Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

37. fejezet

Teltek a napok, a hetek és ugyan úgy viselkedtem, mintha semmi sem történt volna. Nos, mintha...

Ugyanis attól, hogy se Harryt, se Hermionet, se Ront nem faggattam a részletekről, ettől függetlenül nagyon is érdekelt. Úgyhogy saját kutatásba kezdtem, aminek kudarc lett a vége. A könyvtárban nem találtam semmit sem Nicolas Flamelről, illetve a bölcsek kövéről avagy az életelixírről, egy tanárt megkérdezni viszont túl rizikós és veszélyes lett volna. Így felhagytam a kutatásokkal és ismét minden erőmmel a vizsgáimra készültem. 

Beköszöntött a kánikula. Tikkasztóan meleg volt abban a tágas osztályteremben is, ahol a többi diákkal együtt az írásbeli vizsgafeladatokat körmöltem puskázásgátló átokkal megbűvölt lúdtollainkkal.

Az írásbelik mellett gyakorlati vizsgáink is voltak. Flitwick professzor egyenként behívott minket a bűbájtanterembe, hogy lássa, végig tudunk-e táncoltatni egy ananászt az asztalon. McGalagonynál egeret kellett tubákosszelencévé változtatnunk. Plusz pontot ért, ha a szelence míves kivitelűre sikeredett, ami nálam tökéletesen lett kivitelezve, viszont pontlevonás járt érte másoknál, ha bajsza volt. Ez esetben Zachariasról beszélünk, aki azóta is emlegeti megállás nélkül az egér-szelencét, ami elmondása szerint ,,tönkre tette az életét!". Nos... Néha talán kissé túldramatizálja a dolgokat...

Piton vizsgáján biztos vagyok benne, hogy nem csak én voltam az egyetlen, aki végig remegte az egészet. Ráadásul úgy, hogy mindent tudtam... A professzor egész végig a hátunk mögött állt, árgus szemekkel figyelt minket és azt, hogy hogyan kaparjuk elő minden tudásunkat a felejtés italának hozzávalóiról.

Az utolsó vizsgánk a mágiatörténet volt. Egy álló órán át kellett az önkeverő üst feltalálójának és más, rég elfeledett, vén varázslónak a nevét és tetteit sorolni. De az egész diáksereget az vigasztalta, hogy a vizsgák után egy hosszú, csodálatos hét fog ránk várni. Ugyanis semmi más dolgunk nem lesz, minthogy várjuk a vizsgáink eredményeit.

Így amikor Binns professzor szelleme kijelentette, hogy tegyük le a tollat és tekerjük össze a pergamenjeinket, szinte mindenki jólesően lélegzett fel, ugyanis ennyi volt. Túl voltunk az összes vizsgán.

-És most szépen lemegyünk a tóhoz, mert elegem van az egész vizsga időszakból!- jelentette ki egyszerűen Hannah, mire a többiek azonnal helyeseltek, én pedig a fejemet ráztam mosoloygva.

A tóparthoz érve letelepedtünk egy fa alá, miközben folyamatosan azt hallgattuk, hogy Zacharias valami lázadásról magyarázott, ami nem is volt benne a vizsgánkban. Na mindegy, lehet ő maga akart kirobbantani egyet.

Nekem a figyelmem inkább más irányba kalandozott el. Először is Harry, Hermione és Ron hármasa szúrt szemet, akik szintén egy fa tövében élvezték a vizsga mentes életüket, ami most kezdődött el. Majd a tó felé néztem ahol...

-Belle.- lökött meg a könyökével Hannah, mire csak tovább bámultam a tavat.- Azok ott nem az ikrek?

Fred és George, Lee Jordan társaságában persze a vízben lubickoltak, miközben a habok közt szintén lubickoló óriás polip karjait csiklandozták.

-De... Ők azok...- néztem a fejemet csóválva a fiúkat.

Fred hangosan felnevetett és lefröcskölte Georgeot, aki persze ezt nem hagyta szó, jobban mondva tett nélkül, így vissza csapott vízzel ikertestvérének. Fred azzal kontrázott, hogy egyszerűen fogta és a nyákánál elkapta Georgeot, majd magával együtt a víz alá rántotta.

-Állatok.- mosolyodott el rajtuk Hannah.

-Azok...- értettem vele röviden egyet és szélesen mosolyogva figyeltem tovább azt, hogy Lee hogyan kaparja elő a víz alól a fulladozó ikreket.