Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

73. fejezet

-Na, és mit gondoltok arról, amit Binns mondott nekünk?- vetett fel a témát Hannah, mikor már a klubhelyiségben pihentünk órák után a kanapén.

-Az ezer valahányban megtartott Nemzetközi tali izéről?- nézett rá Justin értetlenül a lányra a kandalló előtt ülve.

-Néha nem tudom eldönteni, hogy egy zokninak nagyobb IQ-ja van e nálad- meredt rá Hannah Justinra, mire mi többiek felnevettünk.- Természetesen nem arról beszélek, hanem a Titkok Kamrájáról!

-Ja, hogy úgy- bólogatott komolyan Justin.

-Én őszintén megmondva egy kicsit összecsináltam magam...- hajotta le a fejét Ernie zavarában.

-Mondd ki nyugodtan, hogy beszartál- csapott mosolyogva Justin Ernie hátára, belőlünk pedig csak úgy dőlt a nevetés.

-Szerintem volt igazság abban, amit Finnigan mondott- jelentette ki hirtelen Susan, mire abbahagytuk a nevetést és visszaemlékeztünk az órán történtekre.

-Csak a tisztán látás kedvéért...- pislogott maga elé Ernie.- Ő az a gyerek aki mindig felgyújtja magát?

-Igen- bólintott rá határozottan Hannah.

-Ó, oké- bólogatott most komolyan Ernie. Le se tagadhatnák, hogy Justinnal milyen jóban vannak.

-Szerintem is jogos volt a felvetése- pillantottam Susanre.- Mégis hogyan találhatnának meg egy olyan dolgot, amit csak egy valaki számára találtak ki? Mármint, ezek szerint köztünk jár az utód, mivel elméletileg feltárult ez a kamra. Lehet itt van valahol az iskolában ez a személy.

-Az is lehet, hogy egy órán ülünk vele- közölte hirtelen Justin, mire mind felé kaptuk a fejünket.

-Mert van kifejezetten gyanús személy számodra?- kérdeztem tőle érdeklődve.

-Ja, nincs, csak gondoltam ez is egy opció- vont vállat unottan a fiú.

-Szerintem pedig, ha már itt tartunk- vette át a szót Hannah-, nekem igenis van gyanúsítottam.

Döbbenten néztünk a lányra, hogy ilyen hamar talált is egy bűnbakot.

-Ki?- kérdezte Susan összezavarodva.

-Természetesen egy Mardekáros diák- mondta Hannah úgy, mintha ez egyértelmű lenne.- Én közülük mindenkit megvizsgáltatnék valami varázslattal, főleg Malfoyt. Mióta megjelent az az üzenet olyan pöffeszkedve jár, mintha egyértelműen ő lenne mindennek a királya.

-Alapból is úgy jár- nézett maga elé elgondolkova Justin.

-Most nem ez a lényeg- legyintett rá Hannah hanyagul, mire én elmosolyodtam.- Azóta méginkább olyan, mintha ő tudna valamit erről az egészről és olyan tekintettel bámul mindenkire, mintha mi lennénk a hülyék.

-Ebben is van valami- bólintottam rá Hannah elméletére, mert ezt sem lehetett kizárni. Jelenleg szinte mindenki gyanús volt, még a könyvtáros hölgy is...

-Eleve ha belegondoltok- mutogatott a kezével Hannah össze-vissza.- Tudjuk jól, hogy az apja Tudjuk ki oldalán állt nem? Azon se lepődnék meg, ha meg a fia Mardekár utódja lenne és rá akarná szabadítani az iskolára a... azt az akármit is, ami a kamrában lehet.

Mindenki elmélyülten bámult maga elé, valószínűleg Hannah szavait emésztgettük, hogy mégis mennyire lehet ez az egész igaz.

-Na mindegy, menjünk enni, éhes vagyok- jelentette ki Hannah, miközben már fel is pattant és az ajtó felé masírozott.

A kezemet nyújtottam az előttem Justinnak, hogy felhúzzam a földről, amit ő el is fogadott, majd bajtársiasan megveregette a hátam. Bólogatva visszaveregettem a hátát, mert igazából nem tudtam ezt mire vélni. Talán Justin volt az egyetlen, aki szó szerint úgy kezelt minket néha, mint egy másik haverját, mégis megadva nekünk a tiszteletet, nekünk lányoknak. Kedveltem ezt a közvetlenséget, ami áradt belőle. Így máris az orrom alatt mosolyogva indultam el a többiek után.