Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

172. fejezet

Az erdőben szinte ugráltam a bokrok és minenféle kis aljnövényzet között, hogy minél több tüzifát tudjak gyűjteni. Nyernem kellett. Égett bennem a színtiszta vágy.

-Arabella, várj már- nyöszörgött valahol mögöttem Ginny, kezében két szál bottal, miközben én már lassan egy ölnyit szedtem.

-Nem, nem érünk rá- közöltem vele vidáman, miközben újabb lehulott kis ágakat szedtem fel.- Nyernem kell!

-Mégis miért?- kérdezte fáradtan a lány, akinek úgy tűnt nem nagyon tetszik ez a tüzelő anyagra való vadászás.

-Hogy megszégyenítsem a bátyádat.

-Na, ez már máris jobban tetszik!- hallottam felvidúlt hangját és újabb ágakat kapkodtam fel.- Legalább valami értékes a tét?

-Persze, hogy az!- vágtam rá izgatottan. Sebesen lebuktam egy nagy ág alatt, úgy manővereztem tovább az erdőben.- Egy kiadós hát és vállmasszázs! Ki mondana erre nemet?

-Hmm- jött még mindig müögülem a hang.- Mondjuk ebben van valami.

Időkeretet tűztünk ki, miközben nálam és Frednél is volt egy zsebóra. Mr. Weasleynél feleslegesen sok ilyen óra volt, látszólag nagyon kedvelte ezeket az egyszerű mugli ketyeréket. És a legtöbb emiatt darabokban is került elő a táskájából. De legalább kettő ép volt közülük. 

Így mikor lejárt az időm vigyorogva tértem vissza a táborhelyünkhöz, hogy lerakjam hatalmas kupacomat, de amikor a sátorhoz értünk lefagyott a vigyor az arcomról. George pedig tagadhatatlanul boldogan nevetett bele a képembe.

-Nem mondjátok komolyan...- álltam teljesen megsemmisülten egy helyben és még a gallyakat is a lábam elé dobtam hitetlenkedésemben.

A sátraink mellett akkora halomban álltak az ágak, hogy akár három tűzrakást is életben lehetett volna velük tartani egy egész napon át.

És Fred elviselhetetlenül könnyedén állt fel, majd sétált oda hozzám, hogy végül előttem álljon meg.

-Azt hiszem én nyertem- pillantott le a szinte jelentéktelennek tűnő kupacomra, mire összeszorítottam a számat, elszakítottam tőle a tekintetemet és egyszerűen levágódtam az egyik farönkre George mellé.

-Semmi baj, Ara, majd legközelebb- próbált meg vigasztalni George, de arcáról le nem tudta vakarni a vigyorát. Valószínűleg örökké az emlékezetében fog élni az arcom, amikor ránéztem az ő kupacukra.

Ginny sóhajtva dobta le azt a két ágat, amit még mindig magával cipelt és leült mellém. 

Fred arcán elégedett, játékos mosoly terült szét és pofátlanul közel ült le hozzám. Lényegében elém, csak oldalasan, így ő mikor a bal oldalára fordította a fejét rám tudott vigyorogni a győztes mosolyával. 

-Ne is nézz rám- fordítottam el a fejét jobbra, a többi sátor irányába. A többiek hangosan nevettek.

-De jó kedvetek van- bukkant fel Mr. Weasley is egy kis ölnyi fával és mikor megpillantotta a nagy kupacot és a szemöldöke is a homloka tetejére szaladt.- Hűha! Ti aztán komolyan vettétek a feladatot!

Fred egyenes nézett maga elé, tehát az erdőt vizslatta. Majd a szeme sarkából rám nézett.

-Jó, nyertél- közöltem vele ingerülten.- Most boldog vagy?

-Az nem kifejezés- bólintott elégedetten.

És hiába, végül már én sem tudtam tovább leplezni a bennem bújkáló mosolyt.