Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

174. fejezet

Bill komolyan úgy tett, mintha bent sem lett volna az idő alatt, míg én élesen szót váltottam Freddel. De hát az se az én hibám volt, megint ő generálta a feszültséget.

Evés közben távol ültem le Fredtől és Charlietól is, ugyanis egyikük társaságát sem kívántam mots. De lehet, hogy már soha többet inkább...

Minden esetre a tény, hogy egy férfi megjelent a sátrunknál és azonnal beszélgetésbe elegyedett Mr. Weasleyvel, kicsit eltudta vonni a figyelmemet.

-Itt a nap hőse!- lelkendezett Mr. Weasley.- Ludo!

Az idegen ezek szerint Ludo Bumfolt volt, akiről már sokat hallottam az elmúlt napokban. A varázsló egy sárga-fekete keresztsávos kviddicstalárt viselt, aminek egész mellrészét egy darázs képe fogalalta el. Nos... Ezek szerint neki sem nagyon sikerült a normális mugli ruha választás, akárcsak annak a férfinak, aki női hálóingben szaladt keresztül a táboron. Ilyenkor teljes mértékben tudtam sajnálni az embereket, hogy nem láthatják az őrültek házát, ami valójában körülöttük van a világban.

-Halihó!- rikkantotta Bumfolt, és gyorsan a tábortüzünk mellé ért.- Arthur, öreg fiú!- harsogta örömében a nagy pocakos férfi.- Mit szól, micsoda napunk van! Jobb nem is lehetne az idő! Derült egünk lesz az este... A táborban katonás rend van, megy minden, mint a karikacsapás.! A kisujjamat se kell mozdítanom!

Ebben a pillanatban pedig elrobogott a háta mögött egy csapat varázsló, akik rohantak egy olyan mágikus, lila tűzhöz, ami még a sátraknál is sokkal magasabb volt. Sejtésem szerint a Minisztériumból jöhettek és épp ők próbálták megoldani azt, amiért Bumfoltnak tényleg nem kellett megmozdítania a kisujját sem.

Eközben Percy gyorsan előrefurakodott, és kidüllesztve a mellkasát, megállt Mr. Weasley mellett. Hiába nem tartotta Bumfolt munkastílusát nagyra, mégiscsak szeretett volna bemutatkozni a főosztályvezetőnek. Amire Ron csak a szemét forgatta lenézően.

-Á, igen- szólt mosolyogva Mr. Weasley.- Bemutatom a fiamat, Percyt. Az idén kezdett a minisztériumban. Ismerkedjen meg a többiekkel is! Ő Fred... Nem, bocsánat, ő George és ő Fred... Bill, Charlie, Ron... ő a lányom, Ginny... Ők pedig a fiaim barátai, Arabella Jean Dankworth, Hermione Granger és Harry Potter.- Kivételesen nem rogyott le egy újabb ember Harry előtt, amiért még én is hálát adtam magamban, nemhogy maga a fiú.- Fiúk-lányok- folytatta Mr. Weasley-, bemutatom Ludo Bumfoltot. Sokszor említettem már a nevét, hiszen neki köszönhetjük, hogy most itt lehetünk...

Bumfolt mosolyogva megcsóválta a fejét és szerényen legyintett.

-Nincs kedve fogadni a meccsre, Arthur?- váltott inkább gyorsan témát Bumfolt és megcsörgette a zsebei tartalmát.- Roddy Pontner szép summát tett fel rá, hogy Bulgária dobja az első gólt... Három az egyhez fogadtam vele, mert az írek hajtósora szerintem a legerősebb a világon. A kis Agatha Timms pedig feltette az angolnafarmja ötvenszázalékos tulajdonjogét arra, hogy a meccs egy hétig fog tartani.

-Nos, nem bánom...- felelte tétován Mr. Weasley, akit általában hamar meglehetett győzni bármiről, ha sokat mondunk neki az adott dologról.- Lássuk csak... Egy galleont teszek fel rá, hofy Írország győz.

-Egy galleont?- Bumfolt kissé csalódott képet vágott.- Ahogy akarja... Akad még vállalkozó?

-Azt hiszem, ők még fiatalok a hazárdjátékhoz- mondta Mr. Weasley.- Molly nem örülne, ha...

-Felteszünk harminchét galleont, tizenöt sarlót és három knútot- jelentette be hirtelen Fred, aki felé ezidáig nem is pillantottam, így igazán meglepett a tette.- Arra fogadunk, hogy Írország győz, de Viktor Krum kapja el a cikeszt. Ja, és bedobunk egy csalipálcát is.