Veled minden tűzijáték...1/2[Fred Weasley ff.]

171. fejezet

Komplett lakás tárult a szemem elé. Volt fürdő, konyha és még három szoba. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy szájtátva léptem beljebb, és teljesen döbbenten néztem körbe.

-Csukd be a szád, mert belerepül egy molylepke- állt meg mellettem Fred, arcán komisz mosollyal.

-Ha-ha- löktem meg a bicepszénél.- Nagyon vicces.

-Erre a kis időre megteszi- mondta Mr. Weasley, miközben egy zsebkendővel a verejtéket törölgette kopasz fejéről, közben pedig a hálószobában álló emeletes ágyakra pillantott.- Az egyik kollégámtól, Perkinstől kértem kölcsön. Ő nemigen jár sátorozni, amióta lumbágója van.- Kezébe vette a poros vízforraló kannát és belenézett.- Szükségünk lesz egy kis vízre...

-A térkép, amit a muglitól kaptunk, jelez egy csapot a mező túlsó szélén- szólt Ron, aki az említett térképet nézegette.

-Helyes, akkor menj el Harryvel és Hermioneval vizért- adta ki az uatsítást Mr. Weasley és fia kezébe nyomta a kannát, majd Harry és Hermione is kaptak egy-egy fazekat.- Mi addig gyűjtünk fát a tábortűzhöz- nézett ránk, a megmaradt tagokra a vidám férfi.

-De hiszen van tűzhelyünk- vetetett ellen azonnal Ron.- Sokkal egyszerűbb lenne...

-Ne feledd, hogy mi most muglik vagyunk!- harsogta csillogó szemmel Mr. Weasley.- A muglik pedig kempingezéskor szabad tűzön főznek! Ezzel a két szememmel láttam!

-Mielőtt elmentek- lépett gyorsan a hármas után Fred.- Van valamelyikőtöknél elsősegély doboz? Már ha muglik vagyunk...

-Persze, azonnal adom- kapta ki máris a táskájából Hermione a kis dobozt.

-Köszi- bólintott neki gyorsan Fred, majd visszalépett mellém.- Fagyűjtés előtt rendbe hozzuk az arcodat.

-Ah, jó- sóhajtottam beleegyezően, mert tudtam, hogy addig nem fog megnyugodni, amíg nem hozhatja azt helyre nagyjából.- Akkor menjünk át a lány-sátorba, mert le akarom pakolni a cuccaimat.

Fred nem ellenkezett, csak utánam jött a mi sátrunkba, ahol én, Hermione és Ginny sátorozunk majd. Ugyan olyan volt mint a másik sátor, csak talán egy picivel kisebb.

-Itt nincs macskaszag- állapította meg féltékenyen Fred, mire elnevettem magam.

-Azt mond inkább mit csináljak- pillantottam fel rá mosolyogva.

-Ülj le az asztalhoz- utasított komolyan, erre pedig eljátszottam a jó beteg szerepét és követtem az utasításait. 

Türelmesen végignéztem, ahogy kipakolja a doboz tartalmát.

-Ez kell- tette le a fertőtlenítőt az asztalra.- Ez nem kell- dobott el maga mögé valami kis dobozt, mire visszakellett fognom a nevetésemet.- Ez is kell- tett most le a fertőtlenítő mellé egy kis vatát, amit használni tud.- Ez...- forgatta a kezében a sebtapaszt, majd elgondolkodva az arcomra nézett.

-Meg ne próbáld!- figyelmeztettem mosolyogva.

-Jó, akkor ez se kell- hajította el maga mögé valahová a sebtapaszos dobozt. Hála az égnek nem akarta az arcomat letapasztani ezek szerint.

Legnagyobb meglepetésemre elém térdelt. A kezébe vette a fertőtlenítőszeres kis üveget, majd öntött belőle egy keveset a puha vatára. Visszacsavarta az üveget, letette az asztalra, majd rám nézett. Ahogy így előttem térdelt pont egymagasságban volt az arcunk.

-Csípni fog- figyelmeztetett előre. Levettem gyorsan a szemüvegemet, ami a fával találkozás során nem sérült, de oldalra csúszott és épp emiatt lett sebes az arcom.