok múlva ismét szólásra nyitotta a száját. De immár furcsa sziszegés hagyta el a száját. A csap, ami előtt állt, nyomban felizzott, és forogni kezdett. A következő pillanatban az egész mosdó elmozdúlt, pontosabban elsüllyedt a falban, és a helyén egy cső szája jelent meg. Egy akkora csőé, amibe egy ember is simán belefér.

Ron döbbent nyögést hallatott, mire Harry felé kapta a fejét.

-Lemegyek.

-Én is megyek- vágta rá Ron.

-Ezek szerint rám semmi szükség- lépett is egyet Lockhart a kijárat felé.- Én akkor...

A kilincsre tette volna kezét, de én egy pillanat alatt elé kerültem és rászegeztem a pálcámat. Mögöttem Harry és Ron is ugyan ezt tette.

-Maga megy le elsőnek- közöltem kíméletlenül Lockharttal, majd a bordái közé böktem a pálcámmal.

Ettől elvesztette az egyensúlyát és egyik kezét a bökés helyére téve, hátrálni kezdett.

-Srácok- szólt remegő hangon-, srácok, mire jó ez az egész?

Harry Lockhart hátába bökte a pálcáját, így a a tanár vonakodva bedugta a lábát a csőbe.

-Ennek tényleg semmi...- Lockhart csak idáig jutott a mondatban, hisz Ron egyszerűen csak erőteljesen meglökte, ezzel Lockhart el is tűnt a csőben.

Nyomban utána Harry is lecsúszott, majd Ron is belépett a csőbe, aki még visszafordult hozzám.

-Azonnal megyek én is- bólintottam komolyan felé, mire ő is csak bólintott némán. Ezután a fiú is lecsúszott a csövön és már csak én maradtam ott. Hisztis Myrtle-lel.

-Szerintem nagyon szép szemüveged van- fordultam a szellem lány felé, aki meglepetten nézett vissza rám.- Csinos, illik az arcodhoz.

Myrtle pillanatokig csak méregetett, hogy vajon én is gúnyolódom-e. Most az egyszer nem kezdett el rögtön nyafogni, hanem át gondolta a dolgokat. Ugyanis látta, hogy rajtam is szemüveg van, ami miatt nem gondolhatta az egyből, hogy csak gúnyolódnék rajta.

Mivel nem válaszolt a lány, így csak beléptem én is a csőbe, hogy a fiúk után csússzak. Mikor már indúltam volna, hirtelen megszólalt a hátam mögül Myrtle.

-Köszönöm...

Felé fordultam és kedvesen rá mosolyogtam.

-Igazán nincs mit, mi köszönjük a segítségedet.

Ezzel elengedtem a cső peremét és belezuhantam a végtelen sötétségbe.