Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

85. fejezet

Csak ültünk öten a klubhelyiségünkben és mindannyian Justin kis helyét néztük. Ahol ő most nem ülhetett ott.

Ernie félig diadalittas arccal, félig keseregve a barátja miatt ült a földön, de most nem volt mersze megszólalni. Érezhette, hogy valószínűleg Hannah most szó szerint megfolytaná, ha bármit is kiejt a száján. És legnagyobb megdöbbenésünkre, Zacharias is le volt sujtva.

Tudtam nagyon jól, hogy lehet ötünk közül Hannahnak fáj a leges legjobban Justin elvesztése. Mégis, talán ő volt az egyetlen, aki arcán nem láttam könnyeket. Annyira erős volt, annyira hihetetlenül erős... Egyszerűen csak ült ött, a bal oldalamon, szorította a kezemet, miközben Susan a jobb oldalalmra kuporodott fel kivételesen és sírva szorongotta a másik kezemet.

Eltudtam képzelni, mit érezhet most Hannah, mert úgy hittem én is ezt érzem, csak nála meglehet egy kicsit halványabban. Hannah és Justin iszonyatosan közel álltak egymáshoz, talán már olyanok voltak egymás számára, mint az édes testvérek, bár ezt sosem mondta volna ki egyikük sem. És biztos vagyok abban, hogy ha ez most Hannahval történt volna meg, akkor Justin ugyan így ülne itt mellettem, egyetlen szó nélkül, szorítva a kezemet és minden gondolata Hannah körül forogna.

Számunkra elviselhtetelenül teltek a napok. Az egész iskolában felfokozta  apnáikot a hír Justin és Nick esete. Az emberek pedig inkább Félig Fej Nélküli Nick miatt aggódtak. Ugyanis senki nem tudta elképzelni, hogy mégis miféle bestia lehet az, ami egy szellemet is képes volt újból megölni...

Hihetetlenül gyorsan kapkodták emiatt a diákok az utolsó vonatjegyeket is, hogy senki se maradjon a kastélyban, egyedül a titogzatos szörnyeteggel. 

Mégis, talán az egyetlen kis vigaszom néha az ikrek voltak. Fred és George az egészből viccet csinált, hogy Harryt nevezték Mardekár utódjának és hogy ő gyilkolja az embereket. Mindig előtte sétáltak, modván ,,Utat Mardekár utódjának, épp a Titkok Kamrájába igyekszik teázni az agyaras csatlósával". Egyrészt ezen mindig tudtam mosolyogni, másrészt viszont... Már én sem voltam annyira biztos az egészben, hogy nem Harry az. A szívem és az agyam mostmár kétfelé húzott. Ott volt az a rész, ami azt mondta, nem, Harry sosem tenne ilyet, te is tudod nagyon jól. Másrészt viszont... Dühösen hagyott ott bennünket a könyvtárba, percekkel rá pedig Justin mellett találtuk meg, aki kővé vállt. 

Úgyhogy jelenleg csak összezavart gondolataim cikáztak a fejemben, és az ezernyi kérdés, ami nyomasztott, mind megválaszolatlan maradt.

Mikor véget ért a félév utolső tanítási napja, mi, öten, a kis baráti társaságunk ugyan olyan letört volt, mint korábban is. Mindenki tudta, hogy minket ért Justin elvesztése a legdurvábban. Így senki nem is kérdőjelezte meg, hogy miért nem örülünk annak, hogy végre elhagyhatjuk az iskolát. Mert mi nem akartuk itt hagyni. Nem akartuk itt hagyni Justint...

-Ez lesz az első út, amikor ő nem jön velünk...- suttogta Hannah pakolás közben. 

Mind a hárman megálltunk, és meredten néztünk magunk elé. Olyanok voltunk, akár az emberi hüvelyek, amiből kiveszett az élet öröme. 

Hiába ígérte meg nekünk Bimba, hogy Justinnak semmi baja nem lesz, a mandargóra főzete rendbe hozza... Ő akkor sem volt itt, nem volt itt velünk, nem ült fel velünk együtt a vonatra, hogy haza mehessen a szüleihez. A szüleihez... Akik ha minden igaz és megkapták a levelet, éjt nappallá téve zokoghatnak, hogy a fiuk kővé dermedve fekszik a Roxfort hideg falai között Karácsonykor, mikor már szinte senki sincs a kastélyban.

Kivéve nagyrészt a Weasleyéket. Fred, George és Ginny úgy döntöttek, hogy nem mennek el meglátogatni Bill bátyjukat Egyiptomba és inkább a Roxfortban maradnak. Ettől a ténytől én is szívesen maradtam volna, hisz akkor tudom, hogy az egész Weasley család velem lehetett volna. Igen, még Percy is. Ron pedig már rég kijelentette, hogy ő marad Harryvel és Hermioneval a kastélyban karácsonyozni. Csupán annyi tartott engem vissza az itt maradástól, attól, hogy folyton Justin mellett üljek a gyengélkedőn, várva arra, nétalán valami csoda folytán felébredjen magától is, hogy apa engem várt otthon. Szeptember óta valószínűleg minden egyes nap vár rám, hogy én is valami csoda folytán egyszercsak haza kerüljek és ott legyek vele.