Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

81. fejezet

A barátaim megállás nélkül magyaráztak, miközben én bólogatva hallgattam őket.

-Srácok, bocsi, ne haragudjatok- emeltem fel hirtelen a kezem, mire mindannyian elhallgattak. Meg is lepődtem, hisz ilyen még sosem volt.- Kérhetek pár percet? Utána rögtön jövök és még annyit mesélhettek nekem arról a meccsről, amit én játszottam végig, hogy sose fejezhetitek be a történeteiteket- nevettem rájuk, mire ők is vissza nevettek.

-Még rengeteg mindent kell elmesélnünk neked, amiről lehet, hogy lemaradtál, tudod- bökött oldalba Hannah és nevetve néztünk össze.

Sietősen szedtem a lábamat, szinte már futottam végül a pálya felé. Vigyorogva ugrottam fel, hogy eltudjam kapni Fred nyakát, aki a levegőbe kapva egyszer körbe fordult velem, majd letett a földre és hagyta, hogy ott tovább csimpaszkodjak a nyakába.

-Megcsináltam!- visítottam bele a vállába, ami így elnyelte a hangomat.

-Megcsináltad- felelte nevetve.

Elengedtem őt és azonnal George nyakába is felugrottam.

-Megcsináltam!- ordítottam el a füle mellett jó hangosan.

-Megcsináltad és mellé még meg is süketítettél!- vágta rá szintén kiabálva, mire elnevettem magamat.

Ahogy ő is letett a földre, mérhetetlen boldogság töltött el a büszke tekintetüktől. Talán hat helyett egy kicsivel több bátyám is lett az idők során...

Elképesztően hálás voltam nekik, értük. Úgy éreztem nincs nálam szerencsésebb ember ebben a pillanatban. 

Miután gyorsan megbeszéltem a legfőbb dolgokat a fiúkkal, siettem is vissza a csapatomhoz, ugyanis várt ránk egy alapos fürdés és új, tiszta, meleg ruhák. Alaposan rá szántam az időt ezekre, ugyanis rettentően jól esett a kihűlt, átfagyott kis testemnek a tűzforró víz, ebben a decemberi hidegben. Fáradtan, bár boldogan tértem vissza a klubhelyiségünkbe, ahol már javában zajlott az ünneplés. Mindenki elképesztően örült ennek a győzelemnek, ugyanis számunkra ez ritkán kijáró dolog volt. 

-Arabella, gyere!- intett Zacharias azonnal maguk felé, ahogy meglátott, amint beléptem a klubhelyiség ajtaján.

Mosolyogva sétáltam oda barátaimhoz, mire Justin máris a kezembe nyomott egy üveget.

-Vajsör- vágta rá rögtön.- Idd meg, átmelegít egy pillanat alatt.

Megköszönve elvettem a fiútól a felém kínált italt és már bele is kortyoltam. Finom vaníliás íze volt, mellé pedig Justinnak igaza volt. Egy pillanat alatt a lábujjam hegyéig felmelegedtem, amik a zuhany alatt sem tudtak annyira felengedni. 

Életem egyik legjobb napja volt aznap, amikor nyertünk. Egész nap ünnepeltünk, estéig elnyújtva a vigadást és mérhetetlenül jól éreztük magunkat. 

December második hetében Bimba professzor szokásosan összeírta, hogy kik maradnak az iskolában Karácsony idejére. Az én nevem idén sem került fel a listára, ugyanis a győzelmünk után írtam apának egy levelet, amiben megemlítettem a sikeres meccsünket is, mellé pedig a karácsonyi hazamenetelt. A válaszleve nagyon hamar megérkezett, benne csupa boldog betűvel. Látszott rajtuk, hogy apa tényleg igazán boldog lehetett, amikor ezen sorokat írta. Egyérszt valószínűleg ő is büszke volt arra, amit elértem, másrészt a tudat, hogy már nem kell sokat várnia és újra láthatjuk egymást... Számára ez mindennél többet jelenthetett.

Egy héttel a lista összeírása után vacsorára menet közben kisebb csődületet pillantottam meg Hannah és Susan társaságában a bejárati csarnokban. A faliújság előtt egy csoport diák állt.

-Hé, Dankworth, Abbott, Bones, ide!- rikkantotta oda nekünk Justin egy kézlendítés kíséretében.

A lányokkal szó nélkül odamentünk a fiúhoz, aki Zacharias és Ernie társaságában nézte a faliújság új hirdetményét. 

-Párbajszakkör indul az iskolában- magyarázta nekünk Justin, miközben mind a hárman a pergamenre pillantottunk a nagy tömegben.- Ma este lesz az első alkalom!

-Végre valami értelmes is- forgatta a szemét Zacharias.- Hátha megtanítják nekünk hogyan ne válljunk kővé, miközben a vécére sietsz.

Beszólásán jót mosolyogtam, mert félig még igaz is volt, amit mondott.

-Ti mentek?- kérdezte azonnal Hannah.

-Naná!- vágta rá Justin egyből.- Az ég világért nem hagynám ki ezt a bulit. Lehet tanulunk valami tényleg igazán menő varázslatot.

-Remélem nem esik majd bajunk- csüngette le a fejét Ernie félősen.

-Ugyan- forgatta ismét a szemét Zacharias, miközben karba tett kézzel állt.- Ebben az iskolában nem hinném, hogy tanítanának bármi olyasmit is, ami tudna neked ártani. Vagy Neville Longbottomnak. Bár annál a gyereknél sose tudni, egy egyszerű üsttel is kitudná magát nyírni. A másik griffendéles gyerek meg folyton felgyújtja magát. Úgyhogy... Átgondolva a ti helyzeteteket, már nem is vagyok olyan biztos ebben.

-Nyugi, Zacharias csak megint bal lábbal kellt fel- legyintettem mosolyogva, miközben próbáltam megnyugtatni Erniet.

-Nem tudok nem bal lábbal kelni, ha a jobb oldala az ágyamnak a falnál van!- háborgott Zacharias, mire mindannyian figyelmen kívül hagytuk a kirohanását.

-Akkor ideje másik ágyat választanod- vágott vissza neki Hannah. Hát... Akkor csak majdnem mindenki hagyta figyelmen kívül.

-Mi is megyünk- vettem át gyorsan a szót, mielőtt még Zacharias tovább tudta volna folytatni a megkezdett kis csetepatét.- Mit szóltok hozzá lányok?

-Természetesen benne vagyok, egy nőnek mindig fontos lehet az önvédelem- vágta rá egyből Hannah, amin elmosolyodtam. Imádtam ezt az erős oldalát, pedig még csak tizenkét éves volt. El sem tudtam képzelni, hogy mi lesz vajon később, ha idősebbek leszünk...

-Felőlem mehetünk- vont vállat szégyenlősen Susan. Sosem volt nagy társasági lány, de egy pillanatra se hagyott magunkra minket sosem, már elsős korunktól kezdve.

-Na, remek, mikor kezdődik?- kérdeztem vidáman Justin felé fordulva ismét.

-Nyolckor- adta meg a választ Justin, miután leellenőrizte a pergament is, hogy ne mondjon nekünk téves adatot.

Így vacsora után bőven, este nyolc előtt ismét felmentünk a kastély alól a nagyterembe. A hosszú asztalok eltűntek, helyettük lebegő gyertyák ezreivel megvilágított arany színpad került az egyik fal mellé. A mennyezet most bársonyosan feketén borult felénk, ami a kinti égboltot adta vissza nekünk. Kifejezetten megnyugtató volt látni az égboltot, ha csak ilyen formátumban is. Hiányzott róla a Hold, amihez megmagyarázhatatlanul kötődtem, de figyelmem pillanatokon belül másra terelődött el.

-Kíváncsi leszek ki tartja majd a tanfolyamot- szólalt meg hirtelen Hannah.

-Én azt hallottam, hogy Flitwick régen fiatalkorában párbajbajnok volt- vágta rá egyből az információját Zacharias. A fiú valahogyan mindig meghall ilyen dolgokat, sőt, ezer másikat is. Nincs olyan információ, ami elkerülné az ő kíváncsi füleit. 

-Mondjuk érthető lenne- morfondírozott mostmár Ernie is.- Végülis ő tanítja nekünk a bűbájtant, ez sem különbözne annyira attól.

-Nekem aztán édes mindegy ki tanítja, amíg nem aranygöndörfürtLockhart az- grimaszoltam egyet, mire Hannah helyslően bólintott egyet. 

És ha hiszi az ember ha ne, végszóra fellépett a színpadra az emlegetett Gilderoy Lockhart.

-Hogy az a...- suttogtam magam elé hitetlenül.

A szilvakék taláros Lockhart mellett pedig ráadásul a fekete taláros Piton virított.

Lockhart csendre intett minket, nekem pedig már most kedvem lett volna sarkon fordulni, és sikítva kirohanni a teremből.